Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

346 572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. sem történt semmiféle lépés. Nem akarok ma határozati javaslattal előállni, de vigasztaljon meg a t. belügyminister ur a tekintetben, hogy én nem csalódom, ha felteszem róla azt, hogyha én bebizonyítom neki itt az ország szine előtt, hogy a főváros vagyoni érdekeinek sürgős meg­mentése okából szükséges a fővárosi törvény mielőbbi revíziója, akkor a t. belügyminister ur meg fogja nekem Ígérni, hogy a legrövidebb idő alatt, amint a békés viszonyok lehetővé teszik. ez meg is fog történni. Én t. i. abban a reménységben járulok hozzá esetleg ehhez a javaslathoz,' mert a fel­tevésem, hogy a magyarok jó istene mégis csak rásegít minket, hogy akkorára mikor ezt a választást foganatosítani kellene, már békesség lesz Magyarországon és hogy tulajdonképen nem is lett volna szükséges, hogy a főváros választásait prolongáljuk, hiszen ezek a válasz­tások október—november előtt nem foganato­síthatók, már pedig talán megment minket a jó Isten attól, hogy azzal is számoljunk, hogy októberben és novemberben hadi állapotban legyünk még. De, elvégre, ez más terület, amelyen nem időzhetem, én most rátérek arra, hogy a t. belügyminister urat tisztára hitelt érdemlő ada­tok alapján, még pedig a legnagyobb részük­ben közokiratokra támaszkodva, tőlem telhető­feg felvilágosítsam arról, hogy milyen veszély fenyegeti ez idő szerint a fővárost. Bevezetésül azt kell elmondanom, hogy a főváros az átruházott állami hatáskörből fel­merülő községi terhek okából igen nyomasztó viszonyok közé került; a fővárosnak igen sok jogos aspirácziója volt a tekintetben, hogy az állam vegye le vállairól a nem községi hatás­körbe tartozó s az állam által reáruházott terheket. Ez meg is történt. Részben már a koalíczió idejében igen jelentékeny segítség jutott a fővárosnak megfelelő készpénzsegély alakjá­ban, azután a 30 éves adómentességben, amely­nek azonban legfőbb mellékkoefficziense az, hogy ez az adómentesség csak az állami adóra vonat­kozik, a községi pótadóra nem, a főváros tehát abban a dupla haszonban részesült itt, hogy fejlődése nagy arányokat vett anélkül, hogy a saját községi pótadójából csak egy fityinget is vesztenie kellett volna. Megfelelő segélyt kapott azután a főváros a rendőrségi kvóta tekinteté­ben etc. Hiszen a főváros fejlődését tagadni nem lehet és nem is szabad, de ha aztán megnézzük, hogy alig néhány évre rá, amikor az államtól ezt a segélyt megkapta, micsoda anyagi hely­zetbe került a főváros, szinte elszorul az ember­nek a szive. Itt van mindjárt az első állitásom. A zárszámadásra való utalással állítom, hogy már 1913-ban a főváros 3,237.086 korona defi­czitben volt. A kezemben levő Pesti Napló és Alkotmány lapok tanúsága szerint már akkor a közvélemény elé került az a vád és gyanú, hogy a főváros, amelynek még a kezelésében is 700.000 koronát meghaladó hiánya volt, szám­viteli eszkamotázs-zsal — mint a lapok mondják — Bosko módjára eltüntette, illetőleg leplezte ezt adeficzitet. Hogy az akkori vádnak, amely 1913-ra vonatkozott, mennyire igaza volt, elég legyen felhoznom, hogy most 1915-ben a főváros költ­ségvetése, melyet a t. belügyminister ur bizonyos dorgatórium, még pedig nagyon vékony dorga­tórium kapcsán jóváhagyott, (Derültség.) már 11 millió hivatalosan bevallott deficzittel zárult. Mielőtt tovább mennék, meg kell állapita­nom, hogy a főváros cselekvő vagyona kitett 657,099.719 koronát, szenvedő vagyona pedig 371,707.029 koronát, ugy hogy ennek a nemrég­ben még 600.000 milliót meghaladott vagyonú fővárosnak tiszta vagyona már csak 285,392.690 koronát tesz ki. Nem is beszélve arról, hogy ez a vagyonmérleg évenkint már bizonyos fiktív emelkedéssel van beállítva, hogy saját vagyonát a főváros évenkint bizonyos fokozott értékkel állítja be, méltóztatik látni, hogy itt a 600 mil­liót meghaladó vagyon 50% erejéig már elúszott és el van adósitva. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy az 1913. évi mérlegnek zárszámadásában részvény­jegyeknél 1,698.000 K-át írtak le értékveszteség czimén. Hogy mi az az értékveszteség, azt majd részletesen meg fogjuk látni, ha majd beszélünk a villamosvasúti vásárról; itt csak rámutatok arra, hogy egy esztendőben 1,698.000 K ár­folyamveszteséget írtak le, én azonban kimuta­tom, még pedig hivatalos adatok alapján, majd ha rátérek erre a témára, hogy a főváros ezen az egy börzeüzleten 15 millió K-át vesztett árfolyamokban. Megdöbbentő dolog, mert hiszen ennek a 15 millió veszteségnek hátterében áll ugyebár, hogy mikor az egyik elveszíti a 15 milliót, azt valakinek meg kell nyernie. (Mozgás.) Erről majd beszélek részletesebben. De már most uta­lok rá, hogy ennél a mostani Wirtschaft-nál csak egyetlenegy üzletnél, a villamosvasúti rész­vényeknek illegális módon való megszerzésénél csak az árfolyamveszteség 15 millió K volt. Nézzük meg csak egy kicsit közelebbről, mert hiszen adós vagyok a bizonyítással, hogyan áll egyébként a főváros vagyoni helyzete. En nem vehetek annyi időt igénybe az uraktól, hogy végig menjek a főváros egész háztartásán, annak regálé s egyéb dolgain. Azt méltóztas­sanak maguknak külön elképzelni, hogy a köz­ségi pótadók, a regále-váltság és egyéb községi vagyonok tekintetében, micsoda jövedelmei van­nak a fővárosnak. De hogy mégis lássák, hogy ennek a rezsimnek gyökere nem más, mint a szisztematikus adósságcsinálás, engedjék meg, hogy a hivatalos adatokat a következőkben tár­jam a t. ház elé. Ennek a 600 milliót meghaladott effektív lel­tárbeli vagyonnal rendelkező fővárosnak hogyan állanak az adósságai? Ez hivatalos kimutatás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom