Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ülés 191 í ennek a kérdésnek megindítását rendkívül nehézzé tették. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelől.) Most már megindult, most már folyamatban van a dolog és én merem állítani, hogy Magyarországon éhínség senkit sem fenyeget. (Ugy van! Ugy van ! jóbbfelől.) Szterényi József: Nem is állítja senki! Gr. Tisza István ministerelnök: Bocsánatot kérek, a képviselő ur nem állította, de itt a képviselőházban hallottam azt a nagyon könnyelmű nyilatkozatot, hogy Magyarországon éhínség ép ugy fenyeget, mint a döghalál. (Zaj és felkiáltások balfelől: Juriga mondta!) Én is azt mondom, hogy az éhínség ép ugy fenyeget, mint a döghalál, mert hála Istennek, sem az egyik, sem a másik nem fenyeget. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) Igen nagy feladatok és igen nagy munka vár reánk közegészségügyi téren, de meg fogunk vele birkózni ezután is, ugy ahogy megbirkóztunk vele eddig és a közélelmezés terén is meg fogunk vele birkózni, számítva a magyar társadalomra, számítva a magyar nemzet minden tagjának arra az áldozatkészségére, arra az önfegyelmezettségére, amelyet ebben az egész háborúban tanúsít. (Általános élénk helyeslés.) Erre szükség van. Mi az éhségtől megmenthetjük a magyar nemzetet, de attól nem menthetjük meg, hogy a tengerinek közélelmezési czélokra való elvonása folytán mezőgazdaságilag nagy károkat, nagy hátrányokat szenvedjen és attól sem menthetjük meg, hogy sokkal rosszabb minőségű és kevesebb kenyeret egyék, mint aminőhöz szokva van. Ez igy van. Nagy önmegtartóztatást kivan a magyar nemzettől ez a feladat, de ha ezt az önmegtartóztatást fogja gyakorolni, akkor meg fogjuk a feladatot oldani anélkül, hogy itt komoly éhségről, hogy a közélelmezés terén valami igen súlyos jelenségről szó lehetne. Én anélkül, hogy itt adatokat hoznék fel, aminek talán ma nincs is itt az ideje, szükségesnek tartottam a valóságnak ezt a teljesen hű képét megfesteni (Helyeslés.) azért is, hogy szembeszáll]ak azzal a felfogással, amely, fájdalom, még ma is sok helyen megnyilvánul, mintha egész Magyarországon vagy Magyarország egyes részein dúskálnának az emberek a búzalisztben akkor, mikor talán a magyar városok is és — különösen felhozzák ezt a monarchia másik államában — mikor az osztrák népesség szükséget szenved a kenyérellátás terén. Én nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy Ausztria kenyérterményben legalább oly jól el van látva, mint Magyarország ; (Igaz ! Ugy van !) nyugodtan állithatom és vállalom ezért a felelősséget, hogy ezt a czélt igyekeztem és igyekeztünk szolgálni, mert abból indultunk ki mi is, amit a t. képviselő hangsúlyozott, hogy ebben az óriási nagy háborúban a teljes testvériség álláspontjára kell helyezkednünk ; (Helyeslés.) abból indultunk ki, hogy mezőgazdaságunknak érzékeny károsodásával, megszokott élelmezési viszonyaink lényeges megzavarásával is mindazt, ami a legszorosabb értelemben véve nem szükséges arra, hogy a koplalástól 5 május 5-én, szerdán. 487 megmentse a magyar nemzetet, át kell adnunk a monarchia másik állama élelmezésének. (Helyeslés.) Nagyon helyesen mondta gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, hogy itt mindenki megkövetelheti a másiktól, hogy intenczióinak hazafiságát kétségbe ne vonja. De nagyon kérem, gondoljuk meg azt is, hogy van itt egy vagy más dolog, amit ha talán a viszonyok nem kellő ismeretével, talán egyes egyoldalú informácziók alapján, ha minden rossz szándék nélkül is nyilvánosságra hozunk, fegyvert nyújtunk mások kezébe, fegyvert nyújtunk ellenségeink kezébe arra, hogy ferde színben tüntessék fel az itteni helyzetet, vagy arra, hogy bele csepegtessék a mérget a monarchia másik államának lakosságába és megzavarják azt a lélekemelő összhangot, amelyre ennek a háborúnak kitörésekor az egész monarchia felemelkedett. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, t. képviselőház, nekünk egyik feladatunk és kötelességünk ennek a háborúnak azt a gyönyörű kezdő jelenségét, a lelkeknek azt a közelebb jutását a Lajta egyik és másik partján, a monarchia két állama között ápolni tovább, még áldozatok árán is és méltatlan dolognak, borzasztó csapásnak tartanám, ha az élelmezési kérdések félreértése vagy félremagyarázása révén sikerülne lerontani azt a hatást, amelyet a háború, a közös védelem gyakorolt a monarchia többi néjiei és a magyar nemzet közti telj es harmónára. Pető Sándor: Ezt az osztrákoknak kellene mondani elsősorban, mert ők nem igy viselkednek ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselő ur, épen ez az, amit ne felejtsünk el : hogy mindazt amit egymásnak mondunk, az osztrákoknak is mondjuk, (Helyeslés.) ugy hogy egy-egy velünk szemben elhangzott, nem eléggé megfontolt nyilatkozat nemcsak nekünk szól, — ami nem volna olyan nagy szerencsétlenség, mert mi itt szolgálhatunk felvilágosítással — hanem szól olyan helyre. ahol talán meghallják és felhasználják a vádat, de kevésbbé használják fel az arra adott felvilágosítást. (Igaz! Ugy van !) T. ház ! Még csak egy olyan tárgyról kell megemlékeznem, amelynél nagyon nehezemre esik az az álláspont, amelyet el kell foglalnom, és ez a tisztviselők drágasági pótlékának a kérdése. Nem mondok ujat, mert hiszen a magyar tisztviselői kar azon bizalmi férfiainak, akikkel érintkeztem ebben a tekintetben, már megmondtam álláspontomat, Kevés méltatlanabb vád érhetne, mint az, hogy nem birok érzékkel azoknak a szerényebb gazdasági körben mozgó családoknak sorsa iránt, akikre a mai drágaság oly óriási sulylyal neheze dik. Igen méltatlan vád volna talán, amelyet sok méltatlan váddal együtt igyekezném zúgolódás nélkül, elviselni ha bárki is szivtelenségnek vagy a kellő emberi rokonérzés hiányának tulajdonítaná ez álláspontomat. De méltóztassanak megengedni, hogy áll a dolog '? Ez a háború, annak az egynéhány iparágnak kivételével, amely a háborúval szoros összefüggésben áll, amelynél a háború igen előnyös ipari konjunktúrákat teremt,