Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

150 560. országos ülés 1914- Julius 23-án, csütörtökön. val van 2 K követelése a szomszédján, amelyet a községi biró előtt akart érvényesíteni, mert a szomszédja nem fizet és akkor neki a 40, 50, 60 kilométernyire levő járási székházba kell gyalogolnia, előbb megtanulnia a bélyegtörvényt; aztán meg kell vennie a bélyeget, oda kell mennie a községi biró elé és amint az egy szót szól, le kell azt rónia. Óriási abszurdum ez, de ba abszurdum ez a rendelkezés, Hogy bélyeget kell leróni a félnek, annál nagyobb abszurdum a második bekezdés, amely előírja, bogy ha a felek az illeték lerovása iránti kötelességüknek eleget nem tesznek, a biró köteles ellenük a hivatalos leletet felvenni és a kiszabásra illetékes hivatalhoz küldeni. Hiszen a községi bírói állás manap a községekben, a falvakban amúgy sem nagyon kapós. Oly nehéz a községi bírói állásra embert fogni és ha most a bírót azzal is megterheljük, hogy felelőssé teszszük a községi bírói eljárásban lerovandó illeték levonásáért; ha neki azonfelül, ami az ő rendes kötelességei közé tartozott, meg kell tanulnia a bélyeg- és illetéktörvényt; tudnia kell, hogy milyen előterjesztésért, milyen cselekményért mi jár; ha ott nyomban a felet utasítania kell a bélyeg lerovására, neki magának nyomban, ha a bélyeg lerovása elmulasztatik, többféle komplikácziók után a hivatalos leletet fel kell vennie ós ha fel nem veszi, felelősségre vonatik, mondom, ha mindezt egy községi birótól követelik, aki előtt ezen perek legnagyobb tömege lefolyik, ebből lehetetlen állapot fog keletkezni, mert ezt tőle megkívánni nem lehet. Ugyancsak sérelmes a szakasz harmadik bekezdése, amely az illetékfelemelés mértékéről, az úgynevezett leletdijak behajtásáról rendelkezik és itt a 82., 83. és 84. szakaszok intézkedéseit hivja fel. Sérelmes ez ugy is, amint ezt a t. előadó ur módositásával enyhíteni óhajtja, mert ha nagy kegyesen az ötszörösből egyet elengedünk ós lesz négyszeres, ez, azt hiszem, egyáltalán nem oly nagy vívmány, amivel a perlekedő és igazságát kereső szegény nép sorsán valamit is enyhítenénk. Ha ily körülmények közt figyelembe veszszük, bogy az az egyszerű paraszt, aki a maga igazságát megy keresni a községi biró elé és akitől egyáltalán nem kívánhatjuk az illetékszabályok ismeretét, ha, mondom, az a paraszt. . . (Közbeszólások a szélsőbaloldahn: Polgár I) — nálunk a falusi parasztot parasztnak hívják és ezt nem veszi sértésnek — ha odamegy és amint az igazságügyminister ur az előbb mondta, a fórum előtt előadja a maga baját és talán nem is akar formális birói eljárást: a községi biró az ő kötelezettségének súlya alatt, amelyet a 69. szakasz második bekezdése ráró, reszketni fog, hogy a leletezés elmulasztásáért felelősségre vonják és természetesen minden ily eljárásból, amelyet eddig nyugodtan, békésen, pipaszóval intézett el, természetszerűen rendes birói eljárást fog csinálni és ez ezentúl csakugyan illetékköteles lesz. És ez, mondjuk, a fél vagy a községi biró tudatlanságából vagy járatlanságából történik, de történhetik feledékenységből is; lehet azért is, mert amikor épen az eljárást folytatják, épen akkor valami ujabb hírrel jönnek a biróhoz; vagy a főszolgabíró rendeletét kapja meg, amire most különösen az államosítás bekövetkezése esetén kétszeres és fokozott figyelemmel kell lennie és »pariroznia« kell és ha, mondjuk, elmulasztja a felet figyelmeztetni, jön a lelet, jön a szegény tudatlan, járatlan emberrel, a tudatlan, járatlan bíróval szemben a leletezés, kap egy fizetési meghagyást és a fizetési meghagyás alapján, mivel annak a szegény embernek terminuskönyve nincs és nem tudja magának, mint egy ügyvéd »beterminálni«, hogy 15 nap alatt kell a másfélszeres összeget lerónia, a 16. napon akarja majd leróni s akkor az egész felemelt illetéket meg kell fizetnie. Mert kimondja a 83. §., hogy ezt elengedni, mérsékelni nem lehet, s ha egyszer elmulasztotta a helyes lerovást és a 15 napot, amit csekélyebb fokú intelligencziájánál fogva nyilvántartani sem képes, akkor kérlelhetetlen szigorral be fogják rajta hajtani a négyszeres illetéket és fokozzák benne az elkeseredést az illeték, adó, bélyeg és fináncz iránt, mely a magyar nép hangulatában amugyis megvan. Ha a leleteket intelligens pereskedő felekre, ügyvédekre szabjuk ki, akik intelligencziájuknál és törvénytudásuknál fogva úgyszólván kötelesek az illetékszabályokat ismerni és perbeli kötelezettségeiket, a határidőket nyilvántartani, itt, hogy ugy mondjam, még van értelme annak, hogy ezeket mulasztásukért megbírságolj uk; de elővenni azt a szerencsétlen, falusi népből való embert és őt ugyanolyan szankczióval róni meg, mint az intelligens, törvénytudó ügyvédembert : ez rendkívül antiszocziális intézkedés és nagyon feleslegesen, jogtalanul és igazságtalanul sújtjuk ezzel a felemelt illetékkel a szegény embert. Kincs tehát jogosultsága annak, hogy itt a felemelt illetéket kérjük és a határidő elmulasztása esetén, mivel az elengedhetetlenség és mérsékelhetetlenség benne van a javaslatban, a birság teljes összegével sújtsuk. Minthogy látom, hogy a bélyegben való lerovás ennek a javaslatnak alaptételét kéjrezi és minthogy látom, hogy az illetékmentesség a községi birói eljárásban igen tisztelt elvbarátaim felszólalásai és inditványai daczára be nem hozatott, s ennélfogva az első pontnak módosítását nem remélhetem, indítványozom, hogy először a községi biró mentessék fel ezen felelősség alól, másodszor pedig a felemelt illeték kiszabása a községi birói eljárásban teljesen ejtessék el, s a 82., 83. és 84. §-ok itt egyáltalában ne alkalmaztassanak, amit azáltal vélek elérhetőnek, ha egyszerűen oda konkludál az indítványom, hogy ennek a 69.