Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés Í9ÍÍ akkor ez az egy tény bizonyítja legjobban, hogy ide belevették ezt a szakaszt is, amely, mint voltam bátor jelezni, a kincstárra nézve igen nagy, szerintem legalább 2 millió K-ra menő jövedelmet jelent. Bevették, mert pénzügyi érdeket képviselt és nem a polgári perrendtartás érdekeit lesz hivatva szolgálni. A leghelyesebbnek és a legmegfelelőbbnek a magam részéről is azt találnám, ha az egész szakasz ugy a hogy van, kihagyatnék. Én azonban nem bizom abban, hogy amennyiben ilyen irányú indítványt terjesztenék elő, ez akár a minister, akár pedig az előadó ur részéről elfogadásra találna, annál kevésbé, mert hiszen meg vagyok ugyan győződve arról, hogy a minister ur már ab ovo tudta, hogy ez a szakasz pénzügyileg mit jelent, de ha nem tudta volna is és tegnap én világosítottam fel erről a körülményről, ennek tudatában akkor sem fogja ezt a szakaszt visszavonni, mivel lényeges pénzügyi érdekről van szó. (Ugy van! balfelöl.) Ha azonban arra az álláspontra helyezkedünk is, hogy a szakasz ebben a törvényjavaslatban és majdani törvényben maradjon benn, akkor is kétségtelen, hogy van mód és lehetőség arra — és én ennek a módnak és lehetőségnek érvénysülését vártam volna is, — hogy ennek a szakasznak intézkedésein valami enyhítés történjék. Mi, t. képviselőház, itt igen nehéz helyzetben vagyunk, mert hiszen a benyújtott módosítások több irányúak. Az egyik módosítás azt mondja, szállittassék le az itt megállapított illeték 1 korona 50 fillérről az eddig illeték mérvére - és ez igen értékes eredmény volna — azonban ezzel szemben áll az a másik tény, hogy ha a javaslatoknak csak azt a részét fogadjuk el, akkor a bűnügyek és az összes kihágási ügyek még mindig benmaradnak ebben a javaslatban. Már pedig nem tudom, ha most nekem választanom kellene, ha meg kellene alkudnom azzal íz eredménynyel, amit ennél a szakasznál szeretnék a nagyközönség számára elérni, vájjon az 1 korona 50 fillérnek leszállítását, avagy azt választanám-e, hogy a bűnügyekben az eddigi gyakorlat maradjon fenn ? (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Én a magam részéről, egész őszintén kijelentem, inkább ragaszkodnám ahhoz, hogy maradjon meg az 1 korona 50 fillér, de ezzel szemben a büntetőjog egész tere legyen szabad, ugy, mint a múltban volt és viseljék inkább azok a perek ezt a pénzügyi terhet, amelyek anyagi érdekekről szólnak. (Helyeslés balfelöl.) Bakonyi Samu : Úgy van! Intakté kell tartani ! Springer Ferencz: Itt tehát mód volna arra, hogy a t. minister ur a propozicziók közül válaszszon és válaszsza azt a propozicziót, amely egyrészt az ő érdekeit is szolgálja, másrészt pedig a közérdeket is minden irányban kielégíti. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) T. ház! Ha mi ennek a szakasznak eredetét nézzük, hogy mi sugallhatta ezt, akkor el kell olvasnunk az indokolást, s ha az indokolást elolvassuk, akkor nyilik fel csak a szemünk és Julius 22-én, szerdán. 21 akkor értjük csak meg : hogyan kerülhetett ez az intézkedés egyáltalában ide a ház elé. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Mi elsősorban is a bűnügyi intézkedést diffikultáljuk. És mivel indokolja a javaslat azt, hogy most a múlttal szemben egyszerűen illeték alá vonja ezt ? Azt mondja a javaslat, hogy ezeknek a meghatalmazásoknak illetékmentességét semmi fontos indok nem teszi szükségessé. Álljunk meg egy pillanatra ennél az indoknál. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) 1867—68 óta vettük át, az osztrákok által megállapított formában az illetékszabályokat. 67 óta állandóan meg volt ez a szabály, amelynek értelmében bűnügyekben a meghatalmazások bélyegmentesek voltak. Nyilvánvaló, hogy akkor is volt valami oka ennek az intézkedésnek és nem kerülhetett bele ok nélkül a törvénybe, (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Mindenesetre keresték és meg is találták ennek okát, megtalálták t. i. abban, hogy a bűnügyi igazságszolgáltatás tulaj donképen közjogi aktus, amelyet külön illetékkel terhelni nem lehet. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Ha ez az indok helytálló volt eddig, alkotmányos életünk helyreállítása óta egynéhány évtizeden keresztül, akkor egyáltalán nem tudom megérteni, miért kell ezt az indokot most egyszerűen sutba tenni. (Ugy van ! balfelöl.) De még veszedelmesebb, és a ma uralkodó felfogásnak bizonyítója az a másik indok, amely később következik s amely azt mondja, hogy nem méltányos ezeknek illetékmentességét fentartani különösen azon ügyekben, melyekben az ügyvédi képviselet nem is kötelező. Az ügyvéd meghatalmazása már a kedvezőbb vagyoni helyzet jele. Ez bizonyítja legjobban azt a társadalmi és szocziális felfogást, amelynek alapján ez a javaslat készült. Kiindul abból, hogy ha valaki ügyvédet vesz, az eo ipso gazdagabb, vagyis — fordítsuk meg a tételt — kiindul abból, hogy szegény embernek ügyvéd nem kell, tehát a szegény embertől az ügyvédi képviseletet a jogképviseletet meg akarja tagadni, attól a szegény embert meg akarja fosztani. Ezek azok a szempontok, amelyek a javaslat készítésénél érvényesültek és amely szempontoknak a törvényben való érvényesülésébe mi egyáltalában bele nem nyugodhatunk és ez oka annak, hogy ezen szakasznál ilyen mélységes vitát provokáltunk. Van ezen szakasznak még egy pontja, amely a kézbesítési megbízásokról szól, amelyekről itt eddig még említés nem tétetett. En ezeket nem kifogásolom, ezek tekintetében semmiféle intézkedést szükségesnek nem látok, mert mindig elismerem és objektíve meg tudom Ítélni azt, hogy igenis hol van indokoltsága bizonyos illetékezésnek és hol nincs. Miről van szó ezekben ? Szó van a felek kényelmi szempontjáról, szó van arról, hogy a fél maga részére megbízottat jelent be a bíróságnál, akinek részére a neki szóló kézbesítések eszközöltessenek. Ez olyan dolog, amely tisztán a félnek érdekét, kényelmi érdekét szolgálja. Akczeptálom tehát azt, hogy ilyen meghatalmazás