Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-561
172 561. országos ülés 1914- Julius 24-én, pénteken. Ha az ügyvédtől megkívánjuk, hogy ingyen védje a felet, akkor az állam humanitásától is meg lehet követelni, hogy ne akadályozzuk meg azt, hogy törvényes kötelezettségének eleget tehessen. Ez is abszolút szegénység, nem relatív: ezt a magam részéről nem fogadhatom el, hogy ez relatív szegénység volna. De az ilyen különbségtételt nemcsak a szocziális viszonyok mérlegelése mellett hibásnak, hanem egyáltalában inhumánusnak tartom. Azért részemről egy egészen egyszerű módosítást ajánlok, amely a helyzetet teljesen világossá tenné s a szövegezésben sem okozna semmi nehézséget. (Halljníc! Halljuk! jobb felöl.) Én t. i. indítványozom a második bekezdés kihagyását az első bekezdés olyan módosításával, amely a második bekezdést feleslegessé teszi. (Olvassa): »Módositás a 75. §-hoz. A 75. § első bekezdésének szövege helyébe a következő szöveg fogadtassák el: A bírói eljárásokban, ideértve a végrehajtást is, illetékmentességben részesül az a fél, aki a bíróság részéről a polgári perrendtartás 112. §-ának első, vagy második bekezdése alapján, szegénységi jogot kapott«. Tehát mindkét esetben a birőság adja a szegénységi jogot s a bíróságról feltételezhető, hogy alaposan fogja mérlegelni a körülményeket, amellett, hogy az ügyvédi kar részéről elegendő kontrol alatt is fog állni, tehát nem lehet mondani, hogy indítványom elfogadása esetén talán könnyelműen adatnék meg a szegénységi jog. Ilyen körülmények között az államtól is meg lehet kívánni, bogy az ilyen szegény embereknek ne tegye nehezebbé, vagy épen lehetetlenné törvényes kötelezettségeik teljesítését, hozzátartozóik ellátását. Indítványom következtében a második bekezdésre szükség nem lévén, az — ha indítványom elfogadtatnék —, egyszerűen kihagyandó lenne. Csak ezeket óhajtottam megjegyezni. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Mihályi Péter jegyző: Preszly Elemér! Preszly Elemér: T. képviselőház! Nemess Zsigmond képviselő ur védelmére kelt a 75. §. második pontjában foglalt rendelkezéseknek. Véleményem szerint ezt a rendelkezést semmivel sem lehet menteni. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Amikor az országgyűlés a perrendtartás 112. §-ában megalkotta a szegénységi jogot, mondhatom klasszikusan sikerült megállapítani azt, nemcsak abban az irányban, hogy akik megérdemlik, tényleg szegénységi jogban részesüljenek, hanem abban az irányban is, hogy minden visszaélésnek eleje vétessék. Mert kétségtelen dolog, hogy e tekintetben bizonyos viszszaélések voltak és vannak. Már most, t. képviselőház, amikor a perrendtartás 112. §-ának harmadik pontja szerint, aki alaptalanul perlekedik, akinek perlekedése teljesen eredménytelennek mutatkozik — ami igen gyakran előfordul, különösen a szegényjogos perekben — továbbá a 112. §. negyedik pontja szerint, amikor az engedélyezés esetében a bíróság nem adja meg a szegényjogot, végül pedig az ötödik pontban, amikor a külföldieket csak viszonosság esetében részesiti szegényjogban — mondom, amikor a 112. §. az oda nem való eseteket igy kizárta, eliminálta és tényleg csak azoknak adja meg a szegénységi jogot, akik arra igazán rászolgálnak, akik azt igazán megérdemlik, akiknek tényleg a közönséges napszámnál több jövedelmük nincs, vagy akikre nézve a bíróság ugy mérlegeli és ugy állapítja meg, hogy az a költség, amibe a per kerülhet, ha azt az illetőnek kell viselnie, családjának, hozzátartozóinak mindennapi megélhetése lehetőségét veszélyeztetné: akkor amit a törvényhozás egyik kezével megadott, ne vegye vissza a másik kezével és ne változtassa meg a perrendtartás 112. §-ában lefektetett elveket ebben a törvényjavaslatban, tisztán és kizárólag fiskális szempontokból (Igaz! TJgy van! Helyeslés balfelöl.) Maga a törvényjavaslat is elismeri, hogy amikor a 112. §. második pontja esetében nem adja meg az illetékmentességet, kizárólag pénzügyi szempontokból teszi ezt. Már most kérdezem, t. ház, hogy amikor valakinek annyi jövedelme, annyi vagyona sincs és olyan súlyos gazdasági viszonyok között van, hogy annak a pernek költségeit nem nélkülözheti másképen, csak ugy, hogy családjának és hozzátartozóinak exisztencziája, napról napra való élése van veszélyeztetve : hogy lehet akkor a kincstárnak szive ahhoz, hogy ilyen embertől mégis bevasalja a bélyeget, mégis beszedje az illetéket! Ez minden tekintetben antiszocziális és inhumánus rendelkezés, épen azért a magam részérő] teljes mértékben csatlakozom ahhoz a javaslathoz, amelyet ez irányban Csermák Ernő t. képviselőtársam beterjesztett. Még csak egyre vagyok bátor utalni, amit jSTeiness képviselő ur előadott és ez vonatkozik az utolsóelőtti pontra. A perrendtartás 112. §-a és a javaslat 75.§-a szerint a jövőben akként nyernek ezen kérdések elbírálást, hogy a bíróság dönt a szegényjog kérdésében és amennyiben a bíróság a szegényjog kérdésében döntött, ennek önkéntelen konzekvencziája és folyománya az illetékmentesség. Tehát semmiféle további határozatra szükség nincs és a javaslat csak a vitás esetekben kontemplálja a pénzügyi igazgatóság illetékességét. Még egy, rövid indítványom van az első ponthoz is. Én t. i. nagy súlyt helyezek arra, hogy a szegényjog ezen szakaszban épen ugy legyen szabályozva, mint a perrendtartás 112. §-ában és épen ezért, tekintettel arra, hogy a 112. §-nak első pontja és a 75. §-nak első pontja között egy szó különbség van, t. i. az, hogy »összes« jövedelmet — amit látszólag csak stílusbeli különbség, de.mégis mintha azt akarná