Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-561
567. országos ülés 1914- Julius 24-én, pénteken. 165 szakasz, hogy ebben az esetben a jogügyleti illetékbe az ezen fejezet értelmében lerótt határozati vagy egyességi illeték beszámittatik. Ennek ebben az esetben egyáltalában semmi pénzügyi jelentősége sincs. Miért? Azért, mert ha kezükbe méltóztatnak venni a czeruzát és méltóztatnak kiszámítani a jogügyleti illetéket és szembehelyezni,— az elfogadott niódositvány értelmében most már a helyzet változik, az kétségtelen, de az eredeti javaslattal szemben nem változik — illetőleg összehasonlítást tenni, hogy vájjon a jogügyleti illeték nagyobb-e, vagy az ítéleti illeték, akkor meg fognak róla győződni, hogy az eredeti javaslat szerint az ítéleti illeték mindig nagyobb, mint a jogügyleti illeték és ennek következtében ott tulajdonképen beszámításnak helye egyáltalában nincs. Hol van tehát ezen rendelkezésnek tulajdonképen valami értéke a kincstárra nézve ? Értéke van ott, ahol a felek felvettek egy okiratot és azt nem bélyegezték fel kellőleg. Erre vonatkozólag állapítja meg ugyanis a szakasz azt, hogy ebben az esetben kiszabják az okirat után az illetéket, esetleg megindítják a jövedéki kihágási eljárást és az ítéleti, illetőleg határozati, vagy egyességi ítéletet, amelyet a választott birói ítélet után leróttak, nem számítják be. Tulajdonképen tehát egyedül és kizárólag csak ezekben az esetekben van pénzügyi értéke a rendelkezésnek. Azonban viszont épen a moralitás szempontjából én ,ezt fentarthatónak egyáltalában nem tartom. Am tessék az elvet alkalmazni a jogszolgáltatás egész terén. Hogy a kincstár épen a perek ezen részében alkalmazza ezen inkvizitórius eljárást, hogy keresi, vájjon a felek vettek-e fel okiratot vagy sem és felbélyegezték-e azt vagy sem és keresi azt is, hogy vájjon az oly jogügyleteket, amelyekről nem kell okiratot felvenni, azonban illeték alá esnek, bejelentették-e illetékkiszabás végett: ez az egyenlő elbánás elvével és a morális felfogással is ellenkezik s ezt én fentarthatónak egyáltalában nem tartom. Ennek következtében proponálom, hogy a szakaszból csak az első bekezdés tartassák fenn, a második, a harmadik és negyedik bekezdések pedig hagyassanak ki. Amennyiben azonban a t. képviselőház ezt a propozicziómat nem fogadná el és ezt a rendelkezést fentartaná, abban az esetben én viszont nem tartom méltányosnak és igazságosnak azt, hogy fentartjuk a negyedik bekezdésben foglalt azt a rendelkezést, hogy amennyiben okirat van és a felek nem igazolták, hogy az okiraton a megfelelő illetéket lerótták, abban az esetben felvétetik a lelet, azonban nem számíttatik be a határozati és illetve egyességi illeték, amely a választott birói egyesség után lerovatik. Ennélfogva ebbe a szakaszba beszúrást indítványozok és pedig röviden a következőképen: A negyedik bekezdés harmadik sorában törölném a »tehát« szót és helyébe tenném a »de« szót, továbbá a következő sor elején az »egyességtől lerótt« szavak után betoldanám e szavakat »vagy lerovandó« — mert hiszen nem következés, hogy mindig le volt róva, lehet, hogy csak lerovandó »illeték beszámitásával« tehát nem > x beszámitás nélkül«; és akkor a negyedik bekezdés ekkép hangzanék (olvassa) : »Ha pedig a jogügyletről okiratot állítottak ki és a felek az ettől járó illeték lerovását nem igazolják, az illeték kiszabásával megbízott hivatal a jogügyleti illetéket teljes összegében, de a a választott bírósági ítélettel vagy egyességtől lerótt vagy lerovandó illeték beszámításával s ezenfelül* stb. T. i. meghagyom a rendelkezésnek azt a részét, hogy ám fizesse ő akkor a leletet stb., azonban a legkisebb méltányosság, amelyet ebben az esetben mégis csak gyakorolnunk kell, minthogy magát az ítéletet tekinti amúgy is a biróság, illetve az illetékkiszabással megbízott hivatal, okiratnak, hogy ennélfogva az ítélet után lerótt illetéket számítsák be ebbe az amúgy is felemelt illetékbe. Kérem, méltóztassék ezeket a propoziczióimat elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szinyei-Merse Félix: Jakabffy Elemér. Jakabffy Elemér: T. ház! (Halljuk 1 Halljuk! jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektáljak előttem szólott t. képviselőtársam szavaira. Szerény nézetem szerint a törvényszakasz semmiféle nóvumot nem tartalmaz, mert hiszen az illetéki díjjegyzék 96-ik tétele második jegyzetének b) pontja következőkép szól (olvassa) : »Minden választott bírósági Ítélet, kivéve azokat, amelyek tárgyát a fokozatos illeték alá eső és 200 forintnyi értéket meg nem haladó jogügylet képezi, 8 najj alatt az összes eredeti kiadványokkal és egy bélyegmentes hitelesített másolattal együtt vélemény mellett az illetékkiszabási hivatalhoz átküldendő, mely jogosítva van azon felektől, kiknek részére a választott bírósági ítélet kiadatott, annak kimutatását követelni* stb., stb. Itt azután takszative fel vannak ezek sorolva. T. képviselőtársam most attól fél, hogy ez majd a rendes birói eljárásra is irányadó lesz. Pedig már ez is megvan a létező jogban, mert az illeték-díjjegyzék 48-ik tételének D) 5. jegyzete következőképen szól (olvassa): »Ha illetékköteles jogügylet szolgál valamely pernek alapul, ugy a biróság köteles az illető féltől annak igazolását követelni, hogy a jogügylettől járó illeték lerovatott és ha a fél ezt nem igazolná, e körülményről az illetékkiszabással megbízott hivatal a meglevő adatok közlése mellett tudósítani*. . Mind a két eljárásban, tehát a mai nap is, a ma létező jog szerint is fennáll az értesítés kötelezettsége anélkül, hogy egyáltalában panaszt hallottunk volna amiatt, hogy akár a választott biróságok, akár a rendes bíróságok
