Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

486 577. országos ülés 19í5 május 5-én, szerdán. tal előidézett egyéb körülményekben rejlenek. Már pedig ezen van a súly. Igen könnyű róla meggyőződnünk, hogy abban az időben, amikor fennállottak a vámok, tetemes kötések történtek Romániában gabonanemüekre, kivájt búzára, egyesek és állami tényezők nagy mennyiségben vettek meg Romániában búzát, daczára annak, hogy meg volt a vám, de nem tudták behozni, olyan egyéb forgalmi nehézségek miatt, amelyek fennállottak volna a vám eltörlése esetén is, amelyekre semmi befolyást a vám eltörlése nem gyakorolt volna. Én tehát vállalom — és ebben a tekintetben abban a szerenesés helyzetben vagyok, hogy daczára annak, hogy ez az eszmecsere közöttünk és az osztrák kormány között sokáig folyt, nem is jöhetett az osztrák kormány sem abba a helyzetbe, hogy adatokkal czáfoljon meg, — mondom, vállalom annak a tézisnek bebizonyítását, hogy a vámfelfüggesztés a beviteli kérdést kedvezőbbé egyáltalában nem tette volna. Ez volt az oka annak, hogy mi a vámok felfüggesztéséhez nem nyúltunk addig, amig a gabonanemüek ára bizonyos abnormis magasságra nem emelkedett, mert azt tartottuk, hogy a háború által okozott általános drágaság közepette nem lehet egy társadalmi osztályt, a mezőgazdasági osztályt külön kiragadni és külön intézkedéssel sújtani. Később, akkor, amidőn a búzaárak bizonyos abnormis magasságra mentek, belementünk az osztrák kormány javaslatára vámleszállitásba, helyesebben a vám felfüggesztésébe, belementünk, daczára annak, hogy tudtuk, hogy annak valami jelentékenyebb befolyása nem lesz, mert nézetünk szerint akkor meg kellett mindent tenni, hogy a fogyasztót bizonyos határokon túl menő áremelkedéstől megóvjuk. Azt hiszem, ami a vámfelfüggesztés után történt, az is bebizonyította azt, hogy ez az intézkedés a világháború által előidézett rendkivüli viszonyok között a forgalmi lehetőségeknek azon megszűnte mellett, amelyet a világháború okozott, egyáltalában hatástalan maradt, (Ugy van! jobbfelől.) Ennek folytán fordulnunk kellett a makszimális árak behozatalához. Ez is régi kivánság volt, itt is talán szemrehányás tárgyává tehető, hogy a kormány korábban nem folyamodott hozzá. Mi, őszintén megvallom, bizonyos habozással és bizonyos — hogy ugy mondjam — ellenszenvvel vagy idegenkedéssel viseltettünk ezen eszmével szemben, abból a nagyon is beigazolt felfogásból kiindulva, hogy ha az állam egyszer belenyúl a gazdasági élet kerekeibe, ha az állam egyszer azoknak automatikus forgalom- és árrendezési akezióját megzavarja, nem tudhatja, hogy hova jut, nem tudhatja, hogy hol fog megállni. (Ugy van! Ugy van! jobbfdől.) Látjuk, hogy ez is bekövetkezett, az ármakszimálás megállitotta a forgalmat, az ármakszimálás tulaj donképen azt a helyzetet idézte fel, hogy az állam kénytelen volt a makszimált árakkal biró termények összforgalriiát a maga kezébe venni és szabályozni. (Zaj balfelől.) Pető Sándor: Ezzel kellett volna kezdeni. Gr. Tisza István ministerelnök: Itt ismét az a vád, hogy miért olyan későn és különösen miért késtünk el a tengerivel. (Halljuk ! Halljuk I) Hát a tengerivel nem mi késtünk el, hanem a tengeri késett el, nagyon helyesen jegyezte megt. képviselőtársam. (Derültség jobbfdől.) Ötengeri készletünk nem volt, a tavalyi különösen nedves és hűvös nyár melett a tengeri-törés sokkal később jött a rendesnél és a tengeri sokkal nedvesebben került be, mint rendes körülmények között, (Ugy van ! jobbfdől.) ugy hogy — nem is beszélve más vidékekről — az ország déli részén, ahol máskor már deezemberben vagy legkésőbb januárban forgalomképes tengeri van, február végén még csak a legnagyobb nehézséggel lehetett megmozdítani. (Ugy van! jobbfdől.) Hiszen az első szállítmányok között történtek károsodások is, megromlott a tengeri és a tengeriliszt azért, mert még tulnyers állapotban jutott forgalomba. Ez a legjobban mutatja azt, hogy előbb megkezdeni nem lehetett. Amig pedig tengerit nagy mennyiségekben szállítani nem tudtunk, addig más rendszabályhoz nem fordulhattunk, mint az árpának az őrlésbe való bevonásához. Árpakészletei pedig természetesen nincsenek Magyarországnak oly nagy mennyiségben, hogy azokkal a búzát és rozsot nagy mértékben lehessen pótolni ; ezért csak azt a korlátolt — gondolom — előbb húsz, majd 50 százalékos keverési kényszert kellett kimondani, amivel az árpa keverését megkezdettük és meg kellett várni azt a pillanatot, amikor nagyobb mennyiségű tengeri állott rendelkezésre. Most végre abban a stádiumban vagyunk, hogy a tengeri is forgalomképessé vált és hogy ebben a tekintetben keresztülvihetjük á lisztkeverésre vonatkozó rendelkezéseket egész terjedelmükben. Egy hosszú, kellemetlen átmeneti időszakon kellett addig átesnünk. Ez az átmeneti időszak nagyon sok nehézséget okozott, nagyon sok panaszt, nagyon sok ingerültséget, nagyon sok idegességet váltott ki. Itt ismét bátor vagyok arra hivatkozni, hogy először is egy merőben uj, nagy munkával állottunk szemben, amely az egész közhatósági apparátust igénybe veszi és amely az egész közhatósági apparátusra nézve teljesen uj dolog volt, amelyben semmiféle tapasztalattal, semmiféle gyakorlattal nem rendelkezett. A községi elöljárótól a ministerelnökig mindenkinek most kellett az életben ebbe a munkába beletanulni. Emellett volt a tengeri szállíthatóságának nag}^ nehézsége és voltak mindazok a forgalmi nehézségek, amelyeket a háború előidézett. Végül — bocsánatot kérek, csak mellékesen jegyzem meg — ne felejtsük el azt, hogy geográfiai okból — ez nem szemrehányás — de a háború a vasúti forgalmat Magyarországon aránytalanul nagyobb mértékben lekötötte, igénybe vette és megzavarta, mint Ausztriában. Ezek természetszerüleg mind olyan momentumok voltak, amelyek