Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
565. országos ülés l%lh november 3Ö-án, hétfőn. 221 Elnök: Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Én igen fontosaknak tartom azokat az észrevételeket, amelyeket Huszár Károly és Szabó István t. képviselőtársaim erre a segélyezési ügyre tettek és azt hiszem, hogy est moclus in rebus: lehetne a dolgon segíteni. Társadalmi utón ugyanis megalakult a háború kitörése után mindjárt a »Hadbavonultak Családtagjainak Segélyezéséi-e Alakult Bizottság«, amely most a nagy »Hadsegélyző Bizottság« egyik albizottsága. Mikor a bizottság megalakult, talán, az én felfogásom szerint, bizonyos hibája volt, hogy túlságos hivatalos színezettel alakult meg, aminek azonban most lehetne hasznát venni. A főispánok ugyanis mind utasíttattak, hogy gondoskodjanak arról, hogy megyéjük minden községében vagy minden körjegyzőségében segélyzöbizottságok alakuljanak. Természetesen ezek csak társadalmi faktorok és így az ő beleszólásuknak elfogadása az illető tényezők jóakaratától vagy kevesebb jóakaratától függött, de az apparátus, amint személyesen volt alkalmam meggyőződni, több megyében megvolt. Nem állok jót, hogy minden megyében megvan. Azt hiszem, hogy vagy a törvényjavaslatban, vagy a törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás utján rendeleti utón lehetne intézményes jelleget adni annak, ami társadalmi utón amúgy is legnagyobb részben megtörtént. Ezeknek a bizottságoknak, amelyeket a főispánok és főszolgabírók alakítottak meg és amelyek a hivatalos stampigliával úgyis el vannak látva és bizalmatlanságot nem kelthetnek, intézményesen beleszólási és ellenőrzési jogot kellene adni. r Én azt hiszem, hogy itt van tényleg egy apparátus, amelyet csak, hogy ugy mondjam, bele kellene illeszteni, — ami rendeleti utón is történhetik — hogy ne csak véleményező testületek legyenek, de olyan véleményező testületek, amelyeknek meghallgatása kötelezővé tétetik. Ez, gondolom, igen sok aggodalomnak elejét veheti. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Szojka Kálmán jegyző: Tüdős János! Tüdős János: T. ház! Ehhez a szakaszhoz bátorkodom egy pár szóból álló pótlást benyújtani. Nevezetesen elismerem annak az intézkedésnek a helyes intenczióját, hogy a járásokban a főszolgabíró legyen az intézkedő hatóság a segélyigény megállapításánál, mindamellett hogy a törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármester hatalmaztatik fel erre, akivel pedig a megyében az alispán van egy sorban. Tapasztalatból tudom azonban, hogy néha kisközségekben vagy falvakban előfordul, hogy a mindenható jegyző egyik vagy másik család iránt nem viseltetik kellő jóindulattal. Tudok konkrét esetről, hogy egy nagycsaládu szegény asszony, akinek férje hónapokkal ezelőtt hadbavonult és minden keresetforrás nélkül igazán szükölködésnek volt kitéve egész családjával együtt, hadsegélyt kért, a jegyző azonban, aki ellensége volt e családnak, fel sem vette a kérelmet. A szegény asszony erre a főszolgabíróhoz fordult, a főszolgabíró a jegyzőtől kért informácziót; természetesen olyant kapott, amelynek alapján nem adták meg neki a segélyt. Én irtam ebben az ügyben egy bizalmas levelet az alispánhoz, — Biharmegyében történt a dolog — hogy nézzen ennek utána. Hogy micsoda intézkedést tett ő, arról ez ideig nincs tudomásom. De éjien ilyen visszaéléseknek vagy anomáliáknak a megakadályozása végett bátorkodom a szakasz első bekezdéséhez a második sorban egy rövid pótlást ajánlani. Nevezetesen, ahol az illetékes hatóságok vannak felsorolva, »járásokban a főszolgabiró« szavak után a zárjel elébe ezt a betoldást (olvassa): »a segély megtagadása esetén« — tehát csak a megtagadása esetén — »az alispán*. Ezzel, azt hiszem, ki lennének zárva ezek az anomáliák, amelyek előfordulhatnak a jegyző esetleges rosszakarata, vagy a főszolgabíró — nem akarok erős kifejezést használni — felületessége miatt. Mindenesetre, ha az alispán elé kerül egy ilyen ügy, ő már csak azért is, hogy megállapítsa, mi a tényállás, bizonyára meg fogja vizsgáltatni a dolgot, és ilyen anomáliák, visszaélések nem történnek. Ajánlom ezt a pótlást elfogadásra. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Eu azt gondolom, hogy már csak azért is czélszerü volna változatlanul hagyni a törvényjavaslatnak idevágó rendelkezéseit, mert ez az a jDroczedura, amely mellett megindult a dolog, amely mellett a munka legnagyobb része elkészült, amelyet ugy a hatóság, mint a közönség megszokott és azt hiszem, hogy több hátránya, mint előnye volna annak, ha ezen változtatást tennénk. A most felszólalt képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék bizonyos bizalmatlansággal fogadni a panaszkodó feleknek ilyen egyoldalú nyilatkozatait. Én biztosithatom róla, hogy nagyon sok panaszt kaptam és utána jártam a dolognak lehető alapossággal — hiszen ilyen kérdésben, mint az illetők vagyoni viszonyai, pozitív alapon lehet a tényállást konstatálni — és az esetek nagy többségében a rjanasz teljesen alaptalannak bizonyult. Másrészről, ami a bizottságok közreműködését illeti, erre nézve a mód eddig is megvolt; azt hiszem nagyon helyes lesz, hogyha a hadsegélyezési bizottságok során igyekezni fogunk odahatni, hogy ezen bizottságok tényleg mííköd29*
