Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

136 560. országos ülés 191í Julius 23-án, csütörtökön. szakasznál, hogy szocziális szempontból kell el­törölni bizonyos illetéket és -bizonyítani akarom azt, hogy a szocziális szempont a javaslatban nem érvényesül, épen ezzel akarván fölhívni a többség figyelmét arra, hogy ezeket a szempon­tokat érvényesítse, akkor nagyon nehéz nekem oly csapásra lépni, hogy se jobbra, se balra el ne tárjek, lehetetlen segítségül nem hívnom olyan adatokat, amelyek a helyzetet megvilágítják. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne mél­tóztassék az elnökkel vitát kezdeni. (Zaj és derültség a baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Rendre! Rendre! Springer Ferencz: Ha nem méltóztatik el­fogadni azt az álláspontot, amelyet mi ezen az oldalon elfoglalunk, még jiedig nem ok nélkül, nem pusztán a Rechthaberei szempontjából, ha­nem azért, hogy belevigyük ebbe a javaslatba a szocziális érzékről való tanúbizonyságot: ám hiszen önök a többség, önök viselik a felelős­séget. Mi a mi álláspontunknak eleget tettünk, az adott körülmények között teljesítettük köte­lességünket. Ha többet nem sikerül kivívnunk és több eredménye nem lesz a vitának, mint az, ami már eddig az előadó ur és a minister ur javaslatában megnyilvánult, már ez is egy bizonyos eredmény, bizonyos enyhülés. Több hiányában elfogadom ezt is és megelégszem ezzel. Azonban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a javaslatnak az az intézkedése, amely kü­lönbséget tesz a községi ügyek között aszerint, amint a járásbíróság vagy a községi bíróság, a békebiró előtt folynak le, azt hiszem, az illetékezés szempontjából abszolúte nem helyes. A községi biróság elé tartozó ügy csak bagatell-ügy marad, akármelyik bíró intézi is azt el. Viszont itt egy igen érdekes jelenséggel állunk szemben. Addig, amíg az állam ott, ahol nem a saját közegei és nem az ő költségén végzik az igazságszolgáltatást, annak az igazságszolgáltatási munkának értékét lebecsüli, de ezt a lebecsült értéket is ő vágja zsebre és nem azoknak adja, akik ezt a munkát végzik, pedig a községeknek és a városoknak ez nagyon jó bevételi forrás volna, addig itt, mihelyt a biró­ság végzi ugyanezt a munkát, már magasabb ille­téket szab. Azok a szempontok, amelyek szólnak egyrészt az eltörlés mellett általában, de amelyek szólanak amellett is, hogy a községi bíróság ha­táskörébe tartozó ügyekben olcsóbb tétel álla­pittassék meg, itt is feltétlenül megállanak és érvé­nyesülnek. Ennek következtében Szmrecsányi György t. barátom indítványának ezt a részét a magam részéről pártolom és kérem, méltóztassék azt elfogadni. De pártolom indítványának a meghatalmazá­sokra vonatkozó részét is. Itt bátor vagyok egy körülményre felhívni a t. előadó ur figyelmét. Ennek a szakasznak utolsó bekezdése hivatkozik a 3. §-ra és a 29. §-ra, amelyet érvényében fentart ezekre az ügyekre. A 3. §. most elesik, amennyi­ben a minister ur módosítást tett az árvrerési kér­vényekre vonatkozólag, amelyek 30 filléres bé­lyeggel lesznek ellátandók. De ne feledjük el, hogy ha nem méltóztatik a t. háznak elfogadni azt a propozicziót, hogy a meghatalmazások általában, tehát az írásbeli meghatalmazások is, bélyegmen­tesek legyenek, akkor a 29. §-ra való hivatkozás hiányos és helytelen lesz. Hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a 49. §-nál egy toldás volt, amely toldásban a községi biróság előtt szóval kijelentett meghatalmazásokra nézve illetékmentesség álla­píttatott meg. Ne méltóztassék tehát egyedül és kizárólag a 29. §-ra hivatkozni, hanem méltóztas­sék egyúttal hivatkozni a 49. §-ra is, mert csak akkor lesz tisztázva a helyzet. Ez nem közömbös dolog, mert ha itt csak a 29. §-ra hivatkozunk, ez bizonyos félreértésekre ad okot és ha a 29. §-ban Írásbeli meghatalmazásról beszélünk, a 49. §-ban pedig szóbeli és specziálisan a községi bíróságra vonatkozó szóbeli meghatalmazásról, ezt szerintem ebbe a szakaszba feltétlenül fel kell venni. Erre vonatkozólag indítványt nem teszek, ezt a t. elő­adó úrra bízom; hiszen az önök kötelessége a tör­vényt ugy szövegezni, hogy abban homály, félre­értés és kétely ne legyen. Mindezeknél fogva Szmrecsányi t. képviselő­társam indítványát magamévá teszem. (Helyeslés balfelól.) Elnök: Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Preszly Elemér! Preszly Elemér: T. képviselőház! A községi biróság elé tartozó ügyekre vonatkozó bélyeg­szabályok eddig az 1877. évi XXIX. t.-cz. 91. §-ában voltak szabályozva, illetőleg az ezen sza­kaszban adott felhatalmazás alajnán kibocsátott szabályrendeletben. Már a törvényjavaslat indo­kolása is kiemeli azt, hogy akkor, amikor a 68. §.-t konstruálja, az eddigi szabályoktól eltérőleg a szóval előterjesztett panasznak és keresetnek bélyegmentességét is megszünteti. Én itt elsősor­ban erre akarok kiterjeszkedni, mert mindenesetre nagy különbség van ezen községi bírósági ügyeknél az írásban vagy a szóval előterjesztett ügyek között. Mik azok a szóval előterjesztett ügyek V Azok igazán a legegyszerűbb, apró, bagatell­ügyek. Hogy történik azoknak a szóval való elő­terjesztése ? A panaszos fél elmegy a biróhoz és elmondja az ő apró-cseprő kis ügyét-baját. A köz­ségi biró erről nem vesz fel semmiféle jegyzőkönyvet, nem csinál ebből iktatószámot, hanem egészen rövid utón elküldi a kisbirót a panaszlottért és amikor az megjön oda, letárgyalják ezt az ügyet. Szóval, semmiféle akta, semmiféle nagyobb bírói cselekmény ezekben a szóval előterjesztett ügyek­ben elő nem fordul, ugy, hogy nyoma se lesz ennek még a községi adminisztráczióban sem. Mi ennek már most a következménye ? Az, hogy daczára annak, hogy ez a törvényjavaslat és a 68, §. kimondja, hogy a szóval előterjesztett ügyek is bélyegkötelesek .... Springer Ferencz: A régi pedig nem volt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom