Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

573. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. 375 Rakovszky Iván előadd: T. képviselőház! A tárgyalás alatt álló két szakaszhoz, illetve a belügyminister ur által a két szakasz helyébe javaslatba hozott szöveghez bátor vagyok két módositást előterjeszteni. Az egyik módositásra Polónyi t. képviselőtár­sam hivta fel a minister és egyszersmind a ház figyelmét. T. i. felvetette azt a kérdést, hogy a bel­ügyminister ur javaslatba hozott szövege szerint melyek lesznek az 1872. évi XXXVI. t.-ozikknek azok a rendelkezései, amelyek hatályban marad­nak és melyek azok, amelyek hatályon kivül fog­nak helyeztetni. Nézetem szerint ez határozottan kitűnik a szö­vegből, mert az első paragrafusban foglalt azon ge­nerális szabálylyal szemben, hogy az 1872. évi XXXVI. t.-czikk intézkedései hatályban marad­nak, a 2. § második bekezdésében foglalt specziális szabály természetesen olyan kivételt állapit meg, amely az alapszöveggel, a generális szabállyal szem­ben is megáll. Hatályban maradnak az összes intézkedések, kivéve a specziális szabályban fel­állított kivételt, a választói jogosultságot, az 1872. évi XXXVI. t.-czikk 24. szakasza alapján s ez az uj törvény intézkedése alapján megállapíttatik. így természetesen megoldást nyer az a felvetett kérdés is, hogy a kétévi ottlakás feltételével nem rendelkező választók választói jogot fognak gya­korolhatni, ha az 1914. évre a rendes listába vannak felvéve. Ámde mégis, ha már olyan kiváló jogász, mint Polónyi t. képviselőtársam nem tudja töké­letesen megmagyarázni azt az álláspontot, amely ebben a szövegben foglaltatik, a szöveg világosabb tétele czéljából vagyok bátor javasolni, hogy az 1. §. utolsó sorába az »intézkedéséig« és »hatályba« szók közé felvétessenek a következő szavak : »a 2. §-ban foglalt eltéréssek. Ekképen az egész szöveg igy hangzanék: »A törvényhatósági választói jogra a vármegyei és városi törvényhatóságokban az 1886-ik évi XXI. t.-czikknek Budapest szé­kesfővárosban az 1872-ik évi XXXVI. t.-czikknek rendelkezései a törvényhozás további intézkedé­séig a 2. §-ban foglalt eltéréssel hatályban ma­radnak. Polónyi Géza : Helyes ! f ; Rakovszky Iván előadó: így a félreértés ki van küszöbölve. (Helyeslés.) Második benyújtandó rnódositásom indoka az, hogy a törvényhatósági bizottságok nem újíttatnak fel, mint a képviselőház, egyszerre, ha­nem a törvényhatóságok nagy részében egy-egy választás alkalmával a törvényhatósági bizott­sági tagoknak csak egy negyedrésze, a székes­fővárosban pedig csak fele választatik meg. Ezek a megújítások szabályszerű időközökben szok­tak megtörténni; minden harmadik és minden hatodik évben választatik a bizottsági tagok egy része. A belügyminister ur által benyújtott szöveg szerint azonban a folyó évi tagválasztások elma­radnának, ezek a bizottsági tagok egy évvel, esetleg két évvel a szabályszerű időn túl fognak megválasztatni és igy az a szabályszerűség, amely­lyel a bizottságok időnkénti felújítása történt, megszűnnék. Minthogy az 1915. évi választások, mondjuk az 1916. év végén történnének, akkor ezentúl nem minden harmadik évben, hanem minden második és negyedik évben kellene a bi­zottsági tagválasztásokat megtartani. Azon czél­ból tehát, hogy ez a szabályszerűség a bizottságok megújítása terén tovább is fennálljon, czélszerü­nek mutatkozik egy olyan módosítás elfogadása, hogy a háború után megejtendő első választáson megválasztandó bizottsági tagok mandátuma ne hat évre terjedjen, hanem olyan időre, mint amilyen időre terjedt volna a megválasztott bizott­sági tagok mandátuma, ha az idén tartatott volna meg a választás. Módositványom tehát az, hogy a 2. §. első bekezdésének végére a következő mon­dat tétessék : >>A megválasztandó bizottsági tagok mandátuma addig tart. ameddig tartott volna, ha a törvény szerint választattak volna meg.« (He­lyeslés.) Bátor vagyok még megemlíteni, hogy ezt a két módositást a belügyminister úrral egyetértő­lég, terjesztettem elő. Elnök: A belügyminister ur kivan nyilat­kozni. Sándor János belügyminister: Tisztelt ház! Egyáltalán nem vagyok hajlandó engedni Polónyi Géza tisztelt képviselő ur azon felszólításának, hogy most ujabb tárgyalás alá vegyük azon fő­városi dolgokat, amelyeket ő itt felmelegítve elő­hozott. Ugy vettem észre, hogy az egész • ház helyesli azon felfogásomat, mely szerint ezen kér­dések megvitatása ma nem időszerű és nem ide tartozik. (Ugy van !) Ebben a kérdésben nemcsak a mi pártunkról és a mi oldalunkról, de ellenzéki oldalról is ugyanazon felfogás jutott megnyilat­kozásra, ugy hogy addig is, amig e kérdéseket majd tárgyalhatjuk, hivtakozhatom arra, hogy Polónyi Géza képviselő ur meglehetősen elszige­telten áll itt a házban azzal a felfogásával, hogy ezt a kérdést ilyen alakban most idehozni helyes és indokolt volt és hogy ő hasznos szolgálatot tett a saját szavai szerint általa szeretett fővárosnak akkor, mikor annak anyagi ügyeit és adminisztrá­czióját most, amikor annak megczáfolására idő és alkalom nem igen van, ilyen modorban és ilyen alakban kívánta itt szóvá tenni. (Igaz ! Ugy van !) Ami a javaslatra vonatkozólag általa felvetett kérdéseket illeti: azt az aggodalmat, amely sze­rint az általam előterjesztett módosításban nem lenne elég világosan kimondva az, hogy eltérés van és ellenmondás lenne az 1915-iki bizottsági tagok megválasztására nézve az 1. és 2. §. közt, elintézi az előadó ur által előterjesztett módosítás, amelyet a magam részéről is elfogadok s amely világosan utal már az 1. §-nál arra, hogy az a 2. paragrafusban jelzett eltéréssel jön alkalma­zásba. Ami Polónyi Géza képviselő urnak a béke­kötés időpontjának meghatározására vonatkozó aggodalmát illeti, erre nézve megfelelt már s a túl­oldalon Vázsonyi Vilmos képviselő ur. Én a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom