Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-573
394 573. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. nézem és analizálom, találom ott egy birtokosnak állítólagos igen csúnya üzelmét egy lóeladás körül, ami tehát egy bűncselekmény és találom ott, fájdalom, egy egész gyűjteményét a bűncselekményeknek, amelyek azonban csak egy emberre, a szatmári rendőrkapitányra vezethetők vissza. Tehát az, amit a t. képviselő ur mint konkrét anyagot felhozott, erre a két tényre vezethető vissza. Nagyon csúnya, nagyon helytelen dolog, el is fogja venni méltó büntetését, de semmiesetre sem járna el helyesen az, aki ezekből általános következtetéseket vonna le az általános állapotokra, Szatmár vármegye társadalmának általános romlottságára. (Igaz! Ugy van!) Most már általánoságban kell, hogy röviden jelezzem a kormány álláspontját. Hiszen talán nem is kell jeleznem, elég a tényekre rámutatnom. A kormány az első percztől fogva abban a meggyőződésben volt, hogy ezzel a rákfenével szemben a törvényhozás és a kormányzat terén a legnagyobb szigorral kell eljárni. (Altalános élénk helyeslés.) Amint napvilágra jutottak ilyen büntetendő cselekmények, a legszigorúbb utasitás ment ki az ügyészséghez is, a rendőrhatóságokhoz is abban az irányban, hogy minden ilyen felmerülő jelenséget, vádat vagy panaszt a legkérlelhetetlenebb szigorral vizsgálják felül és mindenkivel szemben, aki bűnös vagy részes a dologban, a legkérlelhetetlenebbül járjanak el. (Altalános helyeslés.) Különösebben ami azokat a bűncselekményeket illeti, amelyek az ellenség előtt álló csapatok biztonságát, harczképességét, életét közvetlenül fenyegetik, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezekre a bűncselekményekre kiterjed a katonai büntető törvénynek a 327. §-a, amely háború esetében a kibocsátott rendkivüli rendeletek alapján polgári egyénekre is a katonai büntető bíróság illetékességét állapítja meg. (Általános élénk helyeslés.) A kormány, illetve az igazságügyminister ebből kifolyólag azt az utasítást adta az ügyészeknek, hogy ezeket az ügyeket ilyen értelemben tárgyalják és mindazokat az ügyeket, ahol ilyen -büntetendő cselekmény kritériuma fenforog, a katonai büntető bírósághoz utalják át. Förster Aurél: Nem ugy, mint Szegeden! Gr. Tisza István ministerelnök: Természetes, azt nem tudhatjuk, hogy a kormánynak ez a felfogása az illetékes bírói tényezők felfogásával egyezik-e? Nincs kizárva, hogy a katonai büntető törvénykönyv általam emiitett szakaszának szövegét az illetékes bíróság másként fogja értelmezni. Nincs kizárva, hogy az illetékes bírói tényezők a polgári bíróság elé fogják ezeket a tényeket utalni. S akkor szemben állunk azzal a kétségtelen ténynyel, hogy a magyar büntető törvénykönyv, amelynek rendelkezései ebben a tekintetben irányadók, különösen ezekre a cselekményekre nézve a jogérzetet, teljességgel ki nem elégítő büntetéseket tartalmaz. (Igaz, ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tekintetben tehát annyira, amenynyire lehet, segítenünk kell a bajon. Segítenünk törvényhozási intézkedésekkel, segítenünk azzal a törvényjavaslattal, amelyet a kormány benyújtott és amely ugy ezekre nézve, tehát azon legsúlyosabb esetekre, amelyek esetleg katonai büntető bíróság elé tartoznak, mint a többi enyhébb esetre, ahol a csapatok biztonsága nincs közvetlenül érintve, ahol tehát kétségtelenül a polgári bíróság illetékes, megfelelően szigorú megtorló intézkedéseket tartalmaz. (Felkiáltások a baloldalon: Visszaható erővel!) Es tisztelt ház, nem minden habozás nélkül, nem minden tépelődés nélkül... Förster Aurél: Ők se haboztak! Gr. Tisza István ministerelnök: ... de a kormány arra határozta el magát, hogy az igazságügyi bizottságnál kezdeményezi a büntető rendelkezéseknek visszaható erővel való felruházását. (Edénk helyeslés és taps a jobb és a baloldalon.) Posgay Miklós: Egyszer csalódjanak a csalók is! Gr. Tisza István ministerelnök: Tisztelt képviselőház ! Ne méltóztassanak könnyű szerrel helyeselni. Méltóztassék elhinni, ez nagyon nehéz kérdés és nagyon nehéz lelkiismereti probléma minden komolyan gondolkozó emberre nézve. Ha emlékezetem nem csal, a magyar Corpus Juris nem mutat fel olyan' törvényt, amelyben a büntethetőségre és a büntetés mérvére vonatkozó anyagi rendelkezések visszaható erővel bírnak. Simonyi-Semadam Sándor: De ilyen gazemberek se voltak! Gr Tisza István ministerelnök: Igen komoly kérdés volt ez, mert ha van aggályos preczeclens, ez a visszaható erővel való felruházás aggályos j)reczedens. És ha, ismétlem, érett megfontolás és a kérdés ismételt megbeszélése után tisztelt barátaimmal, a kormány többi tagjaival arra határoztuk el magunkat,, hogy egy ilyen messzemenő kezdeményezésért vállaljuk a felelősséget, ezt tettük abban a tudatban, hogy az a cselekedet, amelynek megbüntetéséről szó van, annyira evidensen aljas, (Igaz! Ugy van!) büntetendő, erkölcstelen és jogsértő cselekmény, az ilyen cselekedetnek megfelelően szigorú megtorlását annyira kívánja a közérziilet, (Igaz! Ugy van!) annyira adva van a mai helyzetben, hogy azok, akik alacsony nyereségvágyból ilyen rettenetes konzekvencziákkal bíró cselekményeket követtek el, ezért nem abban a derizorius megtorlásban részesüljenek, amit a mai törvényes állapot jelent rájuk nézve, hogy azt gondoltuk, miszerint ez az érv döntő lehet a kérdés elintézésére, s ez előtt az érv előtt meghajolhatnak a dolog érdemére nézve táplált igen komoly skrupulusok. (Élénk helyeslés.) Tisztelt ház! Mi ezt tettük s azt hiszem,
