Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
577. országos ülés Í915 május 5-én, szerdán. 501 Szojka Kálmán jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. képviselőház ! Előrebocsátom, hogy tisztán és kizárólag objektív kritikát akarok gyakorolni olyan nagyfontosságú kérdések felett, amelyek ebben a vitában még kellőleg méltatva nem voltak. Távol áll tőlem a szándék, hogy ez alkalommal a kormánynak legkisebb kellemetlenséget is okozni akarnék és pedig azért, mert a kritikának esetleges túlságosan éles hangja érthetően nem a kormánynak, hanem az országnak ártana. Mindenesetre azonban sajnálnom kell, hogy amennyire a t. rninisterelnök urnak mai beszéde kimerítő és részletes, mondhatnám megnyugtató volt a rokkantak segélyezése tekintetében, annyira hézagos, felszínen járó volt azon nagyfontosságú és nemcsak Magyarországnak, de a monarchiának minden lakosát oly mélyen érintő kérdésekben, amelyeket t. barátom Szterényi József itt teljes részletességgel felvetni szíves volt. A ministerelnök ur válasza csak a múltra terjeszkedett ki s ez a múltra szóló válasz is nagyon hézagos volt. A jövőre vonatkozólag a ministerelnök ur egyetlen szóval sem tájékoztatta a házat. iJJgy van! halfelöl.) Ami a multat illeti, teljesen csatlakozom mindazokhoz, amiket Szterényi József t. barátom előadni szives volt. Ezeknek mintegy kiegészitéseképen csak két szempontra kívánom felhívni a t. ház figyelmét, amelyek Magyarország termelőit és fogyasztóit a legnagyobb mértékben érdeklik: a gabona-rekvirálások kérdésére és ennek keretében az Ausztriának biztosított kukoricza-kontigensnél való eljárásra. Ezt a kérdést akarom részletesen tárgyalni, azért, mert, ne méltóztassanak tőlem rossz néven venni, ha én köteles őszinteséggel megmondom, hogy a kormány eljárása ezen a téren felfogásom szerint a leghatározottabban elhibázott és czélttévesztett eljárás volt egyformán a termelő és a fogyasztó érdekei szempontjából. Szokás azt mondani, t. képviselőház, hogy egyoldalú agrár-érdekek védelme volt az, hogy a vámfelfüggesztés elrendelése olyan késő időpontban történt, s ez ellen a t. ministerelnök ur igazán nem tudott semmi érvet és védekezést felhozni. Én meglehetős közel élek az agrárius' körökhöz ós igyekeztem is a magyar földmivelésügyi politika szolgálatában hivatalos és nem hivatalos helyen tőlem telhető erővel mindent kifejteni. Azonban egész nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a magyar agrár-érdekek védelme egy cseppet sem kívánta azt, hogy a vámfelfüggesztés olyan későn történjék. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Megmondom azt is, hogy miért. Hiszen a háború kitörésekor az a sajátságos helyzet állott elő, — azt hiszem, nemcsak azon a vidéken, ahol én ismerős vagyok, de úgyszólván az egész országban — hogy daczára annak, hogy köztudomású volt, hogy termésünk végtelenül silány, mégis a kritikus hónapokban, — nem akarok kulisszatitkokat feszegetni, talán a bankok tartózkodása, talán a pénzhiány miatt — tény az, hogy a legtöbb termelő a maga áruját a legnyomottabb árakon volt kénytelen értékesíteni. (TJgy van! a baloldalon.) Ez tény. Ma arra nem akarok kitérni, hogy minő kezekbe kerültek ezek az áruk és minő kezekből és milyen áron adattak el a hadseregnek és a közfogyasztásnak. Ma ezt vitatni felesleges. Azonban megállapítom azt, hogy azzal, hogy a vámvédelem felfüggesztése későn történt, védhettek bizonyos érdekeket, de hogy ezek a bizonyos érdekek semmi esetre sem voltak agrár-érdekek, azt a leghatározottabban állítom. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Végre azután hosszú idő elteltével, szerintem is nagyon elkésve, elrendeltetett a gabonarekvirálás. Debuisset pridem; régen kellett volna. De ha elrendeltetett, egyáltalán nem is képzelhettem, hogy az ugy foganatosittassék, amint tényleg történt. A magam felfogása szerint a gabona rekvirálását máskép nem is tudtam elképzelni, mint hogy Magyarországon egy és ugyanazon időben az ország összes területein össze fognak íratni a rendelkezésre álló gabonakészletek. Szterényi József: Természetes! Mezőssy Béla: És x>edig milyen formában? Illusztrálni akarom tőlem telhetőleg világosan ezt a kérdést. Vegyünk egy községet. Annak a községnek pl. a lakossága arányszámához képest a fejenként megállapított fogyasztási kulcs alapján dukált volna, — bogy ezt a kifejezést használjam — tegyük fel, 200 métermázsa gabona. Ellenben a községben levő összeírás szerint, levonva a saját, feltétlenül nélkülözhetetlen szükségletét, értvén a konvencziót, vetőmagot és egyebet, ami a gazdasági üzemhez szükséges, az kitett volna, tegyük fel, 300 métermázsát. így tehát ebben a községben mutatkozott volna egy plusz, egy felesleg, amely rekvirálható lett volna: száz métermázsa. De a rekvirálás nem igy történt. Ugy történt, hogy felvették az összes mennyiséget, amely az illető községben feltótlenül és nélkülözhetetlenül szükséges czikkeken kivül abban a községben volt. Hogy ezt ismét egy példával illusztráljam, abban a községben, am.elyről szólottam, p. o. még volt 300 mm. rekvirált gabona, azonban annak a községnek nélkülözhetetlen fogyasztása czéljaira szüksége volt 200 mm.-ra. És nem a fölösleg, nem a száz métermázsa rekviráltatott, hanem az egészet rekvirálták. (Mozgás balfelöl.) A községi lakosság amelyet, igaz, alispáni hirdetmények utján figyelmeztettek arra, hogy a rekvirálás ténye ellen három napon belül fellebbezéssel élhet, úgyszólván, nem birt annak a tudatával, nem is lehetett, el sem képzelhette, én egyénileg magam sem képzeltem el, bogy azt a szükségleti czikkemet is rekvirálhassák, amelyre gazdaságomnak vagy nekem magamnak feltétlenül szükségem van. (Ugy van! balfelöl.)
