Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
148 5ÖÚ. országos ülés i91i Julius 23-án, csütörtökön. helyzetet, amennyiben eddig a járásbíróság elé kerülő bagatell-ügyek — mert hisz igy neveztük ezeket valamikor — illeték tekintetében csak a felét fizették a kisebb tételekben megállapított jelenlegi illetéknek, most pedig, amikor ezek az illetékek egyáltalában igen lényegesen felemeltettek, nem a fele fizetendő ezen ügyek után, hanem ugyanaz az összeg, amely az 50 koronán felüli ügyek után is fizettetik. Ezekben fejtettem ki azokat az indokokat, amelyek meggátolnak engem egyrészt abban, hogy a javaslatot még a kilátásba helyezett módosításokkal is elfogadjam, másrészt pedig arra indítanak, hogy ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaim által benyújtott indítványokhoz a magam, részéről is csatlakozzam. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Senki sem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A most lefolyt vitában ismét visszatért az a fő-akczentus, az a főakkord, hogy a községi birói eljárásban az illetékek lényeges emelésével állunk szemben, vagy ahogy legutóbb előttem felszólalt Szalay László t. képviselő ur magát kifejezte, hogy ebben a szakaszban a múlttal szemben jelentékeny emelés van. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel a számítással szemben reáutalni bátorkodjam arra, hogy a polgári perrendtartás 258. §-ával kapcsolatosan az értékhatár 40 K-ról 50 K-ra való emelkedésének hatása szintén kombináczióba veendő és az igen jelentős lesz a kincstári illetékjövedelem tekintetében. Jelesül ezen értékhatárváltozásból kifolyólag a helyzet következőleg állott eddig és következőleg fog állani ezentúl. (Halljuk! Halljuk!) Eddig ilyen perekben fizetendő volt két példány kereset után 80 f illeték, egy-egy melléklet után 40 f, egy felzet alapján 20 f, egy tárgyalási jegyzőkönyv után 40 f és egy ítélet alapján 2 K, Összesen az egész perben 3'80 K. Ezentúl lerovandó lesz ezen j>erben 2 K 90 f-rel kevesebb, t. i. egy beadvány után 30 f, egy tárgyalási jegyzőkönyv után 30 f, az ítélet után 30 f, összesen 90 f, (Ugy van! jobb felöl.) ami a régi 3 K 80 f-rel szemben 2 K 90 f kevesbletet jelent. Vonatkozik ez a 40 K-tól 50 K-ig terjedő értékhatárra. Minthogy pedig a mi valószínűségi számitásunk szerint, amelynek nagyon pontosan utána számítottunk, a megfelelő adatok értelmében, a megfelelő számú pereknél körülbelül 200.000 K lesz az a kisebb bevétel, amely ilykép az államkincstárra hárul, azt hiszem, egészen téves, ha itt a múlttal szemben egy jelentékeny teherről méltóztatnak szólani. Amennyiben pedig írásbeli tárgyalásokról van szó, készséggel konczedálom, hogy lesz két fillér emelkedés. Eddig t. í. volt egy perben: a kereset 24 fillér, egy jegyzőkönyv 24 fillér, egy Ítélet 24 fillér illetékkel megróva; ez összesen ugyebár 88 fillér. Ezután az illeték — mint már előbb volt szerencsém említeni — a beadvány után 30 fillér, egy tárgyalási jegyzőkönyv után 30 fillér, egy ítélet után 30 fillér, összesen 90 fillér. Tehát az eddig 88 fillérrel szemben áll 90 fillér, az emelkedés tehát 2 fillér lesz egy-egy per után, Springer Ferencz: Tessék a szóbeli panaszokat hozzávenni! Balogh Jenő igazságügyminister : Bocsánatot kérek, de azt hiszem, hogy ezt a két fillér emelkedést nem lehet feltüntetni olyan keretben, amint ezt a t. túloldalnak igen számos szónoka — meg vagyok róla győződve, hogy a legteljesebb jóhiszeműséggel — kifejteni méltóztatott. Ha méltóztatik viszont figyelembe venni azt, hogy a hatáskör kiterjesztése folytán az a — nem állok jót a számítás pontosságáért — körülbelül 200.000 K minusz fog az államkincstárra hárulni . . . Springer Ferencz : Megtérül a szóbeli panaszokból ! Balogh Jenő igazságügyminister: .. . akkor semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy az a 68. § olyan, amely a kisebb nóposztályokra a jövő szempontjából számbavehető terhet róna vagy épen túlságos emelést tartalmaz. Ami pedig a szóbelileg elintézett ügyeket illeti, teljesen egyetértek Vadász Lipót t. barátom azon felfogásával, hogy az egyes községi lakosok, — mert hiszen ez főleg a falvakban fog előfordulni — akiknek viszonyait ón szintén nagyon ismerem — több mint harmincz esztendőn át töltöttem ott a nyarat — és akiknek részére igen szívesen fogom ezt a jövőre is fenntartani, — ahhoz a községi biróhoz nem ugy fordulnak a peres eljárás keretében, hogy jegyzőkönyvet vesznek fel stb., hanem a maguk aprócseprő ügyeit oda hozzák mint bonus vir-hez, mint arbiterhez, mint olyan békebiróhoz, akinek bölcs döntésében megnyugszanak, nem is akarják a maguk aprólékos bajait járásbíróságokhoz vinni, hanem elmondják előtte az igazukat és az a dolgot forma nélkül elintézi. Ezekben a szóbeli elintézésekben eddig sem volt előírva illetékrovás, ezentúl sem lesz. Ennek folytán azt hiszem, hogy az a vélelem, amelyet az igen t. túloldal, szónokai kifejtettek, ezen vonatkozásban alaptalan. Ajánlom az előadó ur által jelzett és az utolsó bekezdéshez részemről javasolt két módosítással a szakasz elfogadását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Hogy a háznak módjában legyen a bizottsági szöveg és a beadott módosítások felett döntenie, a házszabályok 218. §-a alapján két
