Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

358 572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. ezeket az ügyeket, de tudom azt, hogy kommunizálták ezt a közüzemet és egyúttal nagy jövedelmi forrást szereztek a fővárosnak. T- képviselőtársam bizonyára nagyobb figyelemmel kisérte ezeket a dolgokat a külföldön is, mint én, és igy tudni fogja, hogy Lueger, aki Bécset oly nagygyá és hatalmassá tette, micsoda támadásoknak volt kitéve épen a gáz- és villany, valamint a vasutak megváltása miatt. (Igaz! ügy van! a haloldalon és a középen.) T. uraim! Ma a helyzet ugy fest, ahogy t. képviselőtársam mondja. Ma a városi villamos vasút rossz üzlet, amit én is elismerek. De el fognak jönni azok az idők, amidőn ez a momentán árdrepresszió kialakul, amidőn az az átmeneti csökkenés, amely a főváros vagyonállagában ma talán tiz-tizenöt millió fiktív tőkeveszteséggel szerepel, meg fog szűnni és én meg vagyok győződve, hogy akkor a városi villamos vasút megváltása javára lesz a szocziális érdeknek és magának a fővárosnak is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Különben pedig elfogadom Sághy Gyula t. barátom javaslatát. Polónyi Géza: Szabad szót kérnem? (Felkiáltások jobbfelöl: Már megint! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállitása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: ,T. képviselőtársam nyilvánvalólag félreértett. Én egy szóval sem szóltam és nem is szólnék soha a közüzemeknek házikezelésbe vétele ellen. Annak előnyeit ép ugy ismerem, mint a t. kéjiviselő ur, de nem is erről van szó. (Derültség jobbfelöl,) Szó van arról, hogy a fővárosnak módjában állott volna ezt a közüzemet 1917-ben megváltás utján 22 millióért megszerezni és 1911-ben felerészben megszerezte azt 29 millióért. Ezen felül még csak egy szót. Ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, ha abban sem értek vele egyet, hogy ugyanigy járt volna a főváros, ha aranyrentéket vagy nem tudom miket vásárolt volna. Hát bocsánatot kérek, a főváros sem nem bank, sem nem takarékpénztár; a főváros tehát nem foglalkozhatik értékpapírok vásárlásával. De ha mutat nekem a t. képviselő ur olyan fővárost a világon, amely aznap, mikor bizonyos részvények 250 koronáért kapbatők, ugyanezeket a részvényeket 420 koronájával vásárolja össze, akkor én kapitulálni fogok a t. kéjjviselö ur előtt. A villamos vasút megváltása esetében j>edig erről van szó. Ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy a háború következtében estek ezek a részvények. A megvétel idején sem értek többet. Ezt akartam hangsúlyozni, Elnök: Ki következik szólásra? Szepesházy Imre jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy kivételesen magáról a törvényjavaslatról szóljak. (Derültség.) Minthogy az eddig lefolyt vita Budapest székesfőváros költségvetési vitája volt, (Derültség. Ugy van!) törvényhatósági bizottsági tagok részvétele nélkül, méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről a javaslatról szólhassak még néhány szót. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk!) Én azok közé tartozom, akik igenis azon az állásponton voltak, hogy nem az 1914-iki lista, hanem az 1915-iki lista alapján kellett volna a községi s törvényhatósági választásoknak elrendeltetniük és ezt a véleményemet röviden azzal indokolom, hogy az 1914-ik évi lista tulajdonképen csak egy kisegitőlista a pótválasztásokra vonatkozólag mindaddig, mig a jelen országgyűlés fennáll, tehát az általános választásokra vonatkozólag kisegitőlista tulajdonképen nem volna érvényesíthető. Polónyi Géza t. képviselőtársam felveti azt a gondolatot, megdicséri a belügyministsr urat, hogy ő nem áll az 1915. évi lista alapján, mert hát az 1915. évi listában olyanok is foglaltatnak, akik hivataluknál vagy alkalmaztatásuknál fogva írattak be a választók sorába s igy tulajdonképen semmi közük sincs a törvényhatóságokhoz. Hát ebben igaza van, csak azt csodálom, hogy a t. képviselő ur, aki sokkal súlyosabb problémákat is oly könnyedén tud megoldani, nem találta meg ennek megoldását abban, amit Sághy Gyula t. képviselőtársam itt előterjesztett, hogy mi ezen 1915. évi listákra vonatkozólag, ahol fel van véve mindenkinek a lakóhelye, azt kívánjuk, hogy csak azok tekintessenek törvényhatósági választóknak, akik a törvényhatóság területén laknak. O tehát ezen dicsérettel sietve adózott a belügyminister urnak, mert ha a jogkiterjesztésnek, híve, akkor tudott volna segíteni magán, gyorsan, ugy amint Sághy Gyula képviselő ur is talált arra formulát, hogy kizárja azokat, akik hivataluknál vagy alkalmaztatásuknál fogva írattak csak be. Budapesten az országgyűlési választók sorába. Megdicsérte a belügyminister urat azért is — nem azért, hogy engedett a kívánságunknak, ezért nem dicsérte meg, sőt talán némi szelid szemrehányással is illette, — de megdicsérte a belügyminister urat azért is, mert végre rátért arra, hogy minden országgyűlési választó Budajiesten egyúttal községi választó, tehát megszűnik az az összeírás, amely ellen, bocsásson meg t. képviselőtársam, én küzdöttem legtöbbet, mert a bepáczolt voks kifejezés tőlem származott. Sajnálatomra azonban csak most, amikor már beleesem a 43—50 esztendős korosztályba, adatott meg nekem az az elégtétel, hogy igen t. képviselőtársam is csatlakozik azon felfogásomhoz, hogy az országgyűlési választó legyen egyúttal községi választó is és ezek a választási praktikák és svindlik szűnjenek meg. Polónyi Géza: Mindig azt mondtam!