Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

42 559. országos ülés 191b Julius 22-én~, szerdán. Ami azt illeti, hogy a birói egyezségek megkötése utáni bélyegilletéket azonnal le kell róni, megjegyzem, hogy az igazságszolgáltatás érdeke egyenesen azt kívánja, hogy itt méltányos rendelkezéseket vegyünk fel. Ha ugyanis ez az intézkedés megmarad, akkor nem merek majd birói egyezséget kötni, ha nem lesz nálam a megfelelő bélyeg. Ha azután emiatt halasztani kell, tudjuk, hogy a 2. §. szerint a dupla illetéket kell leróni. Az igazságszolgáltatás érdeke pedig nézetem szerint mindig oda tendál, I hogy az egyezségek megkötését könnyűvé tegyük a feleknek és mennél kisebb mértékben vegyük igénybe a bíróság munkáját, Amit én mondok, az a praxisnak teljesen megfelelő, mert egyetlen ügyvéd, akinél elegendő bélyeg van, nem fog erre külön fáradságot venni magának. És konstatálnom kell, hogy, ha ebbeli kérelmem nem honoráltatik, akkor már az általános vita során előadott véleményem, hogy a javaslat er- ] kölcstelen alapokra van fektetve abból a szempontból, hogy pályázik a leletekre, nézetem szerint igazoltnak tekinthető. A pénzügyminister ur nagy szemrehányást is tett nekünk azért, hogy mi erős kifejezéseket használtunk és illetőleg hogy ilyen módon bíráltuk a javaslatot. Azonban méltóztassék megengedni : amikor én megadom a módját annak, bogy ezek az érdességek eltüntettessenek ós arra ilyen választ kapunk, akkor ha mást nem is, de legalább azt konstatálhatom, hogy ebbeli felfogásom alapos és indokolt volt. (Ugy van! balfelöl.) Nagyon kérem, ismételten, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni. Nem tudom, micsoda nehézség vagy — amint az előadó ur mondotta, — kezelési hátrány származhatnék ebből. Nézetem szerint semmi a világon. A bírósági alkalmazott, a segédhivatalnok ahelyett, hogy aznap venné fel a leletet, másnap kezelné az aktát és így aznap nem volna vele dolga. Az ügyvédnek segédje pedig úgyis elmegy majdnem minden jegyzőkönyvet lemásolni és ilyenkor azt úgyis elő kell venni . . . Ha nem sikerült meggyőznöm a pénzügyminister urat, nem tehetek róla; de nézetem szerint az előadó urnak ellenérvei egyáltalában nem állanak meg és a praxis egyenesen ráczáfol. Elnök: Ki következik? Pál Alfréd jegyző : ,Springer Ferencz! Springer Ferencz: Átengedem a szót Platthy képviselőtársamnak. Elnök: Platthy György képviselő urat illeti a szó. Platthy György: T. képviselőház! A 42. §ban a következő intézkedés is foglaltatik (olvassa) : »A jegyzőkönyvvezető vagy a tanács jegyzője a bélyegek felülbélyegzése iránt intézkedni köteles.« Tisztelettel kérem a házat, hogy a 42. §-ból ezt az intézkedést kihagyni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) Arra való tekintettel inditványozom ezt, hogy a jegyzőkönyvvezetőt, aki tudomás szerint a magasabb bíróságoknál bíró is lehet, nem szabad finánczczá lealacsonyítani. Ebből nem azt akarom következtetni, mintha a finánczmesterséget valami lealacsonyitónak tartanám, azonban nem tartom a birói méltósággal és hivatással összeegyeztethetőnek, hogy a bíró a felülbélyegzés dolgában is intézkedjék. De azért is kihagyandó ez az intézkedés, mert szankcziója nincs. A 85. §-ban foglalt rendelkezést talán mégsem méltóztatik szankcziónak tekinteni? Hiszen, ha ez az intézkedés a 42. §-ban megmarad, abban az esetben a jegyzőkönyvvezető felelőssége feltétlenül és minden körülmények között megáll, mert nem tudja igazolni azt, hogy az utasítást a felülbélyegzésre megadta. Erre vonatkozólag semmiféle kötelező szabály nincsen. Nagyon természetes, hogy az, aki a felülbélyegzést tényleg teljesíteni köteles, azzal is védekezhetik, hogy ezen felülbélyegzés iránt a jegyzőkönyvvezető részéről kellő időben intézkedés nem történt. Ez tehát egészen hiába, való, mert nemcsak szankczió nélküli, de a valóságban is csak vexáczióra vezető intézkedés. Ugyanezen szempont alá esik a 42. §. 3. pontjának utolsó intézkedése, hogy t. i. a bélyegeket szabályszerűen felül kell bélyegezni. Ez magától értetődik, de sehogyse tudom megérteni, hogy ez épen itt a 42. §-nál vétetik fel. Valahol az általános intézkedések között a régi illetékszabályoknak ez az intézkedése megállhatna ós nem szükséges azt pótolni. Hogy ez épen itt vétetik fel, ebből legfeljebb azt következtetem, hogy a jegyzőkönyvvezetőnek felelősségét méltóztatik ezzel súlyosbítani. Pedig ez egészen méltatlan, igazságtalan és méltánytalan intézkedés. Ennélfogva a következő indítványt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) •' Inditványozom, hogy a 42. §. negyedik és ötödik sorából ez a mondat: »a jegyzőkönyvvezető vagy a tanács jegyzője a bélyegek felülbélyegzése iránt intézkedni köteles« ós az utolsó pont végéről ezek a szavak: »a bélyegeket szabályszerűen felül kell bélyegezni«, töröltessenek. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslések balfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? (Sághy Gyula szólásra jelentkezik.) Sághy képviselő ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk! balról.) Sághy Gyula: T. képviselőház! Én Platthy barátomnak és képviselőtársamnak módosításait a magam részéről a legmelegebben pártolom és azokhoz, amiket előadott csak néhány indokot fűzök még hozzá. Az első indítványát, mely a 42 §. első bekezdésének utolsó mondatára vonatkozik, az általa felhozott okokon kivül, még azzal támogatom, hogy az egyéni felelősség gyengítése is foglaltatik ebben az intézkedésben, tehát már ebből az indokból is törlendő. Arra való az irodai személyzet, eddig is az irodai személyzet végezte, ez tartozik a felülbélyegzést végezni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha az ott