Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
55.9. országos ülés 19tk megmondani, hogy ki fogja arra a meghatalmazásra a bélyeget feltenni. Vagy talán a bírónak az ügyvédvallásra történt utalása fog bélyegeztetni. Mert hiszen az is meghatalmazási jogügyletté válik. Folytathatnám, t. ház, végtelen sorozatát azon lehetetlenségeknek, amelyek ezen szakasz elfogadásánál származnak. De még csak az adóügyekre vagyok bátor igen röviden kitérni. Minden illetéknek jogosultsága abban van és ez nem kontroverz kérdés, hogy a magánfél a saját magánérdekében igénybevett birói és hatósági eljárás költségeit — a bélyegilletéket is — meg kell, hogy fizesse. Miért ? Mert vagy vagyonjogi védelmet keres, amely esetben az őt ért sérelem elkövetője részéről regresszushoz van joga, vagy pedig maga is követett el oly jogsérelmet, amelynél fogva természetes, hogy viseli ennek a költségeit. Ez az illetéknek tudományos és a gyakorlat által is igazolt valóságos fogalma. De mit szóljunk akkor az illetékszedésről, midőn az állam okoz a feleknek jogsérelmeket, mondjuk, az adókivetésénél, az illeték kiszabásánál stb Egry Béla : A lelet hibás felvételénél! Győrffy Gyula: . . . e téren a jogsérelmek oly számosak lehetnek, hogy ezt igazán felesleges részletezni : elég utalni arra, hogy különösen a magyar adó- és illetéktörvények és a jövedékek terén milyen rengeteg sok sérelem éri az állam polgárait. Es itt nem mondom, hogy rosszhiszemű az a jogsérelem ; a közegek tévedése, elnézése, hibája, vagy helytelen felfogása folytán történhetik, de naponként ezer és ezer jogsérelmet szenved a polgár a pénzügyi hatóságok részéről. Hogy az a polgár, akkor, amikor az állam közegei részéről vele szemben elkövetett jogsérelemmel szemben keresi panasz utján a maga igazát, ugyanannál az államnál, ugyanannál a pénzügyi kormányzatnál, mely a jogsérelmet elkövette, hogy akkor ő ezért még illeték alá vonassék, hát t. képviselőház, az ember esze megáll hogy miként lehetséges ilyen illetéket indítványozni és keresztülvinni akarni. Hiszen közel állana az a feltevés, ha egy kis maliczia volna az emberben, hogyha a pénzügyminister ur pénz dolgában egy kissé megszorul egyik vagy másik hónapban, utasítani fogja a közegeit, hogy okozzatok jogsérelmeket szerte-szét az országban és mindjárt meghatalmazási bélyegek alakjában (Mozgás jobbfelől.) — azt mondtam, ha malicziózus akarnék lenni, mondhatnám ezt — rengeteg summát vehetne be. Ezt csak annak illusztrálásakép hozom fel, hogy az állam nem sülyedhet odáig, hogy a saját hibás tényeivel szemben használt jogorvoslatok esetén is azokat a feleket, akiket ez a jogsérelem ért az állam részéről, még illetékkel sújtsa. Ezeknek megjegyzése után tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassanak azon javaslatokat elfogadni, amelyek ezt a 29. §-t kizárják. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Egry Béla! Julius 22-én, szerdán. 10 Egry Béla: Tisztelt képviselőház ! Maga az a körülmény, hogy ehhez a 29. §-hoz az ellenzéknek jogász képviselői, még azok is, akik az általános vitában nem vettek részt felszólaltak és felszólalnak, mutatja azt, hogy milyen rendkívül sérelmesnek találja az ügyvédi és a jogászi kar ezen szakasz rendelkezéseit, amelyek egyrészről 50%-kal emelik az eddigi meghatalmazási bélyeget, másrészről pedig olyan meghatalmazásokat is vonnak illeték alá, amelyek eddig illetékezés alá nem vonattak. Legyen szabad itten rámutatnom a t. előadó urnak Julius hó 7-én tartott előadói beszédére, amelyben szocziális szempontokat hangoztat, igazságügyi követelményekről beszél, méltányosságot és némely esetben még a kis emberek részére kedvezményeket is emleget. Azt mondja az előadó ur : »A meghatalmazások bélyegilletékét a javaslat fölemeli 1 K-ról 1 K 50 fillérre és kiterjeszti a büntető ügyekbeni meghatalmazásokra is.« Megemlékezik az előadó ur javaslatában arról is, hogy szükséges volt, különösen a büntetőügyekben a meghatalmazási bélyegilletéket behozni azért, mert az országban több mint 200.000 a kofaper — ezzel a kifejezéssel él az előadó ur — s ennélfogva, hogy ezeknek a számát csökkenthesse, ezért kellett behozni azt, hogy a kofapereket megilletékezzék. A tegnapi nap folyamán Springer Ferencz t. képviselőtársam és barátom az ő alapos tudásával kidolgozott statisztikájában, minimális statisztikájában kimutatta azt, hogy a meghatalmazások illetéke következtében milyen óriási jövedelmet fog az állam bevenni, ezeket ő 2 millió K-ra teszi. Daczára annak, hogy az én t. képviselőtársam a minimális tételben vette fel ezt a jövedelmet, legyen szabad rámutatnom arra, hogy ő itt ebben téved, mert ha én csak az előadó ur 200.000-et meghaladó kofaperét veszem alapul és ebből még 50.000 darabot leütök, vagyis clak 150"ezret veszek számitásba, ez nem 150.000 K jövedelmet jelent, hanem 300.000 K-t. Mert a j>anaszosnak is van ügyvédje, a terheltnek is van ügyvédje, ami két ügyvédi meghatalmazást involvál magában. Ha tehát felemelem ez illetéket és az 1 K 50 f-t vesszük számitásba, ez maga a büntetőjogi meghatalmazások révén befolyó többletjövedelem a kincstárra nézve 300.000 K-t meghaladja. Springer Ferencz: 450.000 K. Egry Béla: Nem számitom a kihágási ügyeket és azokat, amelyeket Springer Ferencz t. képviselőtársam előadott és előtárt e házban. De akkor, amikor a pénzügyminister ur indokolásának általános részében akként állítja oda a dolgot, hogy azért szükséges az illeték fokozása, mert az a birói működésért járó ellenszolgálat fejében kell, emelni kérdem a t. pénzügyminister urat, minő birói funkcziót, birói ellenszolgálatot teljesít a biró vagy bíróság a meghatalmazásnak kiá'litásánál ? Hiszen a meghatalmazást a fél akkor adja az ügyvédnek, amikor a per meg sem indult és bírói funkczió egyáltalán igénybe nem vétetett.
