Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 191b Julius 22-én, szerdán. 7 annexiós krizis megszűnte után ezek is meg­szűntek. Polónyi Dezső: Látjuk! B. Rajacsich József: 1910-ben a Narodna Obrana újból létesült, de most már egészen más alapon, most tényleg mint egy kultúrintézmény. Azóta vannak kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályai, amelyek közhirré tétettek, 20.000 példányban kinyomattak és Szerbiában minden könyvkereskedésben kaphatók 20 páráért. Nem képeznek azok semmiféle államtitkot és a diplo­máczia által ugy azok, mint az Obrana működése is bármikor ellenőrizhető. Az Obrana t. i. köz­pontja az összes kulturális, sport és humanitárius egyesületeknek, valamint női egyesületeknek. A köz­pontban minden egyes ilyen egyesület képviselve van a választmányban és minden nagyobb hely­ségben fiókokkal rendelkezik. Ezek tartanak nyil­vános előadásokat, konczerteket, mérkőzéseket, azokat közhirré teszik az újságokban és részletei meg vannak irva a napilapokban. Távol áll tőlem, mintha én polemizálni akar­nék a t. interpelláló képviselő úrral. Csak néhány pontot kivánok felsorolni, amelyek tekintetében iníormácziói nem helyesek. így nem áll az, hogy a »Narodna Obrana«-ból alakult volna a »Szlo­venszki Jug« és az »Omladina«. A Szlovenszki Jug 1903-ban, még Sándor király idejében alakult, tehát öt évvel előbb, mint a Narodna Obrana. Ez egy kultúregyesület volt, belletrisztikus folyó­iratot adott ki, olvasókört tartott fenn, de 1912-ben ez is feloszlott. Egy olyan társulatról, amelyet Omladinának hívnának, Szerbiában nem tudnak semmit. Minden oldalról azt állítják, hogy ilyen társulat nem létezik. Azt hiszem, hogy a kép­viselő ur nem fejezte ki magát jól, midőn azt mondta, hogy egy ilyen nevű társulat létezik. Azt hiszem, hogy az Omladina mellett még valami jelzővel kell birnia az elnevezésnek, mert omladina nálunk ifjúságot jelent, egyáltalában igy hivják az ifjúságot. A Bilinski ministernek tett azon szemre­hányás, hogy ő az iskolában nem jár el kellő szigorral, szintén nem állja meg a helyét. Elvégre mit lehet tenni mást egy renitens diákkal, mint hogy kicsapják az iskolából. Ez megtörtént most is. De azután ezek a kicsapott diákok, hogy tanul­mányaikat folytassák . . . Rakovszky István: Szépen folytatják! B. Rajacsich József: . . . elmennek Belgrádba és ami még szomorúbb, visszatérnek bombával. Rakovszky István : Magasabb kiképzés ! B. Rajacsich József: Azt hiszem, hogy e tekintetben nem lehet a ministert szemrehányással illetni, hanem inkább a rendőrséget. (Derültség a baloldalon.) Sághy Gyula: A minister felelős érte ! B. Rajacsich József : A képviselő ur azon állí­tására, hogy Horvátországban is van nagyszerb propaganda és hogy a kormány ezzel szemben nem jár el kellő szigorral és energiával, nagyon helyesen válaszolt a ministerelnök ur és én csak azt az állí­tást merem koezkáztatni, hogy akkor a t. képviselő ur nem jól ismeri báró Skerlecz horvát bánt, hogyha ilyent állithat. Különben is ezen állítás nagyon is általánosított és én azt hiszem, hogy ezt is kon­kretizálni kellene. A képviselő ur továbbá mint nagyszerb propa­gátorokat emiitette a három Pribicevic testvért. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát az egyikkel nem akarok foglalkozni; nem hazám­beli, semmi közöm hozzá. Hanem a másik kettővel igenis foglalkozni kivánok és ezek Ádám és Va­lérián. Az utóbbi a horvát szábor képviselője és tagja a horvát-szerb koalicziónak ; szerzetes és a jazáki szerb zárdának a főnöke. Pribicevic Ádám volt szolgabíró, jelenleg egy néplap szerkesztője, amelyet abszolúte pozitív irányban szerkeszt az ügyészség ellenőrzése alatt és sohasem voltak és nincsenek is olyan kellemet­lenségei, amelyek miatt a lapját konfiskálhatnák. Különben a politikában sohasem vesz részt, semmi­féle gyülekezetekre sem megy, semmit sem ir mást, csak épen a nevezett lapját adja ki, amelyben a földmivelőket reális szempontokra és pozitív poli­tikára oktatja. Pribicevic Valérián még ezt sem teszi; ő nem ír semmit, nem ad ki lapot, nem jár el gyűlésekre, gyülekezetekre, kivévén választások előtt a saját kerületében. Ha tehát igy fest egy nagj^szerb propagátor, akkor annak ideálisabb formáját el sem lehet képzelni, mert ő állandóan nem aktív stádiumban van. Nagyon hálás volnék a t. kepviselő urnak, ha találna és rendelkezésemre bocsátana egy czikket, brosúrát, vagy könyvet, avagy. ezekhez hasonlót Pribicevic Valeriántól. Nekem ugy tetszik, mintha a t. képviselő ur állításait az 1908-iki zág­rábi felségárulási perre és Nastic problematikus tanuvallomástételére alapítaná. Rakovszky István : Forgách követnek volt az embere. B. Rajacsich József: Arról nem én tehetek ! Ezen ügy, amint mondottam, likvidálva van bírói Ítélettel és az aboliczióval és én erről a perről már röviden megmondottam a véleményemet. Ezért nem elégséges egy ilyen általánosított állítás, hanem a képviselő urnak ujabb adatokkal kellene szolgálnia 1908-tól kezdve, — hiszen azóta már hat év múlt el — amelyekből látható volna, milyen az a nagyszerb propaganda, amelylyel állítólag ez a két Pribicevic testvér foglalkozik. Mi reális politikát folytatunk abszolúte pozi­tív módon; honszeretetünket alárendeljük felsé­ges királyunk iránti mély ragaszkodásunknak ; politikai keretünk az állam határa és igy a kép­viselő ur beláthatja, hogy mi hírlapi invektivák felett könnyen napirendre térhetünk. De ha egy országgyűlési képviselőről ilyen általánosított állítá­sokat nyilvánít, akkor elvárhatjuk hogy beszéljen bizonyítékokkal, annál is inkább, mert ugy tar­tom, hogy a képviselő ur lesz annyira igazságsze­rető, hogy szívesen be fogja ismerni, ha rosszul volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom