Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
20 559. országos ülés 19H július 22-én, szerdán pernek, hanem egy kalap alá vonta ezeket. Ha disztingvált volna, akkor tisztában volnék vele, nem mennék át a keritésen. (Derültség balfelöl.) Tehát, mint előbb is rámutattam, vannak esetek, jó magammal is megtörtént, hogy bevásárlásnál megbízott voltam, a fél. aki haragudott rám, azt mondta, hogy bizonyos összeget eltettem. Nekem eminens érdekem volt és a becsületem védelme arra kötelezett, hogy a bűnügyi eljárást ellene meginditsam. ö ugyan visszatagadta, de én bizonyítottam. Elnök (csenget): A részletes tárgyalásnál vagyunk ! Méltóztassék a szakaszhoz szólni. Ily példák felhozására a képviselő ur nem jogosult. (Zaj a haloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Nóvák János: Most tehát eddig ezek az ügyek, ugy-e bár, bélyegmentesek voltak, mint hivatalból üldözendő cselekmények. A jövőben bélyegkötelesek lesznek. Ez a népre nézve természetesen sérelem, (ügy van! Vgy van! a baloldalon.) Az államkincstárra bevétel, de a nép zsebéből pénzt vesz ki. Azután azt hiszem, az elnök ur sem, tudja ugy a közigazgatásnál előforduló hiányokat mint én, aki a nép között élek. Példát is mondok. Zivataros eső esetén az atyafi udvarából a trágyáié kiment. A közigazgatás beidézi, elmarasztalja 50 K-ban. Már most az a szegény ember, akinek nincsen felsőbb iskolai képzettsége, ahhoz, hogy a felebbezést megcsinálja, ügyvédhez kénytelen menni. Hát ezért bélyegköltséget fizessen ? Holott azt hiszem, csak az isteni gondviselés segíthet azon, hogy záporeső ne legyen; mert ha esik, akkor arról a dombos udvarról bizony lefolyik a trágyáié és kihágás lesz belőle. (Vgy van! Úgy van ! a baloldalon.) Tehát, hogy erre bélyegkötelezettség legyen, az én nézetem szerint helytelen és a felek érdekében igazságtalan. Valamint •— én azt hiszem, emlékeznek a t. ház tagjai — 1911-ben, mikor a polgári perrendtartást tárgyaltuk, szintén felhoztam azt a sérelmet, hogy előfordulnak esetek, midőn a felet megidézik a bírósághoz és a félnek még csak ideje sincs megjelenni, mert előző napon kapja a kézbesítést. Most épen a nyárban is történt egy ilyen eset, az atyafi este kapta az idézést, másnap kellett 9 órára megjelennie a tárgyalásra, 42 kilométernyire, nem mehetett gyalog, hanem vonaton ment, mivel pedig a vonat 10 órakor érkezett meg, elmakacsolták. Tehát most, ahol a biróság az oka kizárólag hogy a fél nem jelenhetik meg, mert későn kézbesítették az idézést, még a kézbesítési vevény sem érkezhetett vissza a tárgyalás napjára, engedelmet kérek, muszáj igazolással élni. És mivel a biróság hibázott, azzal büntessék meg a felet, hogy fizessen több költséget ? Hiszen az ügyvéd urak igen szépen kifejtették az állás jwntjukat, hogy az ügyvédek arra lesznek kárhoztatva, hogy a törvényjavaslat folytán nagyobb összegeket előlegezznek ; de én azért az ügyvédeket nem féltem, mert ha többet is kell előlegezniük, de mikor a pernek vége, akkor csak a fél fizet. (Derültség balfelöl.) Ebből kifolyólag ezt a javaslatot nemcsak rosszalom, hanem kárhoztatom is, amennyiben azt a szocziáíis részt, amely a kisemberekre nézve szükséges, ebből a javaslatból teljesen kihagyták. Én tehát a javaslat szövegezéséhez módosítást nyújtok be, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) helyeselve Barcsay képviselő ur indítványát, valamint Csermák képviselő ur indítványát, indítványt vagyok bátor benyújtani, amely a következőképen szól : »Az illetékjavaslat 29 §-ához indítványozom a következőt : Amennyiben a fél ellen mulasztási ítélet hozatik és a mulasztás nem a fél mulasztása, hanem a biróság késedelmes kézbesítése alapján lett meghozva, az így előállott igazolási keresethez mellékelt meghatalmazás bélyegmentes.« Kérve indítványom elfogadását, továbbá az előbbi esetek megszivlelését, valamint a népjogok teljes kiszélesítését, a javasat eredeti szakaszát nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Springer Ferencz: T. képviselőház ! A részletes vita eddigi folyamán egyetlen szakasznál sem volt olyan mélységes és szélesen terjedő vita, mint enné a szakasznál. Ez a körülmény egymagában bizonyítja azt, hogy az ellenzék nagyon érzi, milyen fontos igazságszolgáltatási, pénzügyi és szocziáíis érdekek fűződnek ezen szakaszhoz és épen ennek tudatában véli kötelességét teljesíteni, ha ennél a szakasznál mindazokat az érveket harczba viszi, amelyeket harczba vinni lehet és kell. És én ugy érzem, hogy ettől a vitától a t. ház megszabadulhatott volna, ha a kormány az ellenzéknek ezen szakaszszal szemben már az általános vita folyamán tolmácsolt aggályait csak némileg is honorálta volna ; pedig tág tér kínálkozott arra, hogy ezt megtegye, anélkül, hogy ezáltal akár maga a javaslat szenvedett volna, akár pedig a pénzügyi érdekek mélyebben érintve lettek volna. Ha a szakasz intézkedéseit nézzük, azok több irányban sérelmesek. Sérelmesek a mi felfogásunk szerint első sorban abból a szempontból, hogy itt illeték alá vétetnek olyan okiratok, amelyek az eddigi eljárás értelmében illetékmentesek voltak egyrészt és másrészt az eddigi okirati illeték a múlttal szemben 50%-kal felemeltetik. Ha én ezt a szakaszt sine ira et studio nézem, akkor a leghelyesebb megoldásnak azt talá tam volna, ha ezt a szakaszt egyszerűen kihagyjuk a javaslatból és ha ilyen irányú indítványt maga a minister ur tett volna. Ez az egyetlen szakasz az, amely a javaslattal szerves összefüggésben nincs, amely tulaj donképen ebbe a javaslatba nem is való, mert ez tulaj donképen egy okirati, nem perjogi, nem törvénykezési illeték; ennek következtében ezen törvénykezési illetékről szóló javaslatban helye nincs is. (Ugy van ! balfelől.) Ha semmi sem bizonyítja jobban álláspontunkat, hogy ez a javaslat nem is annyira a polgári perrendtartás érdekei szempontjából került ide, mint inkább a pénzügyi érdekek szempontjából,
