Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

55y. országos ülés 19Ik szerűen csak azt mondottuk, hogy »kivüljegyzett ügyvédem utján« vagy hogy »kivüljegyzett képviselőm utján«. És ezzel meg voltak elégedve. Kérdem: mi fog történni, ha ezúttal is ezt a módot fogják választani a felek ? Ennek tulajdonképen nincs is egyéb nyomatéka, minthogy az az illető közigazgatási közeg, akinek valamely ténykedésére vonatkozó jogorvoslat czéloztatik, lássa, hogy itt nem az a magánfél irt valamit laikus fejével, hanem ügyvéd készitette a maga jogi tudásával azt a beadványt. Nem azért szükséges tehát az ügyvédi képviselet, mintha az a fél a maga jogát átruházná az ügyvédre, mintha azért, amit az ügyvéd csinál, az a fél volna felelős; a főszempont inkább az, hogy az a hatóság lássa, hogy jogászszal van dolga. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék közeledni a tárgyhoz ! (Helyeslés jobbfelől.) Benedek János : A 29. §. elrendeli, hogy közigazgatási vagy bármely ügyben ügyvédi meghatalmazás csatolandó. Ennek kapcsán utaltam arra, hogy miképen kezelték eddig az ügyvédi képviseletet. Ezentúl tehát kénytelen lesz az illető fél közigazgatási ügyben is ügyvédi meghatalmazást csatolni. Oly esetben azonban, hogyha az eddigihez hasonló »kivül jegyzett ügyvédem utján* jelzéssel adatnak be beadványok, kérdem, hogyan kell majd leróni a bélyegilletéket, vájjon az első példányra kell-e< ragasztani ? Ennek az intézkedésnek tehát jóformán nincs is szankcziója, mert nincs kellőképen megmagyarázva, hogy hogyan lesz közigazgatási ügyben a képviselet. De utalnom kell arra is, hogy nemcsak olyan közigazgatási ügyek vannak, amelyek egy magánfél magánügyét tárgyazzák, hanem olyanok is, amelyek tulaj donképen nagy közérdeket érintenek, mint pl. felszólamlások a választóliszta ellen, reklamácziók, ahol valaki közügyet akar megvédelmezni. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) A közügy megvédelmezése pedig olyan állami érdek, amelynek érvényesítése elé nem szabad az államnak akadályt gördíteni, sőt azt meg kell könnyíteni. Eddig a közigazgatási ügyekben sem meghatalmazást, sem más bélyeg nem kellett; most azonban a kormány meg akarja az eljárást nehezíteni. Epén azért a 29. §. igen nagy sérelmet foglal magában. Nem cselekszik helyesen a kormány az államrezón szempontjából sem, amikor ily fontos jogok gyakorolhatása czéljából olyan akadályt állit fel, hogy egy közigazgatási beadványhoz meghatalmazást kell csatolni és azt fel kell bélyegezni. Azt mondja továbbá ez a paragrafus, hogy »bármely más ügyben«. Ebbe egykönnyen bele nem nyugodhatunk. Ilyent nem szabad egy törvénynek tartalmaznia. Néven kell nevezni mindazon beadványt vagy meghatalmazást vagy érdeket vagy szempontot, amely ügyben az ügyvédi meghatalmazás után bélyeg jár. Tehát ez, hogy »bármely más ügyben«, felöleli az élet összes viszonyait, mert hiszen maga a jogrend nem áll egyébből, mint a viszonyok külső rendjéből, szabályozásából; tehát akármiféle tünete van az élet nyilvánulásájulius 22-én, szerdán. 19 nak, arról keletkezhetik jogügy, ahol ügyvédi meghatalmazásra szükség van. Akkor jóformán semmi lépése sincs az embernek, amely ez alá a szempont alá vonható ne volna. Ilyen tág meghatározás csak azt eredményezi, hogy a törvény hibás, rossz marad, amellett tág kaput nyit a jobbra-balra való magyarázatnak, azonban az igazságot el nem éri. En tehát ehhez nem járulhatok hozzá. Ellenben teljesen magamévá teszem a postai meghatalmazásra vonatkozó okfejtést. Kell arra bélyeg, épen olyan bélyeg, mint valami polgári ügyben ? Másodfokozatu bélyeg abban az esetben, ha nagyobb szubsztratumu ügyekről van szó ? Ilyen nyitott kapukat nem lehet hagyni egy törvényjavaslatban. Ennek határozottnak, szabatosnak kell lennie mindenki által könnyen elfoghatónak, áttekinthetőnek. Méltóztatnak tudni ezt a tételt, hogy senki a törvény nem tudásával magát nem védheti. Olyannak kell tehát lenni a törvénynek, a 29. §-nak is, hogy semmi kétely annak megértéséhez ne férhessen. Es ha a törvény ebben a tekintetben hiányos és fogyatékos, akkor azt magyarázat utján kell pótolni. Mindezek következtében ezt a szakaszt nem fogadom el és a magam részéről nagyon helyeslem azt az alapelvet, amelyet igen szépen fejtett ki előttem szólott t. barátom, Bakonyi Samu. (Élénk helyeslés balfelöl.) Vermes Zoltán jegyző: Nóvák János! Novák János: T. ház! Az illetékvitánál nem számítottak arra, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe, azért nem is akartam felszólalni ennél a törvényjavaslatnál. Most azonban szükségesnek látom, hogy mint a kisemberek egyik képviselője, aki kizárólag a kisembereknek köszönhetem mandátumomat, rámutassak azokra a sérelmekre, amelyek a javaslat intézkedései folytán a kisembereket éri. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A törvényjavaslat 29. §-a bélyegilletékfelemelést hoz a meghatalmazásokra ugy a közigazgatási, mint a rendes polgári, valamint a bűnügyi és becsületsértési perekben. Az előadó ur nagyon helyesen jegyezte meg, hogy vannak kofaperek, de a becsületsértési pereket is egy kalap alá vette a kofaperekkel. En kofapernek csak azt tartom, ami asszonyok között folyik, de ha a becsületemet megsértik, szent jogom, hogy ezért elégtételt kérhessek és nem mehetek ökölre, mint a középkorban, hanem a bíróságnál kell keresnem az igazamat. Talán azért nevezte az előadó ur kofapereknek a becsületsértési pereket, mert ismer magas személyeket, akik a velük szemben emelt vádakra nem mozdultak, mert tudták, hogy ludasak a dologban, de a mikor mások állították . . . Eitner Zsigmond: Lukácsról beszél! Novák János; Igen arról. (Élénk derültség és taps a baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Zaj a baloldalon.) Novák János : Az előadó ur nem disztingvált, hogy mit nevez kofapernek, mit becsületsértési 3*