Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

236 565. országos ülés 19íí november 30-án, hétfőn. javaslatban világosan benne van, hogy a földbirtokból eredő jövedelem, még pedig nem a kataszteri jövedelem, hanem a valóságos jövedelem alapján kell az illetőnek fizetni, feltéve, hogy 20.000 K-nál több a jövedelme. És ebbe bele kell számítani a naturálgazdaságából való jövedelmét és még lakásának bérösszegét is. Tehát a törvény világos intencziója az, hogy minden foglalkozási ág egyenlő módon fizessen 20.000 K-án felüli tiszta jövedelem után adót. A másik ellenvetés az, hogy a törvényjavaslat 11. §-a a fix jövedelmet az adó alól kiveszi és ezáltal némely magasabb jövedelmezésü fixüzetésü egyének kibújnak az adó alól. Erre nézve a pénzügyminister urnak eredeti intencziója az volt, hogy ezek a fixfizetésii egyének, akik a negyedosztályú kereseti adó által amúgy is igen súlyosan vannak 12—15°/o-ig megterhelve, ne sújtassanak ezáltal az adó által: őrájuk nézve nem kellene ujabb adót behozni; mindazonáltal bátor leszek a 11. §. tárgyalásánál egy módosítást előterjeszteni, amely szerint ez az adó a 20.000 K-án feliili jövedelmű fixfizetéses egyénekre is kiterjesztendő. Én tehát majd kérem a 11. §-nak ily irányú módosítását. A harmadik ellenvetés — és ez a legkomolyabb természetű — hogy vájjon nem fog-e az adó károsan hatni a kereseti adóra. Itt van az ipari és kereskedelmi körök legfontosabb ellenvetése és nem tagadható, hogy ebben az ellenvetésben sok igazság van. A pénzügyi bizottság jelentésében utalt arra, amit a 6. § igen helyesen kimond, hogy a jövedelmi adó adatait semmiféle kereseti adó kivetésére felhasználni nem lehet. A magam részéről azonban ugy gondolom, hogy ez nem volna elegendő, mert legjobb meggyőződésem az, — és ezt a Wekerleféle reform előtt is hirdettem, jóformán 25 év óta — hogy jövedelmi adót józanul csak ugy lehet megcsinálni, ha annak a kereseti adóval való minden kapcsolatát megszüntetjük, mert hogyha ez a kapcsolat megmarad, tönkre fogjuk tenni a kereseti adót is, de tönkretesszük a jövedelmi adót is, a kincstárnak jralig semmiféle haszna nem lesz belőle, nem is szólva az adózók nagy kellemetlenségéről. Én tehát kérném a mélyen t. kormány nyilatkozatát arra nézve, hogy ezen bevalláson alapuló jövedelmi adó uralma alatt semmiféle kereseti adókivetés nem történik meg és hogy a kereseti adó a jövedelmi adóval semmiféle vonatkozásba nem hozatik, mert a legnagyobb igazságtalanságnak tartanám, hogy éjjen azok, akik becsületesen fognak vallani, keresetadójuk esetleges felemelésével is sújtassanak. A másik, amire nézve kérem a kormány megnyugtatását, hogy mindnyájan többször elmondtuk már, hogy ezt a jövedéki adót a jövedéki büntető eljárás megszorítása nélkül nem lehet keresztülvinni. A mi jövedéki büntető eljárásunk még ma is a Lipót király idejéből származó utasításokon alapszik, amelyekben — mindentől eltekintve — mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy azok valaha egy finom és modern jövedelmi adóra legyenek alkalmazhahatók. Kérem tisztelettel a kormány kijelentését arra nézve, hogy miután úgyis van törvényes felhatalmazása arra, hogy a jövedéki büntető eljárást reformálja, ennélfogva ennek alapján helyezze hatályon kivül ezen eljárás legkiáltóbb igazságtalanságait, legalább a jövedelmi adó kivetése szempontjából. Ismétlem, nemcsak nekünk adózóknak, de magának a kormánynak is érdeke, hogy ez az inkviziczió ne történjék meg, különösen ne a mai izgalmas időkben. A harmadik, amire bátor vagyok utalni) az, hogy érdekeltek körében az az, azt hiszem, alaptalan vélemény merül fel, hogy miután a kormány megszünteti — szerintem nagyon helyesen — a kereseti adó és a jövedelmi adó kapcsolatát, vájjon nem fogja-e a régi 1909. évi X. t.-cz. 26 §-ában lefektetett azon könnyítéseket, amelyek a becsületes bevallásra nézve megállapittattak, hatályon kivül helyezni. A magam részéről szükségesnek tartanám — s ezt leszek bátor indítványozni — hogy a becsületes bevallásra vonatkozó könnyítések továbbra is fenmaradnak ezen adóval szemben. Ezekben elmondtam a pénzügyi bizottság megbízásából mondanivalóimat. Amennyiben méltóztatnak kívánni, a részletekre vonatkozólag még felvilágosításokat nyújthatok. Mindent egybevéve, elismerem, hogy nem népszerű dolog bármiféle adóreformot, vagy adóemelést a a közönségnek ajánlani. Elismerem, hogy ez nemcsak, hogy nem tökéletes törvény, de ebben az alakjában rendes időkben nem is volna fentartható, azonban kivételes, ideiglenes intézkedés. Nem tagadhatom, hogy épen a mostani nehéz közgazdasági viszonyok között mindenféle ujitás, különösen adóujitás, leginkább pedig a jövedelmi adó megmozdulása csak félszegen, tökéletlenül fog megtörténni. Nem tagadom azt sem, hogy különösen a városi körökkel szemben tulteher fog előállani, amelyet nekik viselniök kell. Mindezt nem tagadom. Azonban mindez eltörpül a mellett, hogy bármiféle alakban kivan ma tőlünk a közügy valamelyes szolgálatot, azt visszautasítani nem lehetséges. És ha szegény jaarasztasszonyok odaadják párnáikat és anyák odaadják gyermekeiket, akkor mi nem mondhatjuk azt, hogy nem adjuk oda a pénzünket. Mindezek alapján tisztelettel kérem e javaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Simonyi-Semadani Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! Az előadó ur felvilágosításai alapján tudomásul veszszük, hogy ez az adó nem mint adó, hanem mint kiforszirozott jótékonysági adomány terjesztetik a ház elé. Ha csakugyan ez a czél, hogy