Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
502 577. országos ülés 1915 május 5-én. szerdán. Ebből aztán mi következett, t. ház ? Bekövetkezett egy jogerős állapot és pedig egy olyan jogerős állapot, hogy az összes mennyiségek lerekviráltatván és a rekvirálás tényei az egyes községekben épen a publikum tájékozatlansága folytán sehonnan meg nem támadtatván, az összes mennyiség az országos gazdasági bizottság, illetve az ennek háta mögött álló gabonarekriráló központ tulajdonává vált. B. Ghillány ímre földmivelésügyi minister: Nem megy át a tulajdonába! Mezőssy Béia: Hát kérem, mellette áll, vagy végrehajtja az intézkedéseit — nem tudom, (Mozgás balfelöl. Halljuk ! Halljuk!) de mindenesetre az országos gazdasági bizottság intézkedéseit végrehajtó gabonarekviráló központ, (Mozgás és derültség balfelöl.) valami ilyen kifejezés felel meg neki. De hát idáig eljutottunk, hogy az országban rekvirált termény az országos gazdasági bizottság rendeleteit végrehajtó gabonarekviráló központ tulajdonává vált. Egyszerre csak abba a helyzetbe jutottak az egyes községek, hogy tudatára ébredtek annak, hogy jóllehet a községben van gabona, van búza, van kukoricza, de azzal a községi lakosok nem rendelkezhetnek. Ekkor megkezdődött tudomásom szerint az egész országban a szaladgálás a ministeriumhoz, megkezdődött a kérelmezés és rohantak az érdekelt tisztviselők ide a központba és jelezték, az egyik lanyhán, a másik erősebb formában, hogy a közfogyasztási szükségletek azonnali kielégítése elsőrangú érdek ós méltóztassék ezeket a lerekvirált készleteket a közfogyasztás czéljaira rendelkezésre bocsátani. Akkor azután egy másik ekszpedienst választottak, amelyet én époly szerencsétlennek tartok mint az elsőt, t. i. a gabonarekvirálásnak ezt az általam vázolt metódusát. Azt mondták ugyanis, hogy az összes lerekvirált készletek árát be kell fizetni a gabonarekviráló központba ; illetve itt két klasszifikáczió állott fenn. t. i. be kell fizetni direkte a vármegye alispánjának a gabona és a búza árát és az egy-egy métermázsa kukoricza utáni 1 K-át közvetlenül, másodszor pedig a kukoriczamennyisógnek árát direkte a Magyar Altalános Hitelbank gabonarekviráló osztályába. Hogyan állott már most a helyzet ? Nagy összegekről, egynémely nagyobb községben 40—50—60 ezer koronáról volt szó. Egy vármegyében, pl. az én vármegyémben a kukoricza révén, amelyből a legtöbb rekviráltatott és a legnagyobb mennyiség állott rendelkezésre, 700.000 K-át kellett befizetni, más vármegyében 1 milliót, másutt 2 millión jóval fölül is rúgott az az összeg, mig kisebb vármegyékben lényegesen kevesebb volt. Az alispánoknak ezeknek a lerekvirált gabonáknak az összárát és pedig a búzának árát 42 K 50 f-rel, a rozsét 32 K-val számítva és a kukoricza métermázsája utáni 1 — 1 K-át előre készpénzben be kellett küldeniök a gabonarekviráló központnak (Mozgás és féllciáltásoJc- balfelől: Hallatlan!) és pedig a legrövidebb idő alatt. Sürgönyi rendelkezések jöttek a gabonarekviráló központtól, hogy nyolcz íap alatt tessék befizetni pl. 5—6—7 százezer koronát és ha azt akarta az illető vármegye közönsége, hogy a részére lerekvirált gabonából a készletek az ő javára feloldassanak, tényleg be kellett fizetniök ezeket az összegeket és tényleg be is fizették. Most következett azután a további megoldás. A vármegyék szerződéseket kötöttek különböző malmokkal, amely malmok az országos gabonarekviráló központi bizottság tulajdonát képező és az illető vármegye részére a minister ur által tételenként kiutalt mennyiségeket megőrlik. Ott, a hol a vármegye alispánja ügyes volt, aminő szerencsés helyzetben volt pl. az én vármegyém, semmi különös akadály nem volt, mert az illető alispán ugy osztotta be a dolgot, hogy minden egyes járás szükségletét megőröltette a járásban levő malmokkal. Itt tehát a bonyodalom nem volt olyan, mint más vármegyékben, ahol czentralizálták ezeknek a gabonamennyiségeknek a megőrlését. (Ugy van! balfelől.) Es megtörtént az, hogy p. o. az egész vármegye területéről az összes készleteket elszállították a falvakból egy idegen vármegye területén levő malomba. (Ugy van! balfelöl.) Az az idegen vármegye területén levő malom megőrölte azokat a mennyiségeket és azután apródonként liszt alakjában küldte vissza az illető járásba. Méltóztassék csak megfigyelni, hogy micsoda lelkiállapotot teremthetett ez; micsoda forrongást idézhetett ez elő annak a községi lakosságnak egész gondolatvilágában, mikor ő már várta, leste, hogy az ő lefoglalt gabonáját végre elviheti a malomba a községi elöljáróság és megőröltetheti és akkor megérkezett egy ur, akit csak szakértőnek nevezett ugyan ki a minister ur, aki azonban következetesen csak ugy telefonált, hogy Szirtes vagy Tompa vagy nem tudom micsoda »ministeri biztos«, (Derültség balfelöl.) nem is megbízott, hanem biztos (Ugy van! Derültség balfelől.) és az az ur egyszerűen előszedett 5—600 zsákot, összeszedte a községekben, sok helyen — mert máskép nem ment •— a csendőrség segítségével a gabona-, a búza-, a kukoriczakészleteket és a nép legnagyobb elkeseredése mellett elszállították azt, nem tudom milyen malomba. (Mozgás balfelöl.) És mialatt odalent ezek az épületes dolgok történtek, azalatt idefent a gabonarekviráló központ, amelynek, mondom, az összes rekvirált árukért befolyó pénz ellenértéke hetekkel ezelőtt rendelkezésére bocsáttatott, az egyik városban gyorsan, a másikban két-három hét múlva — végre elpostázta a pénzt, leküldte a községi elöljáróságnak, a községi elöljáróság kifizette az illető községi tulajdonosoknak, a malom megőrölte a lisztet és végre megkezdődhetett a közfogyasztás.