Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

1G4 561. országos ülés 191b Julius 24~én, pénteken. kasz utolsó bekezdésébe, a másik módositvány pedig, a Bakonyi Samu t. képviselő uré, amely három részből áll, első része az első két be­kezdés kihagyása mellett külön bekezdést java­sol, második része a skálát állapítja meg a válasz­tott bírósági eljárás után fizetendő illetékekre nézve, harmadik része pedig ugyanazt indítvá­nyozza, amit az előadó ur is javasolt és amit az ő indítványa kapcsán már ismertettem. Mivel pedig Bakonyi Samu képviselő ur indítványának har­madik része és az előadó ur ezzel azonos indít­ványa áll a szöveghez legközelebb, amennyiben az eredeti szöveg nem fogadtatnék el, elsősorban ezeket az indítványokat fogom szavazásra feltenni. (Helyeslés.) Amennyiben ezek a módosítások elfo­gadtatnának, természetesen Bakonyi Samu kép­viselő ur indítványának első és második része elejtettnek lenne tekintendő. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 70. §-t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, kér­dem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a 70. §-t a bizottság által javasolt szövegezésben, azon pótlással, amelyet Bakonyi Samu képviselő ur indítványának harmadik része és az előadó ur javaslata kivan, igen vagy nem ? (Felkiál­tások jobbfelöl: Igen !) J\. íl Í.ÍZ Oi javaslatot az előadó ur és Ba­konyi Samu képviselő ur pótlásával fogadja el, és igy Bakonyi Samu képviselő ur indítványá­nak első ós második részét elvetettnek jelen­tem ki. Következik a 71. §. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a 71. §-t). Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: Köszönöm, nem élek a szólás jogával. Elnök: Feljegyezve senki sincsen. Kíván még valaki szólni? (Senkisem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a hatá­rozathozatal. A meg nem támadott szakaszt elfogadott­nak jelentem ki. Következik a 72. §. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a 72. §-t). Elnök: Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! Ez a 72. §. megérdemli, hogy néhány pillanatig bő­vebben foglalkozzunk vele. A 70. §. megállapítja, hogy a felek a vá­lasztott bírósági ítéletet bemutatják a bíróság­nak, a 72. §. első pontja pedig a biróság köte­lességévé teszi, hogy ezen választott bírósági ítéletnek vagy egyességnek hiteles másolatát, illetékkiszabás végett áttegye az illetékes pénz­ügyi hatósághoz. Ami már most érdekes ebben a szakaszban, az a második, harmadik és negye­dik pontokban foglalt rendelkezés, amely szerint amennyiben a biróság a választott bíróságnak ítéletét vagy egyességet az illetékkiszabási hiva­talba áttette, abban az esetben az illeték kisza­básával megbízott hivatal jogosítva van az érde­kelt felektől annak igazolását követelni, vájjon a peres jogügyletről állitottak-e ki okiratot; vájjon az ezután járó szabályszerű illetéket lerótták-e ós végül, hogy ha a jogügylet olyan, melytől a jogügyleti illeték okirat kiállítása nélkül is jár: vájjon azt az illeték kiszabása végett bemutatták-e ? En elismerem, hogy ez a régi illetékszabá­lyokban is benfoglaltatik, de nem a szabályok között, hanem jegyzetben. Tudom és ismerem ezt, azonban a javaslatnak ezt az intézkedését mégis már az általános vita folyamán kifogá­soltam, mint egy inkvizoritórius intézkedést, amely szerintem a törvényben helyet nem fog­lalhat. Álljunk már most itt meg egy pillana­tig és méltóztassanak tisztába jönni azzal, hogy ezen elvnek a törvénybe való bevitele mit jelent­het a jövőben, — nem a gyakorlat kialakulására, hanem esetleg a törvényhozás további intézke­déseinek a tartalmára nézve. Mit mond ez a szakasz? Azt mondja, hogy az illetékkiszabási hivatal jogosítva van kutatni, hogy azokban a perekben, amelyekben ítélet hozatott, a jog­ügyletek után lerovatott-e illeték, igen, vagy nem. Ezt az elvet egyelőre egyedül és kizárólag csak a választott bíróságra applikálják. Ámde kérdezem, ha ezt az elvet itt applikálják nem fogják-e ugyanezt az elvet applikálni a jogi élet egész mezején ? Hát járásbíróságnál, törvényszéknél nem jogügyletből folyó perek vannak-e ?. Nem kölcsönökből, adás-vételi szer­ződésekből, bérleti jogviszonyokból folyó perek tárgyaltatnak-e ott? Es vájjon majd nem kö­vetkezik-e be az, hogy az a fináncz ugyancsak érdeklődni fog, hogy vájjon minden kölcsön iránt indított perben, minden bérleti ügy iránt indított perben van-e okirat és ha van okirat, vájjon az fel van-e bélyegezve? Méltóztassék ennek konzekvencziáival tisz­tába jönni, hogy hova vezethez ez. Viszont for­dítsuk meg a kérdést: ha ez ma még a jogélet­nek egyéb terein bevezetve nincs, ha ez sem a járásbirósági, sem a törvénykezési eljárásban, sem a birói eljárás egyéb terein eddig nem appli­káltatott és a javaslat sem kívánja applikálni, kérdem, miért kell ezt specziálisan fentartani a választott biróságnak? Hogy miért kell egy ilyen elvet belevinni egy törvénybe, annak ráczió­ját és indokát megérteni egyáltalában nem tu­dom. Nem tudom különösen a gyakorlati érték szempontjából. Mert hogy áll ez a kérdés? TJgy áll a kérdés, hogy ha a felek egy jogügyletről okiratot nem állítottak ki, egy olyan jogügy­letről, amelyről nem kell kiállitani okiratot, akkor a választott biróság ítélete tekintetik jogügyletnek és ebben az esetben a választott biróság által megállapított jogügylet után kell leróni a megfelelő illetéket. Viszont kimondja a

Next

/
Oldalképek
Tartalom