Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
É26 5G5. országos ülés 191é november 30-án, hétfőn. hasznát látnám. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy egy főszolgabírói hivatalhoz mégis nagyon sok, sok helyen talán pár ezer ilyen ügy kerül. Ha most azokat gyorsan akarjuk elvégezni, a bizottsági tárgyalás üres formalitássá válik. Mindnyájan tudhatjuk, akik az életet ismerjük, hogy ilyen tömeges ügyeknek bizottsági tárgyalása igazán üres formalitás s legfeljebb annak is csökkenti a felelősségérzetét és munkájának alaposságát, aki tulajdonképen mégis csak maga végzi ezt a munkálatot. Azt hiszem, helyesebb, ha méltóztatik megnyugodni abban a struktúrában, amely felállíttatott. Ugyancsak a gyorsaság szempontja tartott bennünket vissza attól is, hogy a főszolgabírói munkálat felett bizonyos jogorvoslatnak adjunk helyet. Minden ilyen jogorvoslat megint óriási késleltetésével járt volna a dolognak. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy nincs olyan törvény és olyan rendelet, amely a magyar embert abban megakadályozza, hogy a maga igazát keresse. (Igaz! "ügy van! jobbfelöl.) Számtalan ilyen kérelem került a kormány és a segélyző bizottságok elé és én biztosithatom a képviselő urat, hogy mindezek az ügyek alaposan megvizsgáltattak s ha nem volt is bizonyos felebbezési eljárás biztosítva a rendeletben, azért minden panaszt, amelyet kaptunk, alaposan megvizsgáltunk és számos esetben, ahol egy vagy más irányban tévedések csúsztak be, gondoskodtunk is ezeknek a tévedéseknek kiigazitásáról. (Helyeslés.) Hiszen valóban egyike azoknak a dolgoknak, amik iránt a legmelegebben érdeklődik a magyar társadalom is, a hatóság is, de a kormány is, az, hogy ez a nagyon nemes és üdvös intenczióju törvény teljes mértékben, a törvényhozó intencziói szerint menjen át az életbe. (Elénk helyeslés.) Még csak egy anomáliáról emlékszem én is meg, amelyet szóba hozott, gondolom, Szabó István képviselő ur, t. i. arról, hogy egyes katonai parancsnokok a törvény kellő ismerete nélkül a hozzájuk bevonult tartalékosoknak azt mondják, hogy mindenkinek — tekintet nélkül vagyoni állapotára — igénye van a segélyezésre. Magam is számos ilyen példáról tudok. Tényleg nagyon sok helyen okozott ez könnyen érthető elkeseredést és elégületlenséget és tette ki a közigazgatási hatóságot igen méltatlan és alaptalan gyanúnak a lakosság részéről, ugy hogy a magam részéről igyekeztem is ennek elejét venni. Felhívtam erre a hadügyminister ur figyelmét, aki bizonyára ki is adta az utasítást abban a tekintetben, hogy ilyen téves útbaigazítások ne adassanak a legénységnek. De azért előfordulhat az jövőre is, hogy egyik vagy másik kisebb csapatparancsnoknak ez a figyelmét elkerüli. Ezeket voltam bátor megjegyezni. Különben kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, még pedig elsősorban a törvényjavaslat czime. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a czimet felolvasni. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat ősimét és 1—4. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa az 5. §-t.) Elnök: Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Szabó István nagyatádi ! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház! Amihez általánosságban én is, Huszár Károly t. képviselőtársom is hozzászólottunk, az ebben az 5. §-ban van lefektetve. Elismerem, hogy most igy egyszerre olyan módosítást beleszúrni, amely megfelelne a mindkettőnk által hangoztatott czélnak, nehéz dolog volna.. A ministerelnök ur kifejtette aggályait arra nézve, hogy nehézséggel járna a főszolgabíró urak mellé bizottságot kinevezni vagy választatni, amely ezeket a dolgokat intézné. Nem osztom ugyan egészen a ministerelnök ur felfogását ebben a kérdésben, de ha már a főszolgabíró urak mellé a bizottság felállitása valóban nehézségekbe is ütközik, vagy ha azoknak működése talán lassú, vagy késedelmes is volna, másrészt a törvényjavaslat egyáltalában nem intézkedik arról, hogy a szolgabirák milyen úton-módon kapják meg az informácziójukat ennek az eldöntésére? A szolgabíró kötelessége meghatározni, ki kapjon, ki ne kapjon segélyt. A szokásos eljárás az volt, hogy a községi jegyző tett a főszolgabírónak jelentést, mivel a főszolgabíró nem ismeri a község lakosságának nagy részét. E tekintetben láttam én sok aránytalanságot és erre vonatkozik módosításom. Minthogy ugyanis a törvény nem intézkedik arról, hogy a főszolgabíró honnan vegye informáczióját, a kormánynak e paragrafus mellett is joga van rendeletileg utasítani a járásokat, vagy a községeket, hogy a jegyző mellé válaszszanak egy bizottságot és ez a bizottság tegyen javaslatot a segélyezés kérdésében. Meglehetősen tapasztalatból beszélek, mert mi ezt az eljárást Somogy vármegyében jóformán már életbeléptettük, Még pedig először a megye egy kisebb részében, mikor pedig ott nagyon bevált, a vármegye alispánja rendeletben utasította a községeket, hogy a jegyzők mellé válaszszanak ilyen bizottságot, amelyek a jegyzőnek vagy bírónak elnöklésével működjenek. Ezt az eljárási módot kellene rendeletileg szabályozni és az ország egész területére kiterjeszteni. Ezt kívántam minden módosítási javaslat nélkül előterjeszteni. (Helyeslés bdlfelol.)
