Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
3 6 55.9. országos ülés Í91h Julius 22-én, szerdán. Ha azzal indokoltatik a javaslatban a bélyegilleték felemelése, hogy a birói funkczió ellenszolgálataképen kell Hogy felemeltessék az illeték, akkor, engedelmet kérek, ne dezavuálják önmagukat az urak s ne követeljenek nem birói funkcziót és illetéket, hanem fogadják el azokat a mödositásokat, amelyeket Csermák Ernő és Barcsay Andor t. képviselőtársaim beterjesztettek, hogy büntetőügyekben egyáltalán töröltessék el a bélyegilleték. Még csak egy dologra akarok alludálni, melyre már Polónyi Dezső t. képviselőtársam is alludált, mert én az ügyvédi kar reputáczióját látom megsértettnek a törvényjavaslat 29. §-a indokolásában, tehát az ügyvédi reputáczió érdekében és ügyvéd kartársaim nevében is, bár nem megbízásukból, tiltakoznom kell az ellen, hogy a t. pénzügyminister ur az ő törvényjavaslata indokolásában »ügyletet« emleget és ugy tünteti fe , hogy a fél által az ügyvédnek adott meghatalmazás ügyletet képez. Engedelmet kérek, kérdem, akkor is ügyletet képez, amikor hivatalból van kirendelve a védő és egy krajczár jövedelmet sem kap vagy szegényjogon perel, amikor egy krajczárt sem kap vagy mint pártfogó ügyvéd lesz kirendelve az ügyvédi kamara által és abszolúte egy fillér jövedelemben sem részesül ? Jobban kellett volna megválogatni, pénzügyminister ur, a kifejezést és az ügyvédi kart, amely jogi, társadalmi, valamint közjogi tekintetben mindig bevált és helyt állt, nem szabad lekicsinyíteni azáltal, hogy a törvényjavaslat indokolásában a közte és ügyfele közt létrejött meghatalmazást ügyletnek minősiti. (Mozgás a jobboldalon.) Ezeket kívántam röviden megjegyezni a 29. §-hoz és kijelentem, hogy ugy Csermák Ernő, mint Barcsay Andor módosításához hozzájárulok. Huszár Károly (sárvári): Kérünk egy előadót ! (Felkiáltások a bal- és szélsöbaloldalon : Nincs előadó I Felkiáltások a jobboldalon : Nem baj !) Elnök : Szólásra következik ! Mihályi Péter jegyző: Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. ház ! Nekem ellenzéki álláspontról az a megg} r őződésem, hog3^ azok az aránytalan teheremelések, amelyekkel a jogkereső közönséget a törvényjavaslat sújtja, azt a hangulatot, amely végre is az ellenzéknek szolgálatot tesz, amelynek felhasználása az ellenzéknek nemcsak joga, de adott esetekben kötelessége, azt a hangulatot az ellenzék állláspontjának javára csak fokozni fogják. Mert elkeseredést kelteni nem alkalmasabb semmiféle törvényhozási munka, mint az ilyen, amely tele van apró tűszurásokkal és nagy teher fokozásokkal. A jogkereső közönség, amely eddig ahhoz volt szoktatva, hogy legkönnyebben, hozzátehetem sans phrase, legszentebb jogának, becsülete védelmének érvényesítése dolgában mindig illetékmentesen járhatott el, legalább odáig, hogy ha a kéjrviseletével járó költséget becsülete érdekében áldozatul hozni hajlandó is volt, hogy az erre a képviseletre adott megbizás bélyegmentes legyen, ha ezt látja a jogkereső közönség, hogy invektivák, sottisok és adóterhek emelése egymást éri vele szemben, méltóztassék elhinni, a maguk politikájának nagyon rossz, de az ellenzék politikájának nagyon jó szolgálatot tesznek vele, (Felkiáltások jobbfelől: Köszönjük a figyelmeztetést!) ugy hogy ellenzéki szempontból, ha pártszempontok vezetnének, én ezt az eljárást csak üdvözölni volnék kénytelen. De engem tárgyilagos szempontok vezetnek ellenzéki kötelességeim teljesítésében és ha ezekből bírálom a 29. §-ban javasolt intézkedéseket, teljesen egyet kell értenem mindazokkal, amiket előttem szólt t. képviselőtársaim ezen szakaszszal szemben aggályok gyanánt felhoztak és ezekből folyólag az általuk beadott módosításokhoz hozzájárulok. De számot kell vetnem azzal a — így kell magamat kifejeznem — javíthatatlan irányzattal, mely a legindokoltabb mérséklésnek is útjában áll a t. többségnél domináló egyoldalú fiskális felfogásból és épen ezért el vagyok készülve arra, hogy a Barcsay és Csermák t. barátaim által benyújtott módosítások nem találnak hozzájárulásra a t. kormány és a t. többség részéről. Megkísérlem tehát, hogy in subszidium előtérjeszszek egy módositást, melyhez talán hozzá fognak járulni a t. túloldalról, ha még visszaemlékeznek azokra, amiket a törvényjavaslat védelmében itt és ott elmondottak és amiket a törvényjavaslat alapelvei gyanánt szegeztek volt le a javaslat indokolásában és felszólalásaikban. Azzal hivalkodnak, különösen a t. előadó ur, hogy micsoda szocziális szempontok vezetik a javaslatot egyes rendelkezéseiben, a fokozatok felállításában és ha a nagyobb fokozatokban emelték is az illetéket, ezt arra használják fel, — ami ugyan, mint kimutattuk ezen padokról, egyáltalában nem felel meg a valóságnak — hogy a kisebb fokozatokban leszállítsák az illetéket. En egész jogászi elkeseredésemmel, ha lehet ezt mondani, foglalok állást az ellen, hogy büntetőügyekben bármiféle illeték szedessék, de nem tudok megküzdeni a t. túloldalnak egyoldalú finánczfelfogásával. Hanem ha önök még a büntetőügyekben is csinálnak önkényesen, helytelenül és az állam igazságszolgáltatási czéljával merőben ellentétesen fokozatokat, akkor én is felhasználom ezt az egészen helytelen álláspontot a magam helyes, igazságos és jogos czéljaim érdekében. Csodálkozással méltóztatnak ezt hallgatni, pedig csak emlékezniük kellene! Mikor az előadó ur kofaperekről beszél, amivel deklasszifikálja és bagatellizálja a becsületsértés vétsége miatt indított pereket, ugyanakkor csodálatos módon néhány héttel ezelőtt hatalmi czélokból, pártérdekből, a pártabszolutizmus előmozdítása czéljából a becsület fokozott védelmére csináltak törvényt. Hogy fér ez össze ? Hogyan lehet igy politikát csinálni és különösen igazságügyi politikát, hogy mikor progressziót csinálnak a becsületsértési perekben fölfelé, ugyanakkor a t. előadó ur csinál egy leszállítást a becsületsértési pereknek érdeme, ér-
