Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

374 573. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. másik kérdést illeti, vájjon mi történjék akkor, ka ez a háború egy 30 éves háborúnak Ígérkezik, emiatt se legyen senkinek álmatlan éjszakája. Együtt leszünk akkor, megleszünk egészségben, remélem : azok, akik nem mennek a harcztérre, remélem : még azok is, akik a harcztérről vissza­térnek és minden fenforgó szükség esetére, min­den tényleges állapothoz idomítva és viszonyítva, mindenkor megtehetjük azokat az intézkedése­ket, amelyeket az akkor fenforgó viszonyok meg fognak kívánni, (ügy van! halfélől.) Az nagyon természetes, hogy egy mandátum-meghosszabbítás törvényhatósági választásoknál nem tarthat to­vább, mint ameddig tartana annak a mandátuma, aki egyáltalában választás utján is az illetőnek helyére kerülne. De én azt hiszem, a kormány nem gondol másra, mint arra, hogy ez maximálisan addig tarthat, amig a következő választás bekö­vetkeznék, (ügy van !) Tehát még azt is kizártnak és lehetetlennek tartom, azt hiszem, — erről nem kell elmélkednem és ez igazán komoly aggodal­makat senkiben sem kelt — ha hosszabb ideig tartana a mandátummeghosszabbitás, mindenkor módjában van a kormánynak uj javaslatokkal idelépni. Még csak arra akarom megragadni az alkal­mat, hogy egészen röviden kijelentsem, hogy ma­gam is amilyen megnyugtatónak tartom az el­halasztást, természetesen az 1915. évi lista alapján állok és remélem, hogy a kormány a fővárosi tör­vénynek revíziója alkalmából, amelyet már annyi kormány igért, amelyet azt hiszem, már Széll Kál­mán igen t. képviselőtársunk is igért, de közbeeső események akadályozták, — nem ismerek kor­mányt, amely ne ígérte volna meg — hogy végre a fővárosi törvény revízióját meg fogja csinálni s remélem, hogy a fővárosi törvény revíziója alkal­mával reparálni fogja azt a hibát, amely ennek a javaslatnak igen kardinális hibája, hogy az 1914. évi lista, nem pedig az 1915. évi lista, amelyben benn van a munkáselem és benn vannak ujabb kis­polgári elemek, szolgál ezen választásnak alapjául és egyúttal eltörli a virilizmust, amelynek Buda­pesten semmi értelme és gyakorlati jelentősége nincs és amely jelen alakjában egyébként még a konzervatív érdeknek védelmét sem jelenti, mert hiszen egyszerre választatván a virilisták az egész városban, ezek csak bizonyos paktumok és össze­beszélések alajDJán készült lista szerint kerülhet­nek bele a törvényhatósági közgyűlésbe. A törvényhatósági választói jognak reformja épen olyan égető, mint annak az igazságtalanság­nak jóvátevése, amely a választási reformnál meg­történt és azt hiszem, hogy nem szükséges az egész komplexumnak feldolgozása a fővárosi re­formba, az egész komplexum nélkül is magára a fővárosi közgyűlés alakulására vonatkozó szabá­lyok kiemelhetők: a törvényhatósági választói jog. az összeférhetlenség szigorú szabályozása, minden helytelen gazdálkodás megakadályozása, a városi számszéknek oly önállósággal való szer­vezése, hogy egyetlen fiííér se legyen kihagyható anélkül, hogy annak a költségvetésben nyoma ne legyen. Nem akarom tovább fűzni azokat, amiket Polónyi t. képviselőtáram itt felhozott. Némely részben — nem a színezésben — igazat adok neki; másutt, más alkalommal, más időben nagyon szíve­sen tárgyalnék ezekről a kérdésekről, de más beállításban; a panaczeát is másban találnám fel, mint ő. Nem tudom, ő miben találja. Mert hogy az 1914. évi lista alapján s azon konzervatív nézetek alapján, amelyeket ő hangoztatott, hogyan kívánja elseperni a jelenlegi törvényhatósági köz­gyűlést, azt nem tudom. Polónyi Géza: A revideált törvény alapján ! VáZSOnyi Vilmos..' Azt egészen más áramla­tok fogják elsöpörni az én nagy örömömre ; meg­ragadom az alkalmat annak kijelentésére, hogy egyáltalában nem vagyok hajlandó a főváros adminisztrácziójáért mint Sitzredakteur felelős­séget vállalni. (Derültség.) Csak azért vállalok felelősséget, amihez a közgyűlésen a magam sza­vazatával hozzájárultam és azt mindig meg is tudom és meg is akarom indokolni. T. képviselő­társamat pedig ebben a fővárosi Szerbia ellen viselt büntetőhadjáratban bátor vagyok figyel­meztetni arra, hogy nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a székesfőváros közgyűlésén az a nagy községi párt, amelylyel szemben állt, ma 1915-ben még fennáll. Igen nagy tévedésben van . . . Polónyi Géza: Tudom, meg is akartam mondani! VáZSOnyi Vilmos: Legyen szives megnyu­godni abban, hogy kerületemnek többségén kivül — mert kerületemnek munkapárti bizottsági tag­jai is vannak — és Öbuda néhány bizottsági tag­ján kivül én a törvényhatósági közgyűlésen semmi­féle más párttal nem rendelkezem. Ami szavam van, az az én szavam ; semmiféle pártszervezetről vagy annak leverődéséről szó sem lehet. Nem tudom miféle czélt szolgálnak ezek a vádak, vagy miféle többség ellen irányulnak. Mert ma ott szervezett többség nin<is, csak saj­nálatos jelenségét látom annak, hogy politikai alapon készül a közgyűlésen a különállás és a szervezkedés megtörténni. Nekem ez ellen sincs kifogásom. Ez teljesen a szervezkedési szabad­ság kérdése. De t. képviselőtársam vegye tudo­másul, hogy az a párt, amely a koaliczió által előidézett vízözön alkalmával a mi bárkánkba belement és a demokrácziára felesküdött, csak egy kirándulást tett az Ararát hegyére, ahol kiszállott; sőt midőn a vizek lefolytak, a még megmaradt csekély kanál vizet arra kívánta első sorban felhasználni, hogy a bárka kormányosát abba belefojtsa. Tehát bizza az én bünhődésemet az én lelkiismeretem mardosására és hagyjon fel ezen hadjáratokkal nem létező többségek és pár­tok ellen. (Derültség.) Elnök : Kérdem a t. házat, kiván-e még va­laki szólni ? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom.- Az előadó ur kivan szólni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom