Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

ö73. országos ülés 1915 azzal, Hogy ezt tettük, egyúttal megfeleltünk az interpelláló képviselő ur azon kívánságának is, hogy jogi elveken ne morfondírozzunk. Mert azt hiszem, csakugyan bebizonyítottuk, hogy ha ily fontos állami érdekekre való tekintettel ellentétbe helyeztük magunkat, a jogi elméletnek és a büntetőtörvényhozási praxisnak egyik sarkalatos alapelvével: ezzel is tanúbizonyságát adtuk annak, hogy ebben az egész kérdésben a kormány nem ismer kíméletet, ebben az egész kérdésben csak egy kötelességet ismer : megtorlást gyakorolni mindenkivel szemben, aki részes ezeknek a cselekedeteknek elkövetésében. (Általános élénk helyeslés.) Tisztelt ház! Talán csak egy szót kell még ehhez hozzátennem. Felemlittetett a sajtó kérdése is. Nézetem szerint ezekben az ügyekben nyilvánosságnak kell lennie, ezekben az ügyekben a tényekről a közönséget tájékoztatni kell. Csak két dolognak nem szabad megtörténnie: nem szabad bizonyos tényeket akkor publikálni, mikor azok nyilvánosságrahozatala a nyomozás sikerét veszélyezteti, másodszor nem szabad ezeket az ocsmányságokat olyan, hogy ugy mondjam, kéjelgéssel feltálalni, mintha ma Magyarországon más esemény nem történnék, mint egy pár gazember bűncselekménye, (Altalános élénk helyeslés.) és mint hogyha ez olyan katasztrofális veszedelme elé állítaná hadseregünket, amely koczkáztathatja a sikert, amely megingathatja a végleges győzelembe helyezett bizalmat. (Igaz, ugy 'van!) Ezért korlátozzuk a czenzurában rejlő rendkívüli fegyverrel bizonyos szenzácziós kezelését ezeknek az ügyeknek, mert azok befolyást gyakorolhatnak a hadügyi helyzetre is, de ismétlem, a legkevésbbé sem fogjuk korlátozni az ide vonatkozó tények felsorolását, a közönség tájékoztatását a valódi helyzetről. (Elénlc helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogyha nem is j)ontonként feleltem az interpelláczióra, tájékoztattam a t. házat a kérdés felől, tisztelettel kérem tehát, hogy mindkét interpelláczióra egyben adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. ház! A ministerelnök ur iménti felszólalásában véglegesen válaszolni kivánt úgy Farkas Pál, mint Huszár Károly (sárvári) képviselő ur interpellácziójára és pedig ugy a maga, mint illetékes ministertársai nevében. Kérdem tehát elsősorban Farkas Pál képviselő urat, hogy a házszabályok 199. §-ában részére biztosított szólás jogával kíván-e élni? Farkas Pál: T. ház ! A ministerelnök ur. válasza teljesen megfelel annak a képnek, amelyet az ő egyéniségéről és politikájáról ebben a kérdésben képzeltem. Különös örömmel tölt el az a kijelentése, amely a büntetések visszaható erejéről szól. (Általános helyeslés.) Mi ki fogunk menni újból a frontra, (Moz- | április 28-án, szerdán. 395 gás balfelöl.) és el fogjuk vinni a katonáknak a hirt, hogyha talán ebben a házban nagy kérdésekben vannak is különbségek, egy kérdésben, a katonák és a hadsereg jogainak védelmében mindenki egyetért. (Helyeslés a jobboldalon.) A ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdezem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministereink ur által . . . (Nagy zaj balfelöl.) Rakovszky István: Kérem, a kérdés feltevéséhez kérek szót ! így nem lehet ezt elintézni! Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, két interpelláczióról van szó és ebből önként következik, hogy minden interpelláczió külön intézendő el. (Felkiáltások balfelöl: Egy válaszszal? Zaj.) Felteszem tehát a kérdést először is arra nézve, hogy tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak Farkas Pál képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen, vagy nem? (Felkiáltások : Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Most következik a második interpelláczió dolgának elintézése. Kérdem tehát Huszár Károly (sárvári) képviselő urat, kíván-e a szólás jogával élni ? Huszár Károly (sárvári): Tudomásul veszem a választ. Elnök : Felteszem a kérdést, hogy tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak (Felkiáltások a baloldalon: Egyszer már tudomásul vette !) a maga és ministertársai nevében Huszár Károly (sárvári) képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen, vagy nem ? (Felkiáltások: Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Szabó István (nagyatádi) képviselő ur interpellácziója. (Nagy zaj a jobboldalon és középen.) Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj.) Méltóztassék meghallgatni az interpelláló képviselő urat. (Halljuk! Halljuk!) Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! A bejegyzett interpelláczióm tárgyában az igen t. ministerelnök ur már némi tájékozást nyújtott arra nézve, hogy miért nem történt meg a katonai hatóságok által rekvirált kocsik és lovak árának kifizetése. És mi (Folytonos zaj. Elnök csenget.) meg is értjük azt a magyarázatot, amit a ministerelnök ur adni szíves volt, azonban egyáltalán nem érti meg ezt az ä közönség, amely ennek a rendelkezésnek hátrányait kénytelen volt és kénytelen még ma is elszenvedni. Ellenzéki oldalról már a kivételes törvények tárgyalásánál rámutattak arra, hogy ilyen törvények alkalmazásánál nem helyes teljesen a katonai hatóságok hatáskörébe utalni a rekvirálás jogát és a következések be is igazolják, hogy a nép érdekei védelmének — amiről pedig a kormányzatnak okvetlenül kötelessége lett 50*