Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 19íb Julius 23-án, csütörtökön. 105 ugyan, de az ügyvédi karra nézve különösen megnyugtató kijelentést tartalmaz. Ez a harmadik bekezdés megállapítja, kogy a birósági végrehajtókhoz intézett levélalaku megkeresések után beadványi illeték nem jár. Szívesen elismerem és honorálom azt, hogy ez óriási megkönnyítés reánk, ügyvédekre nézve azért, mert daczára annak, hogy közigazgatási birósági határozattal ez már régen ki volt mondva, tudjuk, hogy figyelembe nem vétetett. Erre magam vagyok itt élő példának, a ki konzekventer nem bélyegeztem és.nem bélyegzeni fel ezt annak tudatában, hogy erre tényleg nem jár illeték. Ennek eredménye azután az, hogy mintha csak megérezte Volna a pénzügy, hogy most már ezen a czimen nehezebb lesz , . . Springer Ferencz: Különösen a vidéken! Jaczkó Pál: Igen, de általában mindenütt. Mondom, mintha csak megérezték volna, hogy a pénzügy ebben a tekintetben kiveszi a leletezési jogot a kezükből, ez év tavaszán tömegesen jöttek azok a fizetési meghagyások, amelyeket, ugy látszik, elfelejtettek a múlt esztendőben vagy a közelmúltban kibocsátani és most próbálták meg ezt érvényesíteni. Csekélységem épen az érdekesség kedvéért állapíttattam meg tegnap az irodámban, hogy ebben az évben 50 darab fizetési meghagyást kaptam, amelyek kizárólag a végrehajtói levelekre vonatkozó illetékhiányok miatt bocsáttattak ki. T. ház! Megint ugyanarról az esetről van szó, —- talán ne méltóztassék könnyelműségnek venni, de bennünk van bizonyos nyakasság — hogy olyankor, amikor tudjuk, hogy valami nem jár a kincstárnak, ha j)énzembe kerül is, mint, sajnos, ebben az esetben, magyar természetem nem engedi, hogy most azért, mert a szemlész urnak jól esett egy leletet felvétetni, a végrehajtónak bélyegezett levelet irjak. Én tisztelettel kifizetem azt a 2 koronát, amelyet ilyenkor természetesen ki kell fizetni 8 napon belül, de természetszerűen nem tehetek egyebet, mint hogy megappellálom. Ezt idáig azért nem tettem" meg, mert a fizetési meghagyások egyenként jöttek, arra pedig — őszintén megvallva — nincsen berendezve az irodám, hogy két koronáért felebbezéseket csináljak egészen a közigazgatási bíróságig, mert hiszen a pénzügyigazgatóság ilyen esetekben tudvalevőlegy egyszerűen azt mondja, hogy helybenhagyatik indokainál fogva és nem segit rajta. A közigazgatási bírósághoz beadott panasz pedig mégis talán nagyobb munkát igényel és nagyobb kellemetlenséget is okoz, semhogy két koronáért érdemes volna ezt megtenni. Egyenként tehát nem teszi meg az ember; de mivel most sommásan jöttek össze, azt hiszem, a közigazgatási bíróságot fogom megnyomorítani azzal, hogy egyszerre 50 darab panaszt fogok hozzá ezen a czimen beadni. Azt hiszem, ezt nem fogja megköszönni. Mindenesetre vívmány, nagy előny tehát az, hogy e tekintetben maga az illeték]avaslat mondja KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxvi. KÖTET. ki egyenesen azt, hogy igenis, a végrehajtóhoz intézendő levélre bélyeg nem jár. Épen azért most már feleslegessé vált, hogy ennek az intézkedésnek helyességét megindokoljam. Azonban méltóztassék megengedni, t. ház, hogy akkor, amikor bizonyos méltányosságot látok már a pénzügyi kormány részéről, ugyanakkor felhívjam a figyelmét arra, hogy ez még nem minden. Mert hiszen van igen sok oly eset, t. ház, amikor azoknak a leleteknek felvétele szintén nem egyéb okból történt, mint azért, mert a régi intézkedés homályos volt, ami sokszor fordult elő, vagy jiedig azért, — amit a pénzügyminister ur szokott válaszképen mondani — mert régi 64 éves gyakorlat volt. Ebben a 64 éves gyakorlatban igazán sok keserves eljárással, azt kell mondani, méltánytalansággal találkoztunk, és amikor ilyen méltánytalansággal találkozva, felszólalunk, tekintet nélkül arra, hogy ezt 64 éven keresztül tűri már a közönség, most, amikor van alkalom, hogy a homályt eloszlassuk és minden kétes, helytelen és igazságtalan dolgot megszüntessünk, nemcsak czélravezető, hanem én szerintem feltétlenül kötelességünk is adott esetben gondoskodni ezek megszüntetéséről. Különben odajutunk, hogy az illeték megint határozatlan lesz, amint hogy becsúsztak határozatlan szakaszok már eddig is. így a 48. §-nál igazán kiváncsivá tesz a pénzügyminister ur, hogy hogyan fogjuk ezt korrigálni. Bakonyi Samu : Az előadó ur szerint nem kell ! Jaczkó Pái: Nem lehet, el van fogadva; de igyekezzünk minden olyan kérdésre kiterjeszkedni, ami ezzel kapcsolatos és amit eldönteni szükséges. Mikor a birósági végrehajtókhoz intézett levelekről intézkedett a pénzügyi kormány, megfeledkezett arról, hogy az örökösödési eljárásban a bíróság az eljárás folytatását, letárgyalását átteszi a közjegyzőhöz. A közjegyzők itt mint birósági meghatalmazottak járnak el és szívesen konczedálom — tartozom ezzel az igazságnak — hogy 14 évi prakszisom alatt csak egyetlen egy esetben történt, hogy felvették a leletet, mert a közjegyzőhöz intézett levélalaku megkeresésemre nem tettem bélyeget. Ez nem azt jelenti, hogy másutt talán a vidéken ez gyakrabban elő nem fordul, mert végrehajtói leletezés és a közjegyzőhöz intézett levelek megleletezése inkább a vidéki prak^zisban fordul elő. Lehet, hogy mások ugyanennyi idő alatt sokkal több leletet kaptak. Erre való tekintettel indítványozom, hogy méltóztassék az 57. §. utolsó pontjában, a »végrehajtókhoz« szó után még a következő beszúrást tenni : »és a kir. közjegyzőkhöz mint birói megbízottakhoz.* Módosításom szerint tehát a szakasz e bekezdése így szólna : »A birósági végrehajtókhoz és a kir. közjegyzőkhöz mint birói megbizottakhoz intézett levélalaku megkeresések után beadványi illeték nem jár.« Tisztelettel kérem e módosítás elfogadását. (Helyeslés halfelől.) 14