Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
560. országos ülés 191b Julius 23-án, csütörtökön. 135 minél inkább igyekszünk népszerűsíteni, hogy az államot felmentsük a sok haszontalan perlekedés által okozott munkától, fáradságtól, mert ezáltal a bíróságoknak kevesebb dolguk lesz. És végül, ha ilyen sok és jó ítélet által gyakorlott falusi bíró van valahol, ezáltal a népben is az igazságérzetet sokkal jobban fel tudjuk ébreszteni, mint ha annak a népnek idegen biró elé kell menni, aki, ha mégoly igazságosan itél is az ügyében, talán hibákat követ el azáltal, hogy ezeket a kicsinyes viszonyokat, melyekből a legkisebb perek keletkeznek, nem ismeri. (Igaz! JJgy van! Taps a baloldalon.) Én tehát nagyon melegen ajánlom azt a módosítást, melyet Platthy t. képviselőtársam benyújtott és ha azt el nem fogadják, akkor Szmrecsányi t. barátom módositványát ajánlom. Még egyszer kérem a t. igazságügyminister urat, ki ennél a szakasznál azáltal, hogy elfogadta Szmrecsányi György t. barátomnak azt az indítványát, hogy a végrehajtási illetékeket szállítsuk le, jelét adta, hogy akar valamit tenni a szegény emberek érdekében, hogy tegye meg az egész lépést és törölje el ezen illetékeket és bélyegeket, melyeket a 68. §. statuál. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Elnök: Ki következik? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! En a dolog természetéből következőleg elsősorban azt az indítványt támogatom, mely amellett szól, hogy községi ügyekben az illetékkötelezettséget egyáltalában töröljük el. (Helyeslés balfelöl.) Indokolják ezt a szocziális viszonyok és mindazok a szempontok, melyeket t. képviselőtársaim az előbb előterjesztettek. Azt mondta a t. előadó ur, hogy a szegény népet ebben a kérdésben nem kell olyan nagyon emlegetni és védeni, mivel rendelkezésére áll a szegényjogon való perlés. Ezzel a kijelentésével legjobban bizonyította, hogy a gyakorlati életet egyáltalán nem ismeri. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Sághy Gyula: Csak Budapestről ismeri! Springer Ferencz: Nem tudja, hogy ezeknek a pereknek legnagyobb része milyen természetű. Méltóztassék elmenni egy fővárosi községi bírósághoz, az elöljárósághoz, vagy faluhelyen elmenni a községi biróhoz, a békebiróhoz és megállapítani, hogy milyen természetű perek kerülnek ott eldöntés alá. Faluhelyen a legtöbb ilyen természetű per élelmezési per, amelyeket a falusi kiskereskedő indít részben élelmi czikkek, részben háztartási czikkek, szóval a legprimitívebb életszükségletek ára fejében. Mikor ott 1—2 kiló fűszernek, czukornak, apróságoknak árát perlik, mikor az a szegény ember de facto nincs abban a helyzetben, hogy ezen primitív életszükségletek fedezéséről gondoskodjék, vájjon nem humánus gondolat-e, hogy az ilyen ügyeket egyszerűen kivonjuk az illetékezés kötelezettsége alól? • - • . Vagy vegyük a budapesti viszonyokat. Méltóztassanak egyszer- elfáradni egy ilyen tárgyalási napra — hiszen ügyvéd kollégáim ismerik a helyzetet — és meggyőződni, hogy kik foglalják el ott zsúfolásig, százával a termeket? Azok, akik részletügyletekkel foglalkoznak, (Igái! JJgy van! bal felől.) kik a szegény embereknek újból csak a legelemibb életszükségleteket szolgáltatják, akár ruhában, akár háztartási czikkekben vagy étel- és italnemüekben. Megint ugyanezeket a társadalmi köröket látjuk a községi bíróságnál, talán más formában, de lényegében ugyanezeket. Ha igazán élne a szocziális érzék a t. többségben és ha ez a javaslat csakugyan át volna hatva attól a szocziális törekvéstől, amelyet a ministerelnök ur is hangoztatott, hogy ép a szegényebb néposztályon akar segíteni a javaslattal, akkor ennek legfényesebb bizonyítékát akkor szolgáltatná, ha méltóztatnának megadni az illetékmentességet a pereknek erre a részére nézve, amelyek tulajdonképen nem is perek, mert ha valahol lehet applikálni a csirkepör vagy kofapör kifejezést, akkor igazán itt lehet. Én nem tudom, nem a saját érdeke ellen cselekszik-e a t. túloldal, ha ilyen kérdésekben konokul ragaszkodik egy állásponthoz, pusztán azért, mert egyszer elfoglalta s nem hajlik meg az igazán helyes érvek előtt, nem tudom milyen okokból. Hogy ezek a szocziális szempontok mennyire nem érvényesülnek a javaslatban és hogy menynyire nem áll az, hogy épen a kis perek kerülnek ki a nagyobb illetékezés alól s hogy épen a kis jiereknél történik enyhítés, erre vonatkozóan csak néhány számadatra vagyok bátor utalni, melyek épen azt bizonyítják, hogy a javaslat szerint és a 68. §. szerint is, épen a legkisebb exisztencziák megterhelése révén lesz plusz-jövedelme a kincstárnak a múlttal szemben. A kereseteknél a 100 K-án aluli jüuszbevétel 319.000 K lesz, ezzel szemben a400—1000 K közötti perekben csak 150.000 K, annak ellenére, hogy a perek számának aránya a kettő között nem ilyen lényeges. A 100 K-án aluli beadványoknál 17.000 K lesz a plusz-bevétel.. . Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a 68. §. keretében maradni. Ez egyáltalán nem tartozik a 68. §-hoz. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Kendre! Rendre! Elnök (csenget): Csendet kérek! Szmrecsányi György: Nem hagyjuk magunkat beugratni, hogy azután kivezessenek! Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Springer Ferencz: ... Én mindig és minden körülmények között iparkodom megtartani azt a határt, hogy egy lépésre se térjek el a tárgytól, de amikor bizonyítani akarom egy
