Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

98 560. országos ülés 191b Julius 23-án, csütörtökön. amelyek a kincstárnak ezt a minden jogalap nélküli követelését még zaklatásokkal és a félnek kínzásával tetézik. A szakasz harmadik bekezdése ezeket a rendelkezéseket a bírói egyesség után kézpénzben fizetendő illeték tekintetében is megfelelően kívánja alkalmazni. Ezen pont ellenében tehát a magam részéről utalok mindazokra az észrevételekre, amelyeket az előbbi pontnál előterjesztettem. A 4. pont a esődeljárásban felmerülő egyességi illetékekről rendelkezik. A magam részéről ennek intézkedései ellen kifogást egyáltalában nem teszek, csak figyelmeztetem az illetékes tényezőket arra a sajtóhibára, hogy »csődeljárás« helyett »csődlejárás«-t mond a javaslat. Erre mindenesetre méltóztassék figyelemmel lenni a végleges szövegezésnél. A szakasz utolsó bekezdése kimondja, hogy a ] 8. §-ban meghatározott illetéket az köteles viselni, aki az ítélettel a tulajdoni, haszonélvezeti vagy használati jogot megnyerte. A szakasz ezen intézkedése ellen a magam részéről kifogást nem teszek, mert hiszen ilyen esetben a kiszabott ítéleti illeték vagyonátruházási illeték természetével bír. Ezen kifogások előadása után csatlakozom Preszly t. képviselőtársam módosításához. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Vermes Zoltán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz : T. képviselőház! Amidőn én az 55. §-hoz felszólalok, kénytelen vagyok bevallani, hogy a tegnapi nap és a mai nap eseményeinek hatása alatt ezt szárnyaszegetten, oly nyomott kedélyhangulatban teszem, amelynek nyomasztó hatása alatt önkénytelenül is felvetődik bennem az a kérdés, vájjon érdemes-e itt ebben a házban (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) egy oly szellemi és testi lélekölő munkát végezni, amilyet mi itt objektív alapon napokon keresztül végeztünk; (Ugy van! a baloldalon.) különösen még hozzávéve, hogy ezt a mi abszolút objektív munkánkat épen a pénzügyminister ur tegnap megkísérelte az obstrukczió vádjával megbélyegezni, aminek hatása kifelé a mai lapokban máris látható és érezhető és különösen ha azt látjuk, hogy ennek az ürügye és látszata alatt történt meg az is, hogy a mi munkaerőink, munkatársaink sorából kiemeltetik egyik legértékesebb tag, (Ugy van! balfelöl.) minden különösebb ok... Elnök: A szakaszhoz méltóztassék szólni! Figyelmeztetem a képviselő urat a házszabályok 227. §-ára, mely szerint a ház határozataival szemben semmiféle óvásnak vagy ellenmondásnincs helye. (Zaj a baloldalon és felkiáltások : Nem mondott ellene!) Springer Ferencz: Teljesen respektálom a ház határozatát és nem akarok afelett vitatkozni. De amikor a mi munkánk, amely tényleg objektív alapon birál meg minden egyes kérdést, obstrukcziónak ítéltetik, engedelmet kérek, kérdezem : ha mi tényleg obstrukcziót akartunk volna folytatni, nem lett volna-e itt módja és alkalma annak, hogy hónapokig elhúzhattuk volna vitát? (Ugy van! balfelöl.) Hiszen, ha objektíve mélóztatnak megítélni a dolgot, láthatják, hogy mi tényleg csak ott szólaltunk fel, ahol •volt reá alap, mód és alkalom, hogy a törvényjavaslatot javítsuk és módosítsuk. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket előrebocsátva, kijelentem, hogy mi ennek daczára, a törtónt események deprimáló hatása daczára folytatjuk ezt a munkánkat, mert nem szeretnők elejteni épen az ország, a nemzet érdekében. Ami már most illeti magát az 55. §-t, azt hiszem, aki az én felszólalásomat figyelemmel kisérte, az megállapíthatta azt, hogy én a kérdéseket teljesen objektív szempontból bíráltam és megadtam a kincstárnak a magáét, viszont iparkodtam a felek részére megmenteni azt, amit lehetett. En pl. az egyenlő elbánás elvénél fogva, méltóztatnak emlékezni a 15. §-nál, a készpénzben fizetett illetékeknél legnagyobb készséggel hozzájárultam ahhoz, hogy ezentúl ne a marasztalási összeg, hanem a per tárgya vétessék alapul, mert az 5000 K-án aluli perekben is így van, tehát legyen így az 5000 K-án felüli perekben is. Ha én ezt az álláspontot elfoglaltam ott, akkor egész természetesnek fogja találni a t. képviselőház, ha ugyanezt az álláspontot foglalom el itt is és azt mondom, hogy az egyenlő elbánás elve érvényesüljön itt is. En beismerem, hogy a szakaszban nóvum nincsen, hogy a múltban teljesen így volt — gondolom az illetékszabályok 95. tételében foglaltatott benn e rendelkezés úgyszólván szórói-szóra. Azonban, valamint mi a múlt hátrányaival szemben elfogadjuk ebben a javaslatban a javítást, ha az a kincstár érdekében van is, azonképen kötelességünk nekünk a múlt hátrányaival szemben a közönség érdekében is keresni a javítást ott, ahol lehet és nem fentartani a hátrányokat ott, ahol azokra szükség nincsen. Már most ha veszszük ezt a szakaszt, a helyzet az, hogy a bélyegben lerovandó határozati illetéket minden körülmények közt az a fél tartozik viselni, akire nézve ezt a javaslat kötelezőleg megállapítja, tehát rendszerint a felperes, kivételes esetekben az alperes. Már most ha a felperes nem rój ja le ezt az illetéket s az rajta be nem hajtható, az az alperesen be nem hajtatott a múltban és be nem hajtatik a jövőben sem. Már most ba így áll a dolog és ha ekviparitást állapítottunk meg a határozati illetékekre nézve a 14. és 15. §-ban, akkor a dolog természetéből kell következnie annak, hogy ugyanezt az elvet applikáljuk itt is, mert semmi jogosultsága annak nincs, hogy ha azon a félen, akinek a határozati illetéket le kell rónia, azt behajtani nem lehet, utólag a másik féltől hajtsuk be ezekben a perekben,