Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
565. országos ülés Wík olyan vagyonos embereknek, akik maguktól nem voltak hajlandók a segélyekhez kellő mértékben hozzájárulni, az erszénye igénybe vétessék és ezáltal a háború terhei bizonyos mérvben könnyittessenek, akkor ezt a czélt mi csak helyeselhetjük. (Helyeslés a baloldalon.) Sőt azt mondjuk és azt tartjuk, hogy amikor a vagyonos osztályt méltóztatnak igénybe venni ilyen adakozás czéljáfra, ez bizonyos mértékben szocziális és pedig helyes szocziális intézkedés. Ennélfogva elvileg tökéletesen egyetértünk a javaslat czélja tekintetében s ha mégis van némi aggályunk, ez inkább a javaslat formájára vonatkozik. Az előadó ur maga elismerte, hogy ilyen súlyos viszonyok között uj adónemet belevinni az országba roppant bajos, igen kétséges eredményű és kétségkívül nagy zökkenésekkel fog járni. Ha viszont megnézzük, hogy mi az az eredmény, amit pénzügyi szempontból a kormány ettől az adótól vár és azt látjuk, hogy legfeljebb 12—15 millió, nagyon vérmesen számítva 20 millió akkor azt kell mondani, hogy ez az összeg relatíve olyan csekély, hogy mégsem éri meg azt, hogy háborús időben uj adóval kísérletezzünk. Én azt gondolom, hogy ezen uj adónem mostani behozatalára talán még sincs szükség. Azt gondolnám, hogy talán más módon is meg lehetne csinálni. Mindamellett mi nem akarjuk megakasztani a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, annál kevésbbé, mert a t. előadó ur bizonyos módosításokat és javításokat helyezett kilátásba. Ezek kétségtelenül előnyösebbé teszik a dolgot, mint ahogy első pillanatban festett, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezen javaslat szerint a részvénytársaságok és a j)énzintézetek nem lesznek megterhelve ezzel az adóval. A kalkuláczió szerint a 15 millió adójövedelem feloszlik 15.000 adóalany között, — ennyit helyezett kilátásba az előadó ur is — ami annyit jelent, hogy egy emberre körülbelül ezer korona jut. Konczedálom, hogy a részvénytársaságok és a pénzintézetek a mai háborús időkben meglehetős erőfeszítéseket tettek és igazán nagy mértékben kitettek magukért, segélyeket adtak stb. Azt gondolom azonban, hogy 1000 K plusz, amely őket terhelné, nem olyan horribilis nagy összeg, amelyért érdemes őket kivenni egy szocziális intézkedés alól és odaállítani, hogy ime, ismét előnyben részesülnek azok az intézetek, amelyek financzialiter olyan eredményt tudtak felmutatni, hogy azután ezt a kis segélyt igazán meg lehet adni. Nem azért mondom ezt, mintha remélném, vagy kívánnám, hogy méltóztassék visszavonni a javaslatot, de rámutatunk arra, hogy felvilágosításra szorul a nemzet előtt, miért méltóztatnak a pénzintézeteket kihagyni, amikor ez a javaslatról a szocziális zománczot bizonyos mértékben letörli ? november 30-án, hétfőn. 237 Változtat, segit a javaslat szövegén az előadó ur által kilátásba helyezett az a módosítás, hogy a IV. osztályú kereseti adó alá esőket nem fogja kivenni. Kik ezek megint ? Ismét nagyobb intézetek, vállalatok fixfizetéses alkalmazottai és az állami tisztviselők. Az állami tisztviselők közül akiknek a fixjövedelme a 20,000 K-át eléri, az kétségtelenül elbírja ezt a körülbelül ] ,000 K bázisú adót is; hasonlóképen azok az urak is, akik nagy vállalatoknál ilyen összegű fix fizetésben részesülnek. Én ezen kilátásba helyezett módosításban nagy megnyugvást találok és azt köszönettel fogadom. Nagyon nagy fontosságot tulajdonitok annak a kijelentésnek, hogy ezen adónem nem jelenti azt a trójai falovat, amelylyel a jövőben állandósittatik egy ilyen kivételes intézkedés, mert hiszen a fasszió tekintetében, amint ezt tulajdonképen jelezte az előadó ur is, meglehetős differenczia volt vagy látszott lenni, az első javaslatban az 1909-es jövedelmi adó és ezen adó között. Ha ez elmúlik és ha erre nézve garancziákat kapunk, ugy ezen aggályokat is elejtem, mert remélem, nem fog a mostani fasszió alapul szolgálni arra, hogy később netalán a kereseti adó is ugyanezen a bázison szabassák ki. Ezekben óhajtottam megvilágítani aggályainkat a javaslat ellen és mert aggályaink még mindig vannak, gondoljuk, hogy opportunusabban lehetett volna akár kölcsönnel, akár előlegezéssel vagy más módon előteremteni ezt az összeget. De ha a t. kormány azt gondolja, hogy helyesebb igy elintézni, mi ez elé akadályokat gördíteni nem kívánunk. (Helyeslés.) Elnök: Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt, amelynek nevében felszólalni szerencsém van, a dolog eddigi folyamán már bebizonyította azt, hogy bármily nagyok közöttünk a választófalak, amelyek bennünket a belpolitika terén elválasztanak, ezek a választófalak nagyon alacsonyakká törpülnek akkor, amikor arról van szó, hogy az ország fennállása és védelme érdekében megleljük azt a találkozási pontot, amelyre szükség van. Ha ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmával, pártom megbízásából mégis ki kell jelentenem, hogy a javaslatot, bár annak az önök részéről való megszavazása elé akadályokat nem gördítünk, nem támogathatjuk, magunkévá nem • tehetjük, akkor ennek komoly, tárgyilagos okai vannak, amelyeket ki kell fejtenem. Én, t. képviselőház, kissé talán behatóbban és részletesebben óhajtom bizonyos szempontok tekintetbevételével ezt az álláspontomat megindokolni, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a t. pénzügyminister urnak az a törekvése, hogy valahonnan bizonyos czélokra pénzt kell szerezni, a jelen körülmények között helyes és indokolt,