Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

573. országos, ülés 1915 április 28-án, szerdán. 365 tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben a vita során elhangzott bírálatok és felmerült kívánságokra vonatkozólag a • magam szerény észrevételeit megtegyem és álláspontomat körvonalazzam, azt hiszem, a t. ház helyeslésével találkozom, ha csak röviden érintem és nem térek ki a főváros közönségével, törvényhatósági bizottságával és tisztviselői karával szemben a tegnapi napon itt Polónyi Géza képviselő ur által hangoztatott sufyos vádak, személyes támadások és kicsinyes panaszok azon özönére, amelylyel a képviselő ur jónak látta a vitát elárasztani, nem tekintve azt, hogy ezzel messze eltértünk tulaj donképeni tárgyunktól (Igaz! Vgy van!) és nem tekintve azt, hogy ezzel megzavarjuk azt a mondhatnám ünnepélyes hangulatot, (Igaz I Ugy van !) amelylyel a t. ház eddigi szónokai túlról és innen mindannyian a nemzet nagy érdekeinek adóztak és az ellentéteket félretéve, teljes tárgyilagossággal foglalkoztak - azokkal az életbevágóan fontos kérdésekkel, amelyektől hazánk sorsa, nemzetünk léte függ. (Helyeslés.) Nem akarok én ezzel kitérni a felelősség alól, mert tudatában vagyok annak, hogy mint a felügyeleti hatóság ezidőszerinti vezetőjét engem is terhel a felelősség a főváros egész adininisztráoziójában felmerülő hibákért. Nem térek ki e felelősség elől; vállalom azt, állok vele szembe, sőt továbbmegyek, arra kérem a t. képviselő urat — még a jóizlés és a kegyelet nevében is — hogy ahelyett, hogy itt a házban jelen nem levő és felszólalni nem tudó egyéneket, sőt még halottakat is névszerint emlegessen, méltóztassék a felelősségrevonás iránt velem rendelkezni. Állok elébe, vállalom a felelősséget. (Helyeslés.) Vállalom a felelősséget elsősorban az én igen t. barátom és munkatársamért, Némethy Károly államtitkár úrért, (Elénk éljenzés a jobboldalon.) aki egy hosszú, becsületes munkásság közben szerzett tapasztalatokkal és bölcs tanácsokkal támogat engem, (Elénk éljenzés a jobboldalon.) és akinek közös munkánkban való részvételéért bátran és nyilt homlokkal vállalhatom a felelősséget. (Helyeslés.) Nem akarok kitérni az elől sem, hogy megfelelő idő és alkalom adtán bővebben foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel és alaposabban vitassuk meg azokat. Merem ezt bátran tenni, mert én, aki kötelességszerűen és állandóan figyelemmel kisérem a főváros ügyeit és azokkal nap-nap után foglalkozom, tudom — hogy az elhangzott támadások, amint a tegnap itt a túloldalról történt felszólalásokból is láthatjuk — és amint azt azok, akik a főváros viszonyait közelebbről ismerik, szintén megerősíthetik, a tényeknek egyoldalú beállításából származnak. Annak, h gy erről az oldalról nem szólal fel senki ilyen irányban, nem az az oka, mintha itt nem lennénk erről meggyőződve, (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon.) hanem csak az, mert nem kívánjuk ezzel is tovább kihúzni ezt a vitát. Hogyha ezeket a kérdéseket alaposan és behatóan vizsgáljuk, kitűnik az, hogy a messze időkre visszanyúló adatokból, a nyilvánosság előtt már letárgyalt kérdések felelevenítésével megfestett ez a kép kellő megvilágítás mellett nem olyan sötét; hogy abban igenis vannak fénylő pontok, amelyekre a főváros közönsége és tisztviselői kara büszkeséggel tekinthet; (Helyeslés.) hogy annak az éremnek a másik oldalára is maradandó alkotások, szocziá is intézmények vannak felírva, amelyekről elismeréssel beszél nemcsak a város, nemcsak az ország, de a nagy külföld is. (Igaz ! Vgy van!) Mindenekelőtt pedig ki iog tűnni az, hogy az a városi tisztviselői kar, élén a névszerint megnevezett Bárczy István polgármesterrel, (Éljenzés.) öntudatosan és czéltudatcsan dolgozik ennek a városnak fejlesztésén, felvirágoztatásán és hogy épen ezekben a napokban nemcsak szép, de dicséretre és elismerésre méltó nagy munkát is végez, amikor távol tartja a fővárostól a járványok minden fajtáját, ápolja a betegek ezreit, üdvös intézményeket alkot a közélelmezés és közellátás tekintetében. Ilyen körülmények közt valóban nem érdemli meg azt a bántást és sértést, amelyben itt része volt; ellenkezőleg, méltán buzdítást és bátorítást várhatna a képviselőháztól arra, hogy tovább folytassa ezt a becsületes és nehéz munkát. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, nem is szükséges nekem ezzel a kérdéssel ez alkalommal tovább foglalkoznom. (Helyeslés.) Ismételten kijelentem, hogy adandó alkalommal szívesen visszatérek rá, mert hiszen kötelességemből kifolyólag semmi, akárhonnan jövő vádat, támadást, kritikát vagy panaszt meghallgatatlanul nem hagyok, hanem kötelességemnek tartom azt megvizsgálni és arról időés alkalomadtán a nyilvánosság előtt is szívesen és készséggel számot adni. Ugy hiszem azonban, hogy a t. ház is abban a nézetben van, hogy nem ma van az ideje és alkalma annak, (Igaz ! Vgy van !) hogy ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozzunk. (Vgy van !) Ezekben az időkben nem keresnünk, de félre kell tennünk az ellentéteket. Egyesült erővel és vállvetett munkával kell megmutatnunk ellenségeinknek, hegy ez a nemzet tud egységes lenni, hogy a magyar parlament ezekben a nagy napokban fel tud emelkedni hivatásának magaslatára és hogy a küzdelemben, a szenvedésben, a tűrésben, a munkában és áldozatkészségben egyek vagyunk és készen állunk a legnagyobb erőfeszítésekre. (Elénk helyeslés.) Ezek után, t. ház, áttérve magára a javaslatra : méltóztassanak megengedni, hogy azt magát részletesebben ne ismertessem, mert hisz elvégezte azt helyettem becsületes, beható munkával maga az előadó ur. Én mindenek előtt csak az ellen kívánok tiltakozni, mintha ezen javaslat előterjesztésénél a kormányt és engem politikai indokok vezéreltek volna. Nem a politikai indokok, nem a politika szempontjai, hanem elsősorban és legfőképen a közigazgatás érdeke vezetett minket. A közigazgatás érdeke, amely közigazgatás, hála Istennek, ezekben a nagy és nehéz napokban