Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 191b Julius 22-én, szerdán. 11 emelkedő, tehát ezt is csekély 50%-kai fel kell emelni. (Derültség balfélól.) En a magam részéről ezt az emelést egyáltalán nem találom jogosultnak és épen azért az 1 koroná­ban való megállapítást tartom helyesnek. T. képviselőház ! Ezeket kivántam e szakaszra vonatkozóan itt előadni és ezek után kijelentem, hogy ugy Barcsay Andor, mint Csermák Ernő kép­viselőtársaim által benyújtott indítványokat, illetve módosításokat magamévá teszem. (Élénk helyeslés balról.) Mihályi Péter jegyző: Sághy Gyula ! Elnök : Sághy képviselő urat illeti a szó. Sághy Gyula: T. képviselőház ! Ennek a javaslatnak nincs egyetlen egy olyan szakasza sem, amely oly egyoldalúan domborítaná ki a rideg fiskális érdek czélzatát, amely ezt oly mez­telenül tárná fel, mint épen ez a 29. §., amely még abban a másik hibában is leledzik, amelyet már különböző alkalmakkor a pénzügyi törvény­hozásnak teljes jogosultsággal szemére vetettem, hogy hiányzik belőle az egyöntetű törvényhozásra való törekvés, hiányzik belőle minden törvény­hozási logika. Mert jóllehet a javaslat általános indokolása hangsúlyozza, hogy ez a javaslat az uj polgári perrendtartás által előidézett változások következtében előállott illetékesökkenéseket akarja pótolni és ebből csak mérsékelt jövedelemtöbb­letet akar elérni, ez a javaslat mégis kiterjesz­kedik a közigazgatási és büntető ügyekre is, ki­terjeszkedik általában bárminő ügyre. Pedig a meghatalmazási kérdésben az illeték­kötelezettség kiterjesztése és felemelése egyáltalá­ban nincs összeköttetésben az uj perrendtartás által előidézett változásokkal és az ennek követ­keztében előállható illetékcsökkenéssel. Hiszen az uj polgári perrendtartás folytán nem csökkenhet a polgári eljárásban a meghatal­mazások száma, tehát a polgári eljárásban nem csökkenhet az eddigi illeték összege sem, amelyet az állam a pereskedő felektől eddig bevett. Ép azért a polgári perrendtartással nem lehet meg­indokolni a meghatalmazási illetékkötelezettség kiterjesztését a büntető és a kihágási ügyekre is, amelyek eddig illetékementesek voltak. Nem áll ugyanis, hogy a felhatalmazások száma az uj per­rendtartás folytán kevesbednek, mert hiszen annyi felhatalmazás van, a hány peres vagy peren kivüli eljárás van az uj perrendtartás következtében azonban nem csökken egyetlenegygyei sem a pol­gári felhatalmazások száma, sőt a jogélet és a pereskedés fejlődésével még inkább szaporodik. (Igaz ! Ugy van ! balfélól.) Tehát abszolúte semmi szükség nincs sem arra, hogy az eddig illetékmen­tes bűnügyi és kihágási ügyi felhatalmazások illeték alá vétessenek, sem arra, hogy a polgári felhatal­mazások illetéke felemeltessék. Epén az a körülmény, hogy a javaslat nem­csak felemeli a felhatalmazási bélyegilletéket, de kiterjeszti uj terrénumokra is, mutatja, hogy a javaslatnak csakugyan egyetlen czélja az, hogy a jogszolgáltatást valósággal az állampénztár ' javára fejőstehénné tegye, mentől nagyobb mér­tékben felemelje. Mert ez az egyetlen szakasz, mint már több előttem felszólaló képviselőtársam az általános vita keretében is kimutatta, legalább is 2 millió koronával fogja felemelni az illetéket. Ezzel szemben nem tudom, hogy állhat meg a ministerelnök urnak tegnap az Igazmondóban megjelent czikkével kapcsolatban tett azon állí­tása . . . Elnök (csenget) : Kérem, figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem tartozik a szakasz­hoz. (Nagy zaj a baloldalon és élénk felkiáltások: Oda tartozik I) Sághy Gyula : Bocsánatot kérek, oda tartozik. (Ugy van ! balfélól.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóz­tassék figyelmeztetésemre válaszolni. Sághy Gyula : Nem akarok vitatkozni afelett, de bocsánatot kérek, a ministerelnök ur is ezen javaslat kapcsán hozta fel azt, tehát azt hiszem, megadhatom rá a választ, (ügy van! balfelöl.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, nincs joga vitázni az elnökkel! (Zaj a baloldalon.) Egry Béla: Nem az elnökkel, hanem a minis­terelnök kijelentéseivel vitatkozik. (Zaj.) Sághy Gyula : Azt az állításomat akarom in­dokolni, hogy amikor a javaslat egyetlenegy sza­kasza két millió koronával emeli az illetéket, akkor nem állhat meg a minister urnak azon állítása, amit az indokolásban felhoz, hegy a javaslat csak 4—5 millióval fogja emelni az illetéket. Es ha a minister­elnök ur el is fogadja e tekintetben a t. pénzügy­minister urat feltétlen legmagasabb szaktekintély­nek, én nem fogadhatom el, nem pedig azért, mert ez nem pusztán pénzügyi kérdés. A minister ur nincs abban a helyzetben, hogy a perrendtartás­nak az illetékemeléssel kapcsolatos pénzügyi vo­natkozásai kihatásait csak mérlegelni is tudná, mert a t. minister ur, mint az egyik tegnapi fel­szólalásából látjuk, egyáltalán nem ismeri az uj perrendtartást. A ministerelnök ur annyira nincs tisztában az uj perrendtartással, hogy amikor evidens, hogy az uj perrendtartás következtében az iratok száma bizonyos vonatkozásban szaporodni fog, megkisérlette bizonygatni Springer t. barátom és képviselőtársam állításával szemben, hogy az iratok kevesbedni fognak. Nem ismerhetem el e részben ä minister ur szaktekintélyét, mert ez nem tisztán financziális kérdés. A ministerelnök ur hivatkozhatik százszor is a t. pénzügyminister ur szaktekintélyére, ez még sem áll meg. (Ugy van ! a baloldalon.) Ilyen viszonyok között, miután a Barcsay Andor és Csermák Ernő t. barátaim és képviselő­társaim által előterjesztett módositások épen azt czélozzák megakadályozni, hogy egyrészt a fel­hatalmazási illeték felemeltessék, másrészt telje­sen indokolatlanul és jogosulatlanul kiterjesztes­sék és ezzel a jogkereső felek tulterheltessenek, miután ezek a módositások épen a közönség érde­kében vannak, azért mindezen módosításokat a

Next

/
Oldalképek
Tartalom