Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

573. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. 373 kizárni ezeket, akiknek az uj törvény országgyűlési választói jogot adott, abból, hogy községi választók is lehessenek. Hiszen ezzel tulaj donképen azt a jogot, amelyet az uj választói törvény megadott s amely jog alapján községi választói jogot is gyakorolhatnak, el méltóztatik kobozni. Már pedig ezek az idők nem alkalmasak rá, talán a belügy­minister urnak sem intencziója, hogy a törvény által már megszerzett községi választói jog a mostani javaslattal elkoboztassék. Hallottam itt azt az aggodalmat is, hogy az 1915. évi névjegyzék felhasználása esetleg jogfosztás­sal járna, illetve a harminczéves korhatárra emelné fel a községi választói jogot. Tévedni méltóztatik ebben. Polónyi Géza : Csak az intelligenczia hiánya ! Pető Sándor : A törvény t. i. felvette választó­nak azokat, akik előzően bármiféle cenzus alapján, korra való tekintet nélkül választók voltak. A jövőre nézve tehát állhat még az az aggodalom, de az 1915. évi jegyzékre nézve nem. Polónyi Géza : Most is ! Pető Sándor : Én tehát arra kérem a t. belügy­minister urat, méltóztassék ezt meggondolás tár­gyává tenni és a benyújtott módosításon azt a változtatást eszközölni, hogy községi választójoga azoknak lesz, akik az 1915. évi névjegyzékben benne vannak és — egy toldásra mindenesetre szükség van e tekintetben, mert ott nem Buda­pesten lakó választók is fel vannak véve — Buda­pesten laknak. Bátor vagyok ezt a t. minister ur figyelmébe és elfogadásra ajánlani. Megjegyezni kívánom még a számarányokat illetőleg, — nincs előttem ugyan a pontos statisz­tika — de azt hiszem, az 1914. évi választók száma Budapesten 100.000-en lényegesen alul van, 91.000-et tesz ki, az 1915. évi választók száma pedig körülbelül 130.000, szóval 40—50 %-kal több választó Íratott össze az 1915. évre, mint 1914-re. Ezek a számok is igazolják azt, hogy miután ma, azt hiszem, mindenki át van hatva attól a gondolattól, hogy jogokat a jövőben nem megszorítani, nem elvenni, hanem kiterjeszteni és adni kell, ebből a szempontból is nagy igazság­talanság volna abban, hogy nem az 1915. évi, ha­nem az 1914. évi névjegyzéket méltóztatik a köz­ségi választás alapjául elfogadni. Ajánlom ezt a t. belügyminister ur és a t. ház szíves figyelmébe. Elnök: Szólásra többé senki sincs felírva. Kérdem a t. házat: kíván-e valaki szólni ? Vá­zsonyi Vilmos képviselő ur. Vázsonyi Vilmos : Néhány szóval akarok csak a vitához hozzájárulni. T. ház ! Minthogy az ellenzéki oldalról szemre­hányást tettek az igen t. belügyminister urnak, hogy ugyanazt a jogelvet, amelyet a képviselő­választásoknál már alkalmaztunk, a törvényha­tósági választásoknál is — bár korlátozott mér­tékben — alkalmazni kívánja, méltóztassék meg­engedni, hogy néhány szóval indokoljam azt, hogy igenis miért kívánta az ellenzék egyérteimü­leg, hogy a törvényhatósági választások ott, ahol rendes általános választások vannak, elha­lasztassanak. Kívánta egyszerűen azért, mert a magyar törvényhatóság politikai testület is, nem­csak közigazgatási testület. Törvényhatósági vá­lasztásoknál nemcsak a kommunális és törvény­hatósági politika alapján, hanem az országos politika alapján is alakulhatnak pártok, csopor­tosulások, tehát a választási harczok épen ugy pohtikai jelszókkal, politikai küzdelmekkel foly­tathatók le, mint az országgyűlési képviselővá­lasztások. Ha tehát áll az, hogy kivételes törvé­nyek hatálya alatt képviselőválasztásokat elren­delni közszabadságba ütköző és helytelen, a kon­zekvenczia okából a törvényhatósági általános választásoknál ugyanezt az elvet kell alkalmazni. Polónyi t. képviselőtársam kutatja azt, hogy ez a nem fix terminus mikor fog lejárni és nem tartja helyesnek a nem fix terminust. Erre röviden az a válaszom, hogy a fix terminus a helytelen, mert az indokolása mindezeknek a rendelkezéseknek épugy a képviselőválasztásoknál, mint a törvény­hatósági választásoknál a közjogi vis major. Te­hát nem szabad tovább tartani rendkívüli intézke­désnek, mint addig, amikor a közjogi vis major meg­szűnik. Ha én egy kalendáriumi dátumot veszek, az lehet rövidebb és lehet hosszabb, mint a vis major tartama. Ha rövidebb, teljesen értéktelen, ha hosz­szabb, az is teljesen helytelen kedvezmény, mert kinyújtja szükségen felül a vis major fenforgásá­nak idejét. Tehát igenis teljesen helyeién jár el a képviselőház akkor, amidőn az országgyűlés tar­tamának meghosszabbitásáról szóló törvényben nem fix terminust állapított meg, hanem a vis ma­jornak megszűnésétől, különösen pedig a rendkí­vüli törvények hatályának megszűnésétől számított bizonyos dátumot tűzött ki olyannak, amikor a képviselőválasztások elrendelhetek és helyesen jár el akkor, midőn a törvényhatósági választások­nál ugyancsak a közjogi vis major megszűnése utáni időt tűzi ki olyan időnek, amikor a törvényhatósági választások már minden aggály nélkül megejt­hetők. Azt hiszem, a t. ház igazán nem aggodal­maskodik amiatt, hogy mit jelent a békekötés ideje; az, hogy vájjon a Japánnal való béke­kötés bennfoglaltatik-e ebben és egyéb igen szel­lemes kérdések, nem hiszem, hogy álmatlan éjsza­kákat okoznának a ház bármely tagjának. Én azt hiszem, a lényeg ebben az, hogy a rendkívüli intézkedésekről szóló törvény azt mondja, hogy a háború megszűnésével megszűnik a rendkívüli hatalom és senki a házban másra nem gondolt sem az országgyűlés tartamának meghosszabbítá­sáról szóló, sem a mostani javaslat tárgyalásakor, mint arra, hogy megszűnjenek a rendkívüli tör­vények és arra, hogy megszűnvén a háború, azok, akiknek gyakorolniuk kell a választói jogot, tény­leg idehaza legyenek. Azok az aggodalmak, ame­lyek felhangzottak az ellenzék akcziója ellen ellen­zéki oldalról, azt hiszem, tökéletesen alaptalanok. i_ Ami továbbá azt az aggodalmat és azt z

Next

/
Oldalképek
Tartalom