Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

5őS. országos ülés l9ii életbe fognak lépni, s amely törvénynek életbelépése elmaradt ugyan, de sohasem azzal az intenczióval, hogy örökre elmaradjon, hanem csak, hogy egy bizonyos ideig elhalasztassék. De másodszor nem tartom indokoltnak azt az aggályt sem, hogy ilyen rendkívüli viszonyok között nagy reformokat, nagy, kivételes intézkedéseket foganatosítani nem lehet. Ellenkezőleg t. ház, én azt hiszem, hogy ha a történelem lapjait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a legtöbb nagy elhatározásra a nemzetek, igenis, a kivételes viszonyok között jöttek, (Igaz! Ugy van! jobb felől.) és kivételes viszonyok között létesültek olyan intézmények, amelyek azután későbbi évek hosszú sorának békés viszonyai között is teljesen megállották a helyüket. Hiszen a kivételes viszonyok között a kedélyek tulajdonképen sok tekintetben fogékonyabbak az újítások iránt; sok tekintetben nagyobb a hajlandóság bizonyos olyan szempontoknak a respektálására,amely szempontok respektálása különösen egy jövedelmi adó behozatalánál nagyon fontos, és én igenis, nem taktikából csináltam, hanem e javaslat egyik előnyének tartom azt, amire Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur czélzott, hogy az a momentum, hogy az ezen törvényből befolyó jövedelem a háború által sújtott szegény polgártársainknak javára fog szolgálni és az a felemelkedett világnézlet, amelyben hála Istennek most mindannyian vagyunk, igenis, azt hiszem, közre fog hatni arra hogy olyan megfelelő vallomásokat és a tényleges jövedelmet annyira megközelítő adókivetéseket fogunk elérhetni, aminőket békés időben talán soha, vagy mindenesetre csak évek hosszú során át érhettünk volna el. Ezek után méltóztassék megengedni, t. ház> hogy röviden foglalkozzam a javaslat ellen felmerült aggályokkal, amelyek közül a legfontosabb, sőt azt merném mondani, az egyetlen, amelylyel tulajdonképen foglalkoznom kell, az a kérdés, hogy ez az adó a részvénytársaságokra is kiterjesztessék-e. Azt tartom, hogy ez az a kérdés, amelylyel tulajdonképen foglalkoznom kell, mert hiszem a többi kívánalmak az előadó ur javaslatai által, ugy hiszem, teljes mértékben megoldásra fognak találni. Én, t. ház, tudatosan nem terjesztettem ki ezt a törvényjavaslatot a részvénytársaságokra, habár tudatában voltam annak is, hogy ez lesz az a pont, amelyen ez a javaslat a legnagyobb ellenzésre fog találni és a legnagyobb kritikát fogja kihívni. Tudatosan nem terjesztettem ki azért, mert elsősorban meggyőződésem az, hogy a jövedelmi adó a részvénytársaságokra és a részvénytársaságokkal egy tekintet alá eső egyéb kereskedelmi társaságokra — rövidség szempontjából ezentúl mindig részvénytársaságokat fogok mondani — egyáltalában nem terjesztendő ki. Nem terjesztendő ki pedig azért, mert magában véve contradictio in adjecto részvénytársaságokra jövedelmi adót kiterjeszteni. november 3Ö-án, hétfőn. 258 A jövedelem fogalma, t. ház, egy nagyon epinózus és nagyon kényes fogalom. Kétségtelen azonban, ugyebár, hogy a jövedelemnek szükségkéjieni korolláriuma az egyén, egyén nélkül jövedelem nincs. A jövedelem, ugyebár, a vagyonnak egy bizonyos szaporulata, amelynek deíinicziója igen nehéz, amely az illető egyénnek rendelkezésére áll, ugy hogy ő azt igénybe veheti anélkül, hogy ezen vagyonszaporulatnak a felemésztésével az ő vagyonállaga csorbát szenvedjen. Szükségképen összefügg tehát a jövedelem fogalma az egyén fogalmával. Ennek következménye az, hogy az adórendszerek egy része, amely jövedelmi adót ismer, nem terjeszti ki ezen jövedelmi adót a részvénytársaságokra. Ilyen példaképen felhozom Ausztriát. Kétségtelenül vannak más államok, ahol a jövedelemadó ki van terjesztve a részvénytársaságokra is; ilyenek Szászország, Poroszország, Bajorország. Azonban ezekben az államokban nem létezik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, szóval, a jövedelemadó nem mint jövedelemadó és nem mint olyan, hanem mint a részvénytársaságok kereseti adójának pótléka van kiterjesztve a részvénytársaságokra. Nézzük már most, hogy e tekintetben mit csinál az 1909-iki reform ? Abban teljesen igazat adok Polónyi Géza képviselő urnak, hogy ugy, ahogy azok a reformtörvények ma szólanak, nem voltak ugy kontemjdálva teljes mértékükben ; azonban azt hiszem, én sem vétek az igazság ellen, ha azt mondom, hogy az 1909. évi törvényhozás, amikor megadóztatta a részvénytársaságokat jövedelemadóval, akkor a pénzintézeteken könnyített azáltal, hogy a betétadót 10%-ról 5°/o-ra leszállította. Ez történeti tény. És nagy kérdés, hogy ha ez nem történt volna, akkor a törvényhozás kiterjesztette volna-e ezt az adót; kérdés, miután ez egy kompromiszszumnak a szüleménye volt akkor. Már most arra, amit méltóztatott különösen Polónyi Géza képviselő ur mondani, hogy miért kímélem én a részvénytársaságokat, amikor nem kímélem a magánegyéneket s ha azoktól beszedem a jövedelemadót, miért nem szedem be a részvénytársaságoktól is, pedig a magánegyének ezentúl fognak fizetni még általános jövedelmi pótadót is, tehát miért kímélem jobban a részvénytársaságokat: megfelelek egyszerűen azzal, hogyha az 1909-es adótörvény életbeléptetése esetén a részvénytársaságok csak annyival sujttattak volna több adóval, mintha most reájuk kiterjesztjük a jövedelemadót, vagyis mint amennyivel sújtatnak a magánszemélyek, akik t. i. a jövedelemadót és a jövedelmi pótadót is fizetik, akkor az ellenvetés helyes volna. De itt nagy különbség az, hogy a részvénytársaságok akkor sokkal jobban sújtatnának, mert ami a pénzintézeteket illeti, elesnek ma az 5%-os betétadótól, ami pedig az ipari részvénytársaságokat illeti, azok ma fizetnek