Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

88 551. országos ülés Í91b Julius 8-án, szerdán. Springer Ferencz t. képviselőtársam tett fel tegnap: tudja-e, hogy a czégbirósági beadványok pótkérvényére mennyi bélyeg kell? Hantos Elemér előadó: Hogyne! Ábrahám Dezső: Méltóztatt megnézni? Ennek nagyon örülök, mert legalább érdek­lődésére számíthatok. Ha az ember az 1081. számú nyomtatványt: a pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentését látja, akkor a két bizottság gondol­kodásában idillikus megértést tapasztalhat. Eszembe jut nekem a június 29-iki tárgyalás­nak a napja: Péter és Pálnak a napja. Eszembe jut Arany Jánosnak az a gyönyörű költeménye a fülemiléről: »Péter és Pál, tudjuk, nyár­ban . . .« Hát itt megvan Péter is, meg Pál is. Ezek az urak ebben a bizottsági jelentésben nagyon szépen, nagyon idillikusán megférnek egymással. Kun Béla: Nem vájják ki egymás szemét. Ábrahám Dezső: Megfér a volt igazságügy­minister ur, amint előbb egyik képviselőtársam is emiitette, ezúttal mint helyettes pénzügyi bi­zottsági elnök és megfér a t. voltaképpeni igaz­ságügyi előadó ur, mint pénzügyi előadó. Azon­ban én ugy vettem még eddig észre, ebben a javaslatban is az van lefektetve, hogy az igaz­ságügy érdekei nem egészen kongruensek a pénzügyek érdekeivel, sőt, ha a pénzügyminister ur rossz néven nem venné, egyenesen kijelente­ném azt is, hogy ebben a javaslatban kell, hogy egyenesen hadilábon álljon az igazságügyminis­ter a pénzügyministerrel. Bakonyi Samu: A pénzügyminister ur győzött! Ábrahám Dezső: Sajnálom, hogy nincs itt az igazságügyminister ur, megkérdeném tőle, hogy hol van az igazságügyi érdek. Mert igaz, hogy ezt a javaslatot a pénzügyminister ur kép­viseli, de nem lett volna nagy baj, ha esetleg az igazságügyi érdekek képviseletét, érvényre jutását is láttam volna benne. Itt a fülemíle­biró jut eszembe. Ezúttal a fülemile birája az igen t. pénzügyminister ur, aki a zsebére üt és neki fütyül minden, neki fütyül az igazság­szolgáltatás, neki fütyülnek a pénzügyi érdekek. És amilyen jó bírónak mutatkozott a pénzügy­minister ur ebben a javaslatban, épen olyan rossz fináncz volt Balogh Jenő igazságügyminister ur, aki viszont az ő embereinek a fmaneziális érdekeit abszolúte nem kisérte figyelemmel. Azt mondják, hogy az igazságszolgáltatás­nak jónak, olcsónak és megbízhatónak kell len­nie. A gyorsaságot és az olcsóságot a javaslat formálisan kontrakarirozza, tehát már az igazság­szolgáltatásnak két olyan elemét veszi el, amely teljesen jogossá teszi azokat a kifogásokat, ame­lyeket az előbb előterjeszteni volt szerencsém. Mert hogyan áll pl. az igazságszolgáltatás gyor­sasága? A javaslat, különösen a 85. §. a bíró­ságokat és a bírósági tisztviselőket egy tiszte­letbeli funkczióval ruházza fel. a bélyeglerovás ellenőrzésével. Én, mint gyakorlati ember, talán rosszhiszeműen járnék el, ha azt mondanám, hogy ez méltánytalan dolog. Nem akarok túlzásba menni, végre figye­lemmel kell lenni arra, hogy az illetéklerovás ellenőrzésére elsősorban az a hatóság hivatott, amely az illetékköteles beadványokat és jegyző­könyveket legelőbb kapja kézhez. De nem tar­tom szükségesnek, hogy épen a tárgyaló bíró, vagy a szavazó bíró, vagy a jegyző, aki a jegyző­könyv felvételével van elfoglalva, képviselje a pénzügyi érdekeket. Hol marad az igazságszol­gáltatási érdek, ha a biró kártérítési felelősség­gel tartozik az illetékért? Én sokkal helyesebb­nek tartanám igazságszolgáltatási érdekből, ha a pénzügyi hatóság külön hivatalnokot rendelne ki ebből a czélból a bíróságok mellé. Eátérek az igazságszolgáltatás jóságának másik elementumára, az olcsóságra. Aki azt mondja, hogy ez a javaslat az olcsóságot nem befolyásolja és hogy csak mérsékelt emeléssel állunk szemben, az vagy nem beszél jóhiszemü­leg, vagy nem honorálja kellőképen a javaslat intézkedéseit, mert ez a javaslat mindenné teszi az igazságszolgáltatást, csak olcsóvá nem. Ha itt volna az igazságügyminister ur, megkérdezném, hogy miért van olyan ellenséges lábon a pénz­ügyminister úrral? Vájjon nem lehetett volna-e az illetékeket kevósbbé felemelni? Nem is mél­tóztatik tudni, hogy milyen óriási kárával fog ez járni a jó és olcsó igazságszolgáltatásnak, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Hiszen már méltányosságból is megtehette volna a pénzügyminister ur, hogy bizonyos konczessziókat tesz. Ha a javaslatnak a rendelkező részét ol­vassuk és szembeállítjuk az indokolási részszel, körülbelül azt a képet és felfogást nyerjük róla, mintha a rendelkező rész teljesen idegen volna az indokolástól, mert egyik a másiknak hom­lokegyenest ellentmond. Az indokolásban állan­dóan csöpög az igazságügyminister ur és maga az igazságügyi és pénzügyi bizottság a méltá­nyosságtól, az olcsóságtól és a mérsékléstől. Ha pedig a javaslat rendelkező részét nézzük, lát­juk a horribilis emeléseket, amelyek az igazság­szolgáltatásnak jóságát, olcsóságát a leglehetet­lenebbé fogják majd tenni. Amint emiitettem is, igaz, hivatkozhatik a pénzügyminister is és az előadó ur is egyetlen­egy esetre, ahol a mérséklés helyet foglal, ez pedig a 11. §-nak egyik esete, ahol a 100 ko­ronán aluli határozati illetéknél két korona he­lyett csak egy koronát rónak ki. Még egy más méltányossági szempontot is látok a javaslatban. Elvégre nem akarok rosszhiszemű kritikát gya­korolni, ami jó van a javaslatban, azt szintén kiemelem. A második méltányossági eljárás a leletezésnél alkalmazott eljárás, amely a régi állapot szerinti nyolcz napot 15 napra tágítja ki és a kétszeres illeték helyett másfélszerest ír elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom