Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

561. országos ülés 19ík július 2í~én, pénteken. 173 kifejezni, hogy itt ezen szakaszban szigorubban akar intézkezni a javaslat, mint a perrendtartás 112. §-ában — indítványom oda irányul, hogy ez az »összes« szó kihagyassék, hogy ezáltal a 75. §-nak első pontja teljesen azonos szövegű legyen a perrendtartás 112. §-ának első pontjával, s igy teljes azonosság révén is kifejezésre jusson az, hogy az illetékmentesség igenis abban az esetben jár, amelyre nézve a perrendtartás 112. §-ának első pontja intézkedik. Kérem ezen indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Almássy László! Almássy László: T. képviselőház! A törvényjavaslat 75. §-a az u. n. szocziális szakasz. Teljesen egyetértek Preszly Elemér t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy az ideális szempontoknak és a szocziális érdekeknek sokkal jobban megfelelne egy olyan rendelkezés, amely a bélyegmentesség kedvezményét a perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alapján feltétlenül megadná. Egyetértek a t. képviselőtársammal abban a kérdésben is, hogy az ide vonatkozó eltérő rendelkezéseknél a pénzügyi szempontok is szerepet játszhatnak. De ha teljesen tárgyilagosak vagyunk, akkor el kell ismernünk azt, hogy a 75. §. második bekezdésének rendelkezése igazán jelentékeny kedvezmény abból a szempontból, hogy ha pártfogó ügyvéd rendeltetik ki, akkor a bélyegmentesség jogkedvezmény ének a feljegyzése meg van engedve. Hiszen arra a szegény emberre nézve, akinek van saját eltartására megfelelő jövedelme, de ez a jövedelme nem elégséges arra, hogy őt hozzátartozóinak eltartására is képesítse, feltétlenül nagy előny, nagyon nagy kedvezmény, hogy ha ő a kamarához pártfogó ügyvéd kirendelése iránt fordul, akkor a bélyegmentesség följegyzésének jogkedvezményét megkapja. Megkapja tehát az ingyenes ügyvédi jogvédelmet és ezzel együtt a bélyegmentesség följegyzésének kedvezményét is, tehát bélyegmentességben is részesül. Kétségtelen tehát, hogy a perrendtartás 112. §-a második bekezdésének esetében is az az intézkedés, melyet a 75. §. a második bekezdésében tartalmaz, határozottan nagy előnyt biztosit abban a tekintetben, hogy az illető az ő jogainak védelméhez költség nélkül hozzájuthasson. Nem értek azonban egyet Csermák Ernő t. képviselőtársam felszólalásának azon részével, amely szerint ő kvázi takszative akarja megállapítani a közönséges napszámnak a mértékét és erre vonatkozólag egy ministeri rendeletet kivan. Én, t. ház, az eddigi gyakorlatra hivatkozom, amely teljesen bevált. Sokkal megfelelőbbnek tartom azt, már a jogok megvédése szempontjából is, ha az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg a törvényjavaslat 75. §-ának az a rendelkezése fogadtatik el, amely szerint a szegény lakóhelyén szokásos közönséges napszám vétetik alapul (Helyeslés a jobboldalon.) és ez alapon adatik meg a bélyegmentesség jogkedvezménye. A számszerű megállapítás törvénybe a viszonyok folytonos változása miatt sem vehető fel, ettől eltekintve úgyszólván minden vidéknek különbözők a megélhetési viszonyai. Az egyik helyen nagyobb, a másik helyen kisebb a napszám, (Ugy van! jobbfelöl.) tehát sokkal helyesebb és gyakorlati szempontból az eddigi tapasztalatok szerint is sokkal jobban bevált intézkedés az, amely általános elvi rendelkezést tartalmaz, amely a bírónak szabad kezet ad, amely a bírónak adja meg a rendelkezési jogot épen abban a tekintetben, — természetesen a községi bizonyítvány alapján —• hogy ő a bélyegmentesség jogkedvezményét megadja-e, minthogyha a jiénzügyministeriumnak adatnék meg a napszám mérvének számszerű megállapítására vonatkozó jog, mert e hatóság pénzügyi szempontokból mégis érdekelt félnek tekinthető, inig magánál a bíróságnál az érdekeltség semmi irányban sem foroghat fenn, tehát tárgyilagosan bírálja el azt, hogy az illető folyamodónak a viszonyai olyanok-e, amelyek alapján megállapítható, hogy az illető 75. §. rendelkezéséhez képest a szokásos, közönséges napszámnál nagyobb jövedelemmel bir-e. De, t. ház, ez a szakasz már nagyon bőven tárgyaltatott, s nézetem szerint helyes is, hogy ennyire részletesen foglalkozik vele a képviselőház, mert épen a legszegényebb néposztály érdekei megvédelmezéséről van itt szó. A 75. §. ezen érdekek megvédelmezését úgyszólván a legszélesebb mederben tartja szem előtt és érvényesiti ; mindezek alapján én a 75. §-t ugy, amint az a törvényjavaslatban előterjesztetett, elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Midőn most felszólalok, lehetetlen örömmel meg nem állapitanom azt a buzgalmat és készséget, amelylyel a túloldal a vita ezen stádiumában a vitában résztvesz. (Derültség balfelöl.) De midőn ezt örömmel üdvözlöm, egyúttal sajnálatomnak kell kifejezést adnom afelett, hogy ugyanezt a készséget nem találtuk meg a vita kezdetétől fogva, (Ugy van! bal felöl.) mert meg vagyok győződve arról, hogy ha ez meg lett volna, ebből csak magának ennek a javaslatnak lett volna haszna és eredménye, (Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) mert az eszmék harczából és vitájából igen sok jó és egészséges dolog született volna meg. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ami ezek után ezt a szakaszt illeti, itt bizonyos kontroverzia van a kérdések körül. A módosítások egyik része t. i. odatendál, hogy az illetékmentesség necsak azokban az esetekben adassék meg, midőn a polgári perrendtar-