Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

565. országos ülés ídlk november 30-án, hétfőn. 221) lan, elsőrendű szükségleteinek kielégítése érdekében óhajt ezen felhatalmazással élni, és midőn a törvényhozás magának tartja fenn azt, hogy az intézkedésekről a kormány által az országgyűlésnek teendő utólagos jelentés alapján bírálatot mondhasson, ebben a kijelentésben bizonyára a bírálat zsinórmértékét is meg fogja találni. Mindezek alapján van szerencsém ezt a törvényjavaslatot a közgazdasági és a pénzügyi bizottság nevében általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem elsősorban a törvényjavaslat czimét felolvasni. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—3. §-ait, amelyeit észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat keretében fog előterjesztés tétetni. Következik a vármegyei választott tisztviselők megbízatásának ujabb meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. (írom. 1112. 1133.') Az előadó urat illeti a szó. Rakovszky Iván előadó: T. ház i A múlt év őszén a magyar törvényhozás törvényt alkotott a vármegyei választott tisztviselők megbizatásának meghosszabbításáról. Ennek a törvényes intézkedésnek alaj>ja az volt, hogy az 1886. évi XXI. t.-czikk értelmében hat évre választandó vármegyei tisztviselők megbízatása épen a múlt esztendő végén járt le, tehát akkor, amidőn köztudomású dolog volt, hogy a közigazgatás gyökeres reformjával foglalkozó törvényjavaslat a ministeriumban az előkészítés végső stádiumában van, amidőn előrelátható volt, hogy ez a törvényjavaslat egynéhány hónapon belül a törvényhozás elé kerül, ebben a kérdésben a törvényhozás határozatot hozhat, tehát előrelátható volt az is, hogy a vármegyei tisztújítás alkalmával eszközölt választások mindössze egynéhány hónapra fognak hatálylyal birni. Tudvalevő dolog azonban, hogy ezek a vármegyei tisztujítások egyrészt magára a publikumra nézve sok kellemetlenséget, bajt és elsősorban izgalmat okoznak, másrészt pedig a tisztviselőket, akiknek legnagyobb része ma már a kenyeréért szolgáló tisztviselő, koczkázatnak teszik ki, s igy felmerült az a kérdés: indokolt-e, hogy mindezeket az izgalmakat felidézzük egy olyan választásért, amelynek hatálya mindössze néhány hónapra fog kiterjedni. A törvényhozás bölcsesége ugy oldotta meg a kérdést, hogy ezeket a tisztujitásokat elhalasztotta és pedig a törvényhozás ujabb intézkedéséig, vulgárisan szólva addig, amig a közigazgatási reform megalkottatik, vagy pedig, amennyiben ezen idő alatt ez meg nem történnék, a folyó év végéig. Tehát egy esztendőre szólt a vármegyei választott tisztviselők megbízatásának ez a meghosszabbítása. És valóban normális viszonyok között ez elegendőnek is látszott. Mert hiszen mindössze két eshetőséggel kellett számot vetni. Az egyik az lett volna, hogy időközben megalkottatik a közigazgatási reform, amire kilátás és reménység nyílott; a másik eshetőség lett volna az, hogy ez a reform benyujtatik ugyan, azt a kéjDviselőház letárgyalja, de az törvényerőre nem emelkedik. Az első esetben abszolúte szükségtelen lett volna, hogy hosszabb hatálylyal birjon ez a törvény, mert hiszen a tisztviselőkre nézve az uj törvény intézkedett volna. A másik esetben, tehát abban a valószínűtlen esetben, hogy a törvényhozás a benyújtott reformot nem fogadja el, a folyó év végén automaticze életbeléptek volna az 1886. évi XXI. t.-ez. intézkedései, vagyis megtartattak volna a választások. Csakhogy a sors ugy akarta, hogy ezen két előrelátható eset egyike sem következett be, de bekövetkezett egy harmadik eset: ránk szakadt a világháború. Annak a családnak, amelyet az európai népek alkotnak, egyik fiatal és vásott tagja ok nélkül meggyújtott egy veszedelmes csóvát és ennek a családnak akadtak tekintélyesebb tagjai, akik magukat nagyhatalmaknak nevezik és akik ezt a meggyújtott, veszedelmes tüzet végigverték egész Európán, amig az annak négy sarkától négy sarkáig lobot vetett. Ebben a világháborúban természetszerűleg szünetelt minden törvényhozási munka, az asztalfiába vándoroltak vissza a közigazgatási reformjavaslatok is és maradtak egy a háború lezajlása után elintézendő restancziának. így tehát most, t. ház, ez esztendő végén körülbelül ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint voltunk a múlt évben: a ház érdemleges munkálkodásának megkezdése után előreláthatólag rövidesen szőnyegre kerülhet a közigazgatási reform, tehát az idei őszszel tartandó megyei tisztujítások előreláthatólag ismét csak rövid időre bírnának hatálylyal. De, t. ház, ha tavaly indokolt volt, hogy elhalaszszuk a tisztújítást, akkor az idén kétszeresen indokoltnak látszik ez az intézkedés. Mert amig tavaly csak a kormány nyilatkozatából volt megállapítható, hogy rövidesen a ház elé kerül a közigazgatási reform, addig most ez a reform nemcsak hogy a ház előtt fekszik, de azt a bizottságok le is tárgyalták, jelentéseiket beterjesztették, ugy hogy ez az egész