Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

220 äö'5. országos ülés 19H Gr. Tisza István ministerelnök: T. Ház! Egyszerűen kijelentem, hogy mindkét módosításhoz hozzájárulok. Tisztelettel kérem, hogy azokat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát hezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. T. ház! Az 5. §-hoz kétrendbeli módosítás adatott be. Az első Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur részéről, amely szerint az 5. §. első bekezdésébe a negyedik sorba a »minden munkaképes egyént« szavak után beszúrandó: »aki 18-ik életévét meghaladta és 50-ik életévét még nem töltötte be«. A 2. bekezdéshez gróf Apponyi Albert képviselő ur adott be módositványt, amely szerint az első mondat után jönne: »Nők egyáltalán csak akkor, ha ezáltal családfentartói ugy erkölcsi mint gazdasági kötelességeik teljesítésétől el nem vonatnak.« Elsősorban az első bekezdésre vonatkozólag fogom feltenni a kérdést oly módon, hogy méltóztatik-e a ház az első bekezdést a SimonyiSemadam Sándor képviselő ur által beadott módosítással elfogadni. (Helyeslés.) Kérdezem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 5. §. első bekezdését a Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur által beterjesztett módositványnyal elfogadni: igen, vagy nem? (Igen!) A ház az első bekezdést Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur módositványával elfogadja. Következik a 2. bekezdés, amelyet gróf Apponyi Albert képviselő ur módositványával fogok feltenni kérdésre. Ennélfogva kérdezem a t. házat, méltóztatik-e a szakasz második bekezdését a gróf Apponyi Albert képviselő ur által beterjesztett módosítással elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A szakasz második bekezdése gróf Apponyi Albert képviselő ur módosításával elfogadtatik. Most már felteszem szavazásra a szakasz további részét ós kérdem: méltóztatik-e a szakasz további részét elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A ház a szakasz további részét elfogadja. Ezzel az 5. §. a két beadott módosítással elfogadtatott. Következik a 6. §. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 6—9. §§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 10. §-t.) Elnök: Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur kivan szólni. Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Ezen szakasz tartalmazza azt a bizonyos veszedelmes internálást. Erre nézve a következő módosítást gondolnám lehetségesnek: »Az eltávolított egyénnek joga van, amennyiben a községnek nem minden lakosa távolittatott volna el, a háború bevégzése után egy éven belül a rá nézve rendesen illetékes törvényszék november 30-án, hétfőn. előtt annak megállapítását kérni, hogy azon okok és tények valóban fennállottak-e, amelyek az ő eltávolításának alapjául szolgáltak s amennyiben ezen tények fenforgása meg nem állapíttatnék, neki teljes anyagi kárpótlásra joga van.« Az igen t. ministerelnök ur az ideát hajlandó volt elfogadni s azon kijelentést tette, hogy ezt a^garancziát külön törvényben óhajtja megadni. Én ebben megnyugszom tökéletesen, ha ezt az ígéretet mint fixet, mint feltétlenül teljesitendőt fogadhatom el és akkor módosításomat nem tenném meg. Mégis kérném, hogy méltóztassék meggondolni, hogy mikor ma együtt van a képviselőház és megalkottatik ez a törvény, egy sereg embernek megnyugtatását érhetjük el azáltal, hogy ezt a nagyon veszedelmes belenyúlását a hatóságoknak az egyéni szabadságjogokba bizonyos garancziával látjuk el. Veszedelmesnek a propoziczió nem veszedelmes, mert nem csorbítja a hatóságoknak adott jogot ós kivételes időkben abszolúte nem bénítja meg a kivételes intézkedéseket. Viszont, ha visszatért a béke, akkor semmi sem állja annak útját, hogy annak, akivel véletlenül, tévedésből, — mert kétségtelenül ilyesmi csak tévedésből fog előfordulni — igazságtalanság történik, a teljes rehabilitáczió könnyű útját és rendes módját megadjuk. Nagyon kérem a ministerelnök urat, kegyeskedjék ezt mégis meggondolni, mert megnyugtatást teremtene. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Gr. Tisza István ministerelnök: Nem kívánom ismételni azokat, amiket az általános vita során elmondottam, de sajnálatomra azon tul, amit akkor mondtam, igazán lehetetlen most mennem. Méltóztassék abban megnyugodni, hogy ezt a kérdést nagyon lelkiismeretesen fontolóra vesszük és igyekezni fogunk módot találni arra, hogy ez a sok tekintetben nagyon méltánylandó és jogosult kívánság kielégíthető legyen. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat 10 §-át elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a 10. §-t változatlanul elfogadja. Következik a 11. §. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 11—15. §-ait, a második fejeset czimét és a 16. §-t, a harmadik fejezet czimét és a 17. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 18. §4.) Elnök: Szólásra ki van felírva? Szojka Kálmán jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! A 18. §-ban van megállapítva ezen törvényjavaslat visszaható ereje. Azt a kérést terjesztem elő,