Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
488 , -577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. óriási gazdasági nélkülözéseket hárít mindenkire. I Nem az az eset itten, amely előáll akkor, ha egyszerűen drágaságról van szó, amely drágaság sokszor épen a gazdasági fellendülés mellékjelensége; ha csak drágaságról lenne szó, ez természetesen elsősorban a fix fizetéssel, fix jövedelemmel biró társadalmi osztályokra hárulna és szükségessé tenné tehát, hogy ezen társadalmi osztályokról az állam külön igyekezzék gondoskodni. A habomnak gazdasági hátrányai különböző mértékben, különböző módon kiterjednek az egész magyar társadalomra (Igaz ! ügy van !) és talán sok tekintetben súlyosabban a produktív munkában élő társadalmi osztályokra vagy a szabad foglalkozást űzőkre, mint a tisztviselőkre. Méltóztassanak végiggondolni: a kiskereskedő, a kisiparos] az ügyvéd, a mérnök, a magánhivatalnok sokkal súlyosabb helyzetbe jut, mint az az állami tisztviselő, aki ha küzd is a drágaság csapásaival, legalább a maga jövedelmét biztosítva érzi. (Igaz! Ugy van I) Ennek folytán ebben a helyzetben nem látom lehetőségét annak, hogy az állam a tisztviselői osztályt különös megítélésben, különös elbánásban részesitse akkor, mikor a háború gazdasági bajai a társadalom összes osztályaira egész súlyukkal nehezednek. Amint az már annyiszor mondatott — és ebben igen nagy igazság van — a háborúnak erőfeszítései nemcsak a harcztéren nyilvánulnak; a háború önmegtagadást, önfeláldozást, hősiességet, energiát kivan mindenkitől, az itthonmaradottaktól csakúgy, mint a hadba vonultaktól. Ezeknek a hadierényeknek nyilvánulniuk kell a gazdasági életben is, ezeknek a hadierényeknek kell a magyar nemzet minden tagját, minden társadalmi rétegét átsegíteni a háborúval kapcsolatos gazdasági megpróbáltatásokon. (Helyeslés.) Amit az állam tehet, t. uraim, azt szívesen megteszi. Hogy egyebet ne említsek, utasítást adtunk ki, amelynél fogva a háborúnak tartamára felfüggesztettük a fizetési előlegek levonását, ugy hogy azok a tisztviselők, akik fizetési előlegeket vettek fel, a háború alatt megkapják egész fizetésüket és az előleg levonása csak a béke he'yreálltával fog újra megkezdődni. Ez talán egy szeiény jele annak, hogy a kormány a maga hatáskörében megtesz mindent a tisztviselői kar érdekében ; de méltóztassanak megengedni, mikor az egész magyar társada'om együtt szenvedi át a jáboru gazdasági bajait, ebből a szenvedésből, ebből a küzdelemből, ebből az erőfeszítésből mindenkinek ki kell venni a maga részét. (Helyeslés jóbbfelől.) T. ház ! Ezek után egész röviden kérem a t. házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és abba a helyzetbe juttatni a kormányt, hogy a háború nagy czéljainak továbbra is rendelkezésre bocsáthassa a nemzet egész erejét. T. ház ! Talán másként fogjuk fel azokat a vonatkozásokat, amelyekben a magyar nemzetnek a háborúban kifejtett óriási erőfeszítései, a háborúban tanúsított óriási tulajdonságai és erényei meg fogják teremni a maguk áldásos gyümölcsét. Most ne menjünk bele ebbe a polémiába. Én nem közjogi téren, én más téren keresem a magyar nemzet gyakorlati, hatalmi érvényesülése terén, az élet összes vonatkozásaiban keresem azt a megérdemelt jutalmat, amely a magyar nemzetre ennek a háborúnak erőfeszítéseiből vár. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) En most csak azt kérem, hogy maradjunk abban egyek, amiben egyetértünk mindnyájan ; én csak azt kérem, hogy ennek a háborúnak még előttünk álló összes megpróbáltatásain, fordulatain és viszontagságain, valamint dicsőségén és fényén keresztül a magyar nemzet mutassa magát annak, ami eddig volt a háborúban : egységesnek, keménynek, bátornak, önfeláldozónak! Ennek a magatartásnak eredményei élő értéket, élő kincset fognak képezni, amelyet senki a magyar nemzettől el nem vehet! (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Benedek János! Szterényi József: (Szólásra emelkedik.) Elnök : Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? Szterényi József: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: Szterényi József képviselő ur félreértett szavai helyreigazítása czimén kért szót. Méltóztatnak az engedélyt megadni ? (Igen.) Tessék ! Csendet kérek, képviselő urak. Szterényi József: Mélyen tisztelt képviselőház ! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérem a t. ház kegyes engedelmét, hogy egy kérdést intézhessek a t. ministerelnök úrhoz imént elhangzott beszédének egyik részére nézve. A t. ministerelnök ur az élelmezés kérdésére vonatkozó fejtegetésében azt méltóztatott mondani — természetesen nem idézhetem szó szerint, de körülbelül — hogy óvakodjunk nyilatkozattételeinkben itt, mert ha akaratlanul is, elejthetünk egyes kijelentéseket, amelyek fegyvert nyújthatnak ellenségeinknek ellenünk és félreértésre vezethetnek Ausztriában, ami természetszerűleg kerülendő. Ha véletlenül ma egy napilapban nem jelent volna meg egy közlemény, amely a munkapárti kör hangulatát jellemezve, azt mondta, hogy a munkapártban súlyos elitélő hangok hangzottak beszédemmel szemben abból a szempontból, hogy beszédem alkalmas volt Ausztriában ellenünk való hangulatkeltésre, ugy talán ezt a kérdést sem intézném a t. ministerelnök úrhoz, amelyet most bátorkodom hozzá intézni. De miután összefügg ez a közlés a ministerelnök ur mostani figyelmeztetésével, legyen szabad azt a kérdést intéznem hozzá, reám méltóztatott-e ezt a figyelmeztetést vonatkoztatni és ha igen: beszédem melyik részére ? Mert, t. ház, merem állítani, hogy beszédemen végig épen az ellenkező tendenczia mutatkozott, hogy t. i. hibáztattam, hogy az intézkedések részben elmaradtak részben későn történtek meg, még
