Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

252 565. országos ülés 19U november 30-án, hétfőn. papírok tulajdonosai és akik semmiféle adót nem fizetnek. Ha tehát mi a régi egyenes adókra kivetendő pótlékok utján óhajtottuk volna ezt az összeget behajtani, csak fokoztuk volna az egyenes adórendszerünkben mutatkozó aránytalanságokat, azt azonban, hogy a vagyonos osztályok viseljék ezen különös adót, elérni nem tudtuk volna még akkor sem, ha, amint Springer képviselő ur ajánlotta, a kivetendő adópótlékot az egyenes adók mórvéhez képest progresszive emeltük volna. Én tudok elképzelni olyan esetet, mely szerint lehet, hogy kisebb hozadókadót fizet ma az, aki sokkal vagyonosabb, mint a másik, aki nagyobb hozadékadót fizet. E mellett a kivetendő százalék is sokkal magasabb lett volna, mint aminőt Springer t. képviselőtársam felhozott. Mert ő összesen 400 millióra teszi az egyenes állami adók hozadékát és azt mondja, hogy az erre kivetett pótlék nem is lett volna 5°/o, hogy a 15—20 millió bevételt biztosítsa. De az 500 millióban, amennyit nem is ér el egyenes adóink hozadéka, vannak olyan egyenes adók, amelyek figyelembe vehetők nem lettek volna, aminő a szállítási adó, a fegyveradó, a vadászati adó és az általános jövedelmi pótadó, amely pótléka a többi adónak, ugy hogy az megint pótlékolható nem lett volna. Egyenes adóink összege tehát 223 millió, és igy 7—8% lett volna az, amelynek kivetése vált volna szükségessé, hogy ezt a bevételt biztosítsuk. De a döntő arra, hogy ezen adók egyikét se válaszszuk, hanem azt, amit a törvényjavaslat választ, az volt, hogy tulajdonképen volt már egy adótörvényünk, amely a progresszív jövedelmi adót behozta, amelynek megszavazása alkalmával a törvényhozás minden egyes uj adónem behozatalával kapcsolatos igen sok és bonyolult kérdést megvitatott, ugy hogy, amikor azt az utat választottuk, hogy ezen adónak részleges és ideiglenes életbeléptetését javasoljuk a törvényhozásnak, ezáltal rendkívül megkönnyítettük a helyzetet, mert igen sok olyan technikai kérdésnek az eldöntése, amely egy uj adó behozatalával felmerül, elesett, mert ezek mind az 1909 : X. t.-cz. megalkotásakor már megvitattattak és figyelembevétettek. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek arra indítottak, hogy a törvényjavaslatot ezen alakjában nyújtsam be és kérjem annak elfogadását. Biztosithatom, a t. képviselőházat, hogy e tekintetben nem vezetett az a szándék, amelyet gondolom, Springer és Csermák képviselő urak jeleztek, hogy ezáltal én mintegy beleakarom csempészni a jövedelmi adót adórendszerünkbe és hogy ezután most már ez az adó abban a formájában, amint azt a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat előterjeszti, véglegesen meg is fog maradni adórendszerünkben. A tekintetben, t. ház, hogy mi fog történni véglegesen, amint már jeleztem, én ma nem nyil átkozhatom. Kétségtelennek tartom azonban, hogy sokkal nagyobb, sokkal mélyebbreható és sokkal szélesebbkörü intézkedések lesznek adótörvény hozásunk terén teendők, sem minthogy ennek a törvényjavaslatnak perpetuálásával ezek a kérdések megoldhatók lennének. De nem is vezetett abszolúte semmi, mikor ezt a törvényjavaslatot benyújtottam, abban az irányban, hogy ezáltal én a jövedelmi adónak perpetuálását biztosítsam. Ha a jövő szempontjából súlyt helyezek arra, hogy ez a törvényjavaslat életbelépjen és hogy ennek a hadsegélyző külön adónak behozatala ebben a formában történjék, ugy arra azokon az általános indokokon kivül, amelyeket már előadni szerencsés voltam és azon az indokon kivül, hogy igenis, súlyt helyezek rá, hogy ez egy progresszív adóztatás alapján történjék, ezeken kivül, ha jövő adórendszerünk alakulását illetőleg még valami vezetett arra, hogy ezt az utat válaszszam, ugy az, igenis, az volt, hogy meggyőződésem, hogyha ezt a törvényjavaslatot életbelóptetjük és a jövedelmi adót a mi adórendszerünkbe ideiglenesen behozzuk és ahhoz a pénzügyi adminisztrácziót és a közönséget, egy ilyen szűk, kis keretben hozzászoktatjuk, ezáltal — bizom benne — meg fog szűnni az az idegesség, amelyet a progresszív jövedelmi adó tekintetében bizonyos körökben a múltban tapasztaltunk és be fog bizonyosodni, hogy az az idegesség és félelem alaptalan volt. És ha a jövőre kiható valami hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak, ugy az nézetem szerint tisztán csak abból a jó hatásból fog alakulni, amely előáll azáltal, hogy ezt az idegességet, ami közönségünk egy részének a progresszív jövedelmi adó ellen való indokolatlan averzióját meg fogjuk szüntetni és be fogjuk bizonyítani, hogy ezeknek semmi létalapjuk nincs. Ha ezt érem el ezzel a javaslattal a jövőre nézve, ugy teljesen elértem azt, amit a jövőt illetőleg ettől a javaslattól várok. Hogy azután a jövőt illetőleg az ily módon szerzett tapasztalatok miként és hogyan lesznek értékesítendők és felhasználandók, ez akkor lesz majd vita tárgyává teendő, mikor ezen háború okozta és elintézésre váró kérdések megoldása fogja a tárgyalások anyagát képezni. E tekintetben t. ház, nem félek attól és nem tartom helytállónak azt az érvet és azt az aggályt, amely némelyek részéről felvettetett abban a tekintetben, hogy ilyen mozgalmas időkben, ilyen kivételes viszonyok között, uj adórendszert életbeléptetni veszedelmes és káros. Nem félek egyrészt azért, mert hiszen hangsúlyozom, hogy itt nem egy uj adórendszer meghonosításáról van szó, hanem arról van szó, hogy életbeléptessünk, — még pedig csak részlegesen és ideiglenesen — egy olyan adót, amelyet a törvényhozás már évekksl ezelőtt, érett vita és meggondolás után megszavazott, amely már kétszer az életbeléptetés küszöbén volt, amelyre nézve tehát már meglehetősen el voltak készülve a kedélyek, hogy ezek a javaslatok előbb-utóbb