Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. 357 •vesékkel szemben, amelyek bizonyos fényesen jövedelmező vállalatokat, mint a gázgyárat, a villamos vasutakat tisztán a magánvállalkozás körében kívánta megtartani, (Igás! Ugy van! balfelöl) és mert láttam és olvastam azt a rette­netes birlapi hajszát, amelyet mindazok ellen inditottak, akik tisztán és kizárólag a köz érde­két tartva szem előtt, a városi közüzemek kom­munizálását programmjukba felvették: az én igazságérzetem azt mondatja velem, hogy véte­nék a köteles őszinteség ellen, ha ebben a hely­zetben nem mutatnék rá arra, hogy mindenütt a kerek világon egyedül az a helyes és az a korrekt városi közigazgatás, amely a közüzeme­ket : a gázgyárat, közvilágítást, városi villamos vasutakat nem tartja meg a magántársaság jó hasznot hajtó dividentikus üzletkörében, hanem meg akarja szerezni éj>en szoeziális és egyéb magasabb szemjxmtokból a városok föjövedelmi forrásának. (Igaz! Ugy van! a balMzépen.) Polónyi Géza: Nem erről van szó! Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, erről van szó. Ha megnézzük Németországot, látni fogjuk, hogy Németország gazdasági nagyságának alapja épen az, hogy nemcsak a nagyobb városok, az egyes tartományok fővárosai, mint Berlin vagy Drezda, hanem a kisebb, a három-négy-öt-hat­ezer főnyi lakossággal biró városok is nem pót­adókból fedezik a maguk közszükségletét, hanem igenis a közüzemek jövedelméből. A villamvilá­gitás, a gáz, a vasút adja meg ezeknek a városoknak a gazdasági jólétét. (Zaj.) Ha t. képviselőtársamnak valami észrevétele van az ellen, amit mondok, méltóztassék ezt kifejteni, köszönettel fogom meghallgatni. De mikor látjuk azt, hogy Magyarországon ezzel szemben évtizedeken át az volt a sajnálatos és végtelenül szomorú tendenczia, hogy teljesen szegény városok — neveket sorolhatnék fel, egész tuczatot és bizonyosan a belügyministeri állam­titkár ur nagyon jól tudja, melyek azok a váro­sok — a maguk közvilágítását odaadták olyan vállalatoknak, amelyek ma 16—18—22°/o-et jövedelmeznek, ugyanakkor, amikor a városi lakosság pótadója 60—70—120—150°/o-ig fel­emelkedett, akkor engedelmet kérek: minden olyan törekvés, jöjjön az akár Budajjest főpol­gármesterétől, akár más köztisztviselő részéről, amely ezen vállalatokat ki akarja ragadni a tisztán és kizárólag nyereségre alakult rész­vénytársasági vállalkozás köréből és át akarja adni azt . . . Polónyi Géza: Börzéznek! Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, ebben sincs igaza. Polónyi Géza: Nincs igazam? Mezőssy Béla: Nincs, kérem. Mert, mon­dom, én teljesen elfogulatlanul beszélek. T. kép­viselőtársam is tudhatja, hogy ezekhez a kérdé­sekhez abszolúte semmi közöm nincsen s pusztán és kizárólag annyi impresszióm van róluk, amennyivel bárkinek, aki ezekkel a kérdésekkel az újságokból és egyébként is foglalkozik, birnia kell. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy börzéz­nek. Hát nem börzéznek. Lehet, hogy akkor amikor azoknak a városi villamosvasutaknak árfolyamát ő szerinte 460 koronában . . . Polónyi Géza: Négyszázhúsz koronában ! Mezőssy Béla: Először négyszázhúszat mon­dott t. képviselőtársam, azután négyszázhuszon­nyolczat. Polónyi Géza: Nem, kérem; sohasem mond­tam sem többet sem kevesebbet négyszázhúsznál. Mezőssy Béla: Mondom, lehet, hogy amikor négyszázhúsz koronában átvették ezeket a rész­vényeket, a főváros rossz üzletet csinált. Ezt én is elismerem. De appellálok t. képviselőtársam igazságérzetére, hogy vajjon , ha ugyanakkor aranyrentét vagy nem tudom én franczia vagy angol konzolokat vettek volna, nem esett volna-e azoknak a kurzusa is óriási mértékben? Esett volna és abból, hogy a városi villamosvasút megváltásának időpontja véletlenül olyan szeren­csétlen időszakban következett be, amely után reá szakadt az országra egy nagy gazdasági válság, e nagy gazdasági válság után pedig a mostani rettenetes háború: nem szabad himet varrni arra, hogy a főváros ezelőtt négy öt évvel jóhiszemüleg talán emeltebb kurzuson vásárolta meg azokat a részvényeket. Az ilyes­mit én, bocsánatot kérek, az osztó igazság elvei­vel egybehangzónak tekinteni nem tudom. Es tarthat engem t. képviselőtársam naiv embernek, én mégis kívánom neki, érje meg friss egészségben — és remélem, meg is fogja érni — a háború után bekövetkező természetes lendületet, a gazdasági fejlődést és mindazt, ami egy remélhető kedvező gazdasági konjunktúrának természetes következménye lesz. S akkor emlé­kezzék meg t. képviselőtársam, hogy a börze­játék, amely nem börzejáték volt, hanem a városi villamos vasútnak kommunális közüzemmé való átváltoztatása és amely ma t. képviselőtársam szemében nagyon szerencsétlen vállalkozás volt, azt fogja eredményezni, — erről erősen meg vagyok győződve — hogy az emelkedő forgalom, a konjunktúrák, a gazdasági jólét bekövetkezése folytán azok a nehéz milliók, amelyeket itt a t. képviselő ur nagyon ügyes beállítással effektív veszteségként tüntetett fel, mint a tavaszi hó, a legelső napsugár kisütésére el fognak olvadni (Igaz! Ügy van! a baloldalon és a középen.) és vissza fognak térni a régi kurzusok. Budapest székesfőváros igenis elérte azt a nagy eredményt, hogy egy hatalmas társaság felett ma ő parancsol. S hogy ez az eredmény nem jelentéktelen, azt maga t. képviselőtársam is igazolja, amikor beismeri, hogy bizonyos száz­ezer koronák, amelyek illegális, szerinte tisztá­talan czélokra fordíttattak, az első alkalommal törölve lettek, amint töröltettek a szerződés le­jártával .a magas tantiéinek is. Én ugyan nem ismerem olyan részletesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom