Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560- országos ülés 19íb július 23-án, csütörtökön. 97 séges, hogy ennek- az átháritási" jognak a megnyílta, tartalma és minden részlete tisztáztassók. Mert bátor vagyok kérdezni a t. pénzügyminister urat: Hogy érti ő és hogyan gondolja ennek az intézkedésnek végrehajtását? Mely esetben nyílik meg a kincstárnak ez a követelési joga ? Ha a fél egyszerűen csak nem fizet a kiszabott és megállapított törvényes határidőben, akkor már megnyílik ? A pénzügyi hatóságok bizonyára ilyenképen fogják értelmezni és akkor nagyon természetes dolog, hogy ennek a rendelkezésnek a hátrányos intézkedései a másodsorban kötelezett felekkel szemben mind hatványozottabb mértékben érvényesülnek. Én nem tudom, a pénzügyminister ur _ mi képen gondolja; mindenesetre nagyon érdekelne, ha ebben a tekintetben felvilágositana minket, hogy ki lesz hivatva megállapítani és milyen feltételek, micsoda eljárás során fogják megállapítani, hogy az illeték viselésére elsősorban kötelezett fél valóban fizetésképtelen-e és valóban tény-e az, hogy ez az illeték tőle egyáltalában nem hajtható be. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) A szakasz további rendelkezése arról intézkedik, hogy a másodsorban megállapított fizetési kötelezettség alól ez a fél mely esetben menthető fel. A szakasznak ez a rendelkezése a következőképen szól (olvassa) : »Az illetékfizetési kötelezettség alól ez a fél csak akkor menthető fel, ha igazolja azt, hogy a neki megítélt értéket nem kapta meg, vagy abból annyihoz sem jutott, amennyi a megállapított költségek levonása után az illetéket fedezné.« T. képviselőház! Itt a javaslat azt kívánja statuálni, hogy az a másodsorban kötelezett fél, aki megfizetni tartozik a kincstár illetékkövetelését, akkor, hogy ha — bár nem tudom, mi módon — a kincstár megállapította azt, hogy az elsősorban kötelezett fél tényleg fizetésképtelen, ez tőle be nem hajtható, hogy akkor mely esetekben mentesülhet e másodsorban! fizetési kötelezettség alól. Szokatlan, hogy ez a másodsorban kötelezett fél a javaslat rendelkezései szerint jogászi nyelven u. n. nemleges bizonyításra köteleztetik. Springer Ferencz: Ugy van! Ugy van! Szalay László: Kérdem a pénzügyminister úrtól, de talán még inkább és elsősorban az igazságügyminister úrtól, miképen gondolják ezt és mit fognak kívánni és mit fognak elfogadni bizonyitékképen attól a szerencsétlen másodsorban fizetésre kötelezettől. Természetes, ha az ember a kérdéssel foglalkozik, gyakorlatból vett példákkal kívánja a kérdést illusztrálni. Kérdem a t. jiénzügyminister ur és igazságügyminister ur bölcsességét, elegendőnek gondolják-e, ha az a másodsorban kötelezett fél egyszerűen kinyilatkoztatja, hogy ő erre a követelésre semmit sem kapott? KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. Azt hiszem, hogy ezt nem fogják elfogadni. Ha ezt el nem fogadják, talán a pénzügyi közegek eskü alatt fogják kihallgatni azt a felet vagy ügyvédjét. Mert hiszen annak a kezéhez is történhetett fizetés. Ha ezeket a semleges bizonyítékokat el nem fogadja a kincstár, elfogadja-e az adós egyszerű nyilatkozatát, aki hajlandó vagy nem hajlandó ilyen nyilatkozatot kiállítani ? Azt hiszem, nem lehet feltételezni, hogy a két fél, aki perben állott, egymásnak nagyon kivárnia szívességet tenni; valószínű, hogy nem adnak semmiféle nyilatkozatot, ha a kincstár azt el is fogadja. Vagy az adóst fogja eskü alatt kihallgatni a pénzügyi hatóság? Egy bizonyítási mód lenne a másodsorban kötelezett fél részéről: a nemleges végrehajtási jegyzőkönyv. De erre nézve is azt lehet mondani, hogy akkor nem kaptad ugyan meg a követelésedet, de hátha megkaptad későbben. És itt a pénzügyi közegek bizonyára a legrigorózusabban fogják megbírálni a másodsorban kötelezett félnek azt a törekvését, hogy ezen kötelezettség alól szabaduljon. Már most lehet-e kívánni azt egy peres féltől, aki a maga követelését elvesztette, hogy mikor tudja azt, hogy adósától a követelés egyáltalában be nem hajtható, a maga veszteségét még egy nemleges végrehajtás költségeivel is szaporítsa. Egy bizonyítékot talán elfogadnának a pénzügyi hatóságok, azt, hogyha az a másodsorban kötelezett fél nyilvános számadásra kötelezett vállalat, terjessze be könyveit és számláját. De amennyiben a törvény erre nézve semmiféle szabályt nem tartalmaz, ennek a kérdésnek elbírálása teljesen a pénzügyi közegek önkényére lenne bizva. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És meg lehetünk róla győződve, hogy a másodsorban kötelezett fél, bárha követelésére semmit sem kapott, annyi zaklatásnak lesz kitéve, hogy elkeseredésében mégis fizet, bár ezzel nem tartozik. A javaslat intézkedései nyilt kérdésnek hagyják azt, hogy meddig tart ennek a másodsorban kötelezett félnek felelőssége a kincstárral szemben a készjiénzben fizetendő illetékre nézve, mikor fog ez elévülni, vagy egyáltalában el fog-e évülni. A pénzügyminister ur bizonyára számolt azzal, hogy a javaslatnak ezt az intézkedését törvényerőre emelkedés esetén a gyakorlati életben is alkalmazni fogják. 0 bizonyára foglalkozott ezzel a kérdéssel. Teleszky János pénzügyminister: Hogyne foglalkoztam volna! Ma is minden igy van! Ebben nincs nóvum. Ezt nagyon jól méltóztatik tudni. Szalay László;:. Én nem arról beszélek, hogy novum-e, vagy sem! Teleszky János pénzügyminister: Most is meg van a gyakorlatban, Szalay László: En felhoztam azokat az észrevételeket, amelyek a gyakorlati életben való végrehajtásnál bizonyára felmerülnek és 13