Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 19H Julius 23-án, csütörtökön. 151 §-nak második és harmadik bekezdése teljesen töröltessék. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik? Mihályi Péter jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál: T. ház ! (Halljuk l balfelől.) Midőn a 69. §-hoz felszólalni^vagyok kénytelen elsősorban bizonyos szemrehányást teszek az előadó urnak, hogy a módositásokat olyan formában és időben kapjuk, mikor igazán nehéz áttekintést nyerni és applikálni. Azt hiszem, hogy mivel az általános vita során épen én voltam az, ki a pénzügyminister urnak szemrehányást tettem azon anomáliáért, hogy jogtalanul hol négyszeres, hol ötszörös felemelt illetéket szabnak ki ennek eredménye az, hogy most az előadó ur módosításában elébe harangozott a dolognak és ahelyett hogy az 1881. évi XXVI. t.-cz. 9. §-a alapján az ötszörösét szabnák ki, ugy látszik, már készül a 83. §-nál egy módositás, melyben a négyszeresét kívánják alkalmazni. Springer Ferencz: Bejelentette a pénzügyminister ur ! Jaczkó Pál: Én tehát az előadó urnak e tekintetben hiányos előadását pótlom, midőn kiterjeszkedem arra, hogy mi a különbség a régi és az uj eljárás között Mindenekelőtt azonban egy forma kérdéssel intézem el az első pontot. Az első pont a községi bíráskodásnál szükséges beadványok után járó illetékek tekintetében intézkedik és megmondja, hogy ez az illeték a beadványon rovandó le. Ha jól emlékszem, a múlt napokban volt szó a 40. §-nál egy módosításról, ahol azt mondtuk, hogy tekintet nélkül arra, vaijon a bélyeg kívül vagy belül ragasztatik-e fel, egyszerűen csak azt kívánjuk, hogy a felragasztás megtörténjék. Ott arra hivatkoztunk, hogy kívülről könnyen leesik a bélyeg, itt azonban mással kell argumentálni. Nem lehet ugyanis kívánni attól az alsó néposztálybeli embertől, aki a bagatell-eljárást igénybe veszi, hogy a bélyeget alulról számítva egy arasznyira, vagy a belső oldal belső szögletébe ragaszsza. Tudjuk, hogy a leletezések legnagyobb része azért van mert átírják azokat a bélyegeket, amelyeket átírni nem kell és viszont. Ép ezért már előre bejelentem, hogy módosítást fogok benyújtani, hogy a 40. §-nak megfelelően, itt a harmadik sorban ez a két szó : »külső részére« kihagyassék. Már most továbbmegyek és ugyanennél a szakasznál felemiitek egy anomáliát, amelyet" a kincstár nagy előszeretettel használ ki. A szakasz ugyanis megkívánja a féltől, hogy a bírónak adja át a bélyeget, aki azután azt szabályszerűen lebélyegzi. Itt ismét azzal a delkrédével találkozunk, amelylyel az ügyvédet is olyan gyakran megrójják. Ezt is helytelenítem és azt hiszem, hogy amikor ezt helytelenítem, nem fogok abban a színben feltűnni, mintha egy foglalkozási ágnak protezsálását czéloznám. Méltóztassék elhinni, igen gyakran találkozunk azzal az eshetőséggel, hogy a fél, aki a szakasz szerint a bírónak tartozik a bélyeget átadni, talán nem is bízik meg annyira a bíróban, mintha maga ragasztja rá. Egyébként is ez az intézkedés felesleges és a birót terheli meg. Elvégre ne méltóztassék tisztán csak a községi birót elővenni, amikor községi bíráskodásról van szó. És nem térek el talán a tárgytól, amikor itt válaszolok a t. igazságügyminister urnak, aki azt mondta, hogy ő 30 éves falusi jyrakszisa alatt megismerte a falusi életet. Engedelmet kérek, vagy nem ismerte meg teljesen, vagy már elfelejtette, hiszen ő az ő számításában azt hozta ki, hogy itt csak 2 filléres illetékemelés mutatkozik. Persze, ő számításainál nem vette figyelembe a szóbeli panaszokat, pedig ha ezeket is tekintetbe vette volna, egészen más adatokra jutott volna. A. falusi biró és a fővárosi .VIII. kerületi községi biró között bizony igen nagy különbség van. Méltóztassék csak felmenni itt a fővárosban valamelyik községi bírósághoz panaszfelvétel czéljából, méltóztatik majd meglátni, hogyan intézik ezt el és hogyan intézik el ezzel szemben a falusi bíróságnál. Prakszisomban előfordult már, hogy sokkal könnyebben jutottam be ministeri tanácsos vagy minister szobájába, mint itt a fővárosban a békebiróhoz. Sokkal nehezebben intézi el ő az ügyeket, mint azt itt az országházban elgondolni méltóztatik. Hogy mi indit minket arra, hogy — és bocsánatot kérek, ez már kissé eltérés a tárgytól — hogy mi indit-arra, hogy a községi bíráskodást egyáltalán kerülni kívánjuk, •— az, hogy tudjuk az eredményt. A községi biró meghallgatja a feleket és ha az alperes azt mondja, hogy : tagadom, akkor felperest keresetével elutasítja és sem tanubizonyitást, sem semmi mást el nem rendel. Méltóztassék elképzelni azt, hogy amikor annak a községi birónak előszobája tele van mindenféle felekkel, milyen óriási türelemmel fogja a bélyeget átvenni és felragasztani. Nem akarom a világért sem azzal megvádolni, hogy talán a bélyeget elkezeli és nem ragasztja fel, de nincs fizikai ideje ahhoz, hogy, ha a fél odaadja neki a bélyeget avégből, hogy azt felragaszsza, ennek eleget is tegyen. Meg vagyok róla győződve, hogy tiltakozni fog ellene és azt fogja mondani, hogy : nyalja fel maga, barátom, én nem arra való vagyok. Hiába fog akkor bárki is a törvényre hivatkozni, a biró mindenesetre indokolni fogja tudni elfoglaltságával ennek megtagadását. E tekintetben nem kívánok javaslatot tenni, de nem tartom szerencsésnek a törvényszakasznak ezt az intézkedését, amely egyenesen azt rendeli, hogy a bélyeg a birónak adassék át és a biró tartozik azt szabályszerüleg felragasztani, illetőleg felülbélyegezni. Áttérek már most ennek a szakasznak lényegére. Itt az előadó ur módosításával is kell foglalkoznom. A szakasz második bekezdése a hivatalos leletek felvételéről szól. Igazán nem szeretnék visszatérni arra, — hiszen a 68. §-nál elég behatóan foglalkoztak előttem felszólalt képviselőtár-