Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
560. országos ülés 19Í4 Ezekben kimutattam, hogy nyilvánvaló]ag nem egyezik meg az alapelvvel és a rendszerrel ez a szakasz, hanem a kincstár javára olyan privilégiumot, olyan előjogot biztosit, amelyet a perrendtartás a privát feleknek soha és sehol nem ad meg (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Csakis olyan esetekben, midőn megvan jogilag az alapja annak, hogy az egyetemlegességet a törvénynek, illetőleg a magánjogi jogszabályoknak megfelelőleg meglehessen állapítani. Ebből kifolyólag én ezt a szakaszt a magam részéről is igen sérelmesnek tartom, annyival inkább, mert sokszor a pertársaknak abban a perköltségben és az ítéleti illetékben való részesedése aránytalanul kevesebb, mint amennyit az egészszel való viszonynak megfelelően viselnének. — Megtörténhetik pl., hogy az egyik pertársra annak a perköltségnek egy tized- vagy egy huszadrésze esik és akkor mégis ezrekre rugó illetékre nézve kellene az egyetemleges felelősségben osztoznia. Mindezek alapján csatlakozom azon indítványhoz, hogy ez a szakasz töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz: Köszönöm, nem élek a szólás jogával. Elnök: Kivan még valaki szólni ? Szalay László képviselő ur kivan szólni. Szalay László : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A régebbi parlamenti gyakorlat idején, akkor, midőn a képviselőház elnökei magukat csak ugy tekintették, mint primus inter pares, nem pedig parancsnoki hidon ülő haj óparancsnoknak, (Ugy van! Derültség balfelől.) akkor, midőn a képviselőház elnökei a maguk tekintélyét nem kölcsönvett idegen eszközökkel, hanem a maguk egyéni súlyával tartották fenn . . . Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom ! (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay László : Engedelmet kérek, én az előbbi elnökökről beszéltem. Nem akarok vitába bocsátkozni . . . Elnök: Kérem, az elnök figyelmeztetésével szemben megjegyzéseket tenni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay László: Kérem, tudomásul veszem. Tehát abban az időben általános szokássá és gyakorlattá fejlődött ki az, hogy akkor, midőn a javaslat előadója a részletes tárgyalás során már a vitának berekesztése után egyik vagy másik felszólalónak megjegyzéseire észrevételeket tett, a következő szakasz tárgyalása alkalmával az illető képviselő a háznak vagy az elnöknek külön engedélye nélkül reflektált azokra a megjegyzésekre. Ezidő szerint, minthogy az előadó ur előbbi felszólalásomat és az általam előadottakat bizonyos tekintetben félreértette, vagy legalább is nem helyesen fogta fel, magam is szívesen rektinkálnám állá pontomat. Minthogy azonban semmiféle július 23-án, csütörtökön. 103 különös kegyet és különös engedélyt igénybevenni nem akarok, azért most erre ki nem terjeszkedem, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem tisztán és egyedül csakis a tárgyalás alatt levő szakaszra vonatkozólag kívánom megjegyzéseimet előadni. (Halljuk! balról.) Elsősorban is előrebocsátom, hogy az 56. §-ban kimondott egyetemlegességet illetőleg teljesen egyetértek azokkal a fejtegetésekkel, amelyeket Sághy Gyula és Csermák Ernő t. barátaim e szakasz intézkedéseire vonatkozólag előterjesztettek, mert magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy itt semmiféle olyan alapot nem találhatunk, melyre ráhelyezhetnénk azt az egyetemleges felelősséget, melyet a kincstár valóságos privilégiumként és a magánjogi tételekkel és jogszabályokkal homlokegyenest ellenkezésben magának vindikál. Nem akarom ezt az álláspontot bővebben fejtegetni, hiszen az előttem szólók valóban meggyőzőleg előterjesztették ; csak arra a vitás kérdésre kívánok megjegyzést tenni, mely a pénzügyminister és t. képviselőtársaim közt felmerült abban a tekintetben, vájjon az 56. §. kihagyása esetén tényleg mentesülnének-e ezek az itt egyetemlegesen kötelezni kivánt felek az egyetemleges kötelezettség alól ? Én e tekintetben is azt hiszem, hogy Csermák Ernő t. képviselőtársamnak teljesen igazsága van. Mégis, nehogy ez a kérdés Sághy Gyula képviselőtársam javaslatának elfogadása mellett se legyen kellőleg megoldva, a magam részéről tisztelettel indítványozom, hogy az 56. §-nak második sorába az »egyetemleges« szó elé egy »nem« szócska tétessék, mely esetben a szakasz következőleg hangzanék : »Ha a bélyegben vagy készpénzben lerovandó illetékek fizetésére vonatkozó kötelezettség többeket terhel, a felelősség nem egyetemleges.« (Helyeslés balfelöl.) Ajánlom ezen indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szólásra senki sincs felírva. Kivan még valaki szólni ? Ha nem, a vitát bezárom. í Az előadó ur kíván nyilatkozni ? Hantos Elemér előadó: T. ház! Az igen t. pénzügyminister ur már nyilatkozott a szakasz fenntartása mellett és azt hiszem, ha a szakaszt elejtenők is, az általános pénzügyi és az illetékszabályokból ez az egyetemleges kötelezettség amúgy is folyik. (Zaj balfelől.) Csak azt a látszólagos ellenmondást akarom eloszlatni, melyet a polgári perrendtartás 429. §-a és az illetékjavaslat 56. §-a közt Csermák Ernő t. képviselőtársam felfedezett. Itt semmiféle ellenmondás nincs, itt a kincstárnak követelési jogáról van szó, mely többekkel szemben mindig egyetemleges és ebben a javaslatban már el is fogadtunk olyan intézkedést, • mely ezt az egyetemlegességet megállapítja. Ebből érdesség azért nem keletkezhet, mert ha más, aránylagos megállapítást nyer az illeték a bíróságnál, akkor az a fél, ki az egyetemlegesség folytán egyedül köteleztetett az illeték lefizetésére,
