Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

254 565. országos ülés 1914 10°/o-os nyilvános számadásra kötelezett vállalati adót, holott az 1909-es törvény szerint csak 7%-ot fizettek volna és jövedelemadójuk is csak 3% lett volna. Tehát az a több megterheltetés, amelylyel járna a részvénytársaságokra a jövedelemadónak életbeléptetése az 1909-iki reformmal szemben, a részvénytársaságokat illetőleg nagyobb lenne, mint amilyen lesz a magánszemélyeket illetőleg. Már most tisztelettel felvetem azt a kérdést, hogy ha egyrészt teoreticze nem indokolt a jövedelemadónak a részvénytársaságokra való kiterjesztése, másrészt ennek a mostani adónak kiterjesztése a részvénytársaságokat nagyobb mértékben sújtaná több teherrel, mint ahogy sújtja több teherrel a magánszemélyeket . . . Polónyi Géza: Le lehet vonni! Teleszky János pénzügyminister: ... ha ez a két tézis megáll, akkor kérdem, hogy a mai időpont olyan kiválóan kedvező-e a részvénytársaságok helyzetére, hogy ezen két aggálylyal szemben lehetséges-e őket ezen specziáíis adó alá vonni. S azt kell mondanom, hogy a mai idő a részvénytársaságok zömére nézve nem olyan kedvező, — hiszen bővebben indokolnom ezt nem szükséges — hogy egy ilyen specziáíis adót elbirjanak. Mert ez az adó, akárhogy nevezzük jövedelemadónak, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben mindig, hozadékadó maradna, s ez a hozadékadó a versenyképességét bénítja annak a részvénytársaságnak a monarchia másik államában fennálló hasonló részvénytársaságokkal szemben. Ez egy olyan szempont, amelyet ha mindig figyelembe kell vennünk, azt hiszem, fokozottabb mértékben kell figyelembe vennünk akkor, amikor a gazdasági viszonyoknak kétes alakulása, amikor azok a nagy rázkódtatások, amelyeknek közgazdaságunk ki van téve, a versenyt még sokkal élesebbé, még sokkal nehezebbé teszik. De van ezenkívül még egy szempont, amely nem tenné indokolttá ezen adó kiterjesztését a részvénytársaságokra. A részvénytársaság önmagában nem egy fogyasztó és nem egy vagyoni alany, hanem a részvénytársaság az egyéneknek az összesége. Már most, ezeknek az egyéneknek a jövedelme ebben az összjövedelemben, amelynek egyik elemét képezi a dividenda, amelyet a részvénytársaságtól kapnak, meg lesz adóztatva, akkor, ha húszezer koronán felül van és nagyon sok oly részvényes van, aki a részvényei jövedelméből él és a jövedelme húszezer koronát nem ér el. Ha indokolt volt a részvénytársaságokra kiterjeszteni a jövedelmi adót, amit soha indokoltnak nem tartottam és nem fogok tartani, ha indokolt volt kiterjeszteni akkor, amikor az tulajdonképen általános volt és 600 koronán felül mindenkit érintett, mondom, ha akkor indokolt volt is, ez az indokoltság lényegesen noüembér 30-án, hétfőn. megszűnik azok szemében is, akik indokoltnak tartották, akkor, amikor csak húszezer koronán felüli jövedelmet akarunk a jövedelmi adóval sújtani, amikor tehát a részvénytársaságokra való kiterjesztése a jövedelmi adónak azt eredményezné, hogy igen sok oly egyén, akinek összjövedelme húszezer koronán alul van, ily módon közvetve megadóztatás alá vonatik. Már most én Polónyi GTéza t. képviselő ur megnyugtatására, ki attól fél, hogy ha ily módon a törvénytárba iktatjuk a törvényt, a részvénytársaságokat mentesítjük a jövedelmi adó alól és örökké mentesittetni fognak, — és ebben az aggályában talán még megerősíti kijelentésem, hogy soha indokoltnak nem tartottam a jövedelmi adónak a részvénytársaságokra való kiterjesztését — mondom, Polónyi Géza képviselő ur megnyugtatására legyen szabad megemlítenem, bár ez nem tartozik szorosan a tárgyra, mert a jövő adóreformra vonatkozik, hogy ez nem jelenti azt, hogy a részvénytársaságok megadóztatása nem reformálandó. Igenis reformálandó, nézetem szerint azonban elérhető ez sokkal czélszerübben, sokkal helyesebben más módon, mint a jövedelmi adónak rájuk való kiterjesztésével. A jövedelmi adónak a részvénytársaságokra való kiterjesztésére indokul főként az szolgált a múltban — erre a t. képviselő ur valószínűleg fog emlékezni, mert hiszen behatóan foglalkozott a kérdéssel, — hogy mostani adórendszerünk szerint az adómentes értékpapírok kamatainak levonása folytán igen nagy pénzintézetek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól kivonhatják magukat. Ezt én anomáliának tartom; ez az anomália feltétlenül megszüntetendő, mihelyt adótörvényhozásunkat módosítani fogjuk. Most azonban nem ezt módosítjuk, most erről nincs szó. Ismétlem, ezt az anomáliát feltétlenül megszüntetendőnek tartom, de megszüntethetőnek tartom sokkal egyszerűbb, más módon, mint azzal, ha a jövedelmi adót a részvénytársaságokra terjesztjük ki. Ma különben, ha adótörvényhozásról volna is szó, nem volna alkalmas a pillanat, hogy ezt megcsináljuk, mert hiszen ma, — és ez is egy érv arra, hogy nem hozzuk be a jövedelmi adót a részvénytársaságokra — ma a részvénytársaságoknak jelentékeny része igen nagy veszteségeket szenvedett azáltal, hogy az adómentes értékpapírok kurzusa nagyon leszállt. Polónyi Géza: A magánosoknál is! Teleszky János pénzügyminister: Bocsánatot kérek, ez nem egyforma a részvénytársaságoknál és a magánosoknál. A magánszemély nem ugy könyvel, mint a részvénytársaság. A magánszemély tudatában van annak, hogy a koronajáradék maholnap ismét eléri a 95-ös árfolyamot, és nem törődik azzal, hogy ma milyen árfolyama van; legnagyobbrészt nem is tudja. Egyszerűen azt nézi, hogy neki megvan a ' száz korona névérték után a négy korona jőve-