Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 191b Julius 8-án, szerdán. ?a Ez igen csekély mérséklés azokkal az igazán méltánytalan emelésekkel szemben, amelyek a javaslatban épen nem találják meg a kölcsönös kiegyenlítést. Ha már mérséklésről szólanak, méltóztassék csak a javaslat 1. §-ának intézkedését elolvasni; itt látjuk, hogy pl. a 100 K-ig terjedő beadványi illetéknél 40 fillér helyett 50 fillér a beadvány bélyegilletéke, tehát a legkisebb tételnél, ahol igazán szocziális szempontokat, a kisemberek érdekeit kell szem előtt tartani, nem, amint a pénzügyminister ur hivatkozott rá 20%-os az emelés, hanem 25%-os emelés van, a második tételnél 50°/o-os, a harmadiknál 100%, a negyediknél 150%, az ötödiknél 200%, a hatodiknál 250%, a hetediknél 300% és 10.000 K-ig terjedő beadványi illetéknél már 400% az emelkedés. Igaz, hogy ez progresszív, azonban kimutathatom azt is, hogy a progresszivitás voltaképen lefele nyilatkozik meg, mert hiszen a kis tételeknél progresszív a dolog, nem pedig a nagy tételeknél. Erre vonatkozólag az OMKE-nek is van egy beadványa; nem hiszem, hogy volt alkalma a képviselő urnak vele foglalkozni, legalább nem nagyon törték magukat utána; abban ki van mutatva, hogy a progresszivitás lefelé nyilatkozik meg a kis exisztencziák érdekei ellen. Ha már most a mérséklési álláspontra helyezkedünk, láthatjuk, hogy ellenkezőleg, az emelésnek prototípusa az 1. §., ahol a végső fokozat 2600% emelkedést mutat. Méltóztassék megbírálni, hogy olyan köriümények között, ahol 2600% emelkedéssel állunk szemben, vájjon lehetséges-e mérséklésről és mérsékelt emelkedésről beszélni? Csermák Ernő barátom már emlegette az ügyvédek jövendő sorsát ezen bélyegilletékek életbelépése esetén. Ezt én újból hangsúlyozni nem kívánom, azonban előre is megjósolhatom, hogy ezzel a javaslattal az urak momentán megoldották az ügyvédkérdést. Nincs szükség többé semmiféle gyakorlati időkiterjesztésre, az ügyvédi pályának semmiféle további nehezítésére, ami voltaképen bizonyos tekintetben régebben indokolva is volt, mert ez a javaslat máról holnapra meg fogja oldani az ügyvédkérdést, még pedig ugy, t. uraim, hogy az ügyvédeket, hacsak nem plutokrácziának tagjai, egyenesen el fogja a föld színéről tüntetni. Hogy azután ez igazságszolgáltatási érdek lesz-e, t. képviselőház, arról lehet, hogy önök így gondolkoznak, nekünk azonban más a véleményünk. (Igaz? Ugy van! balfelől.) T. képviselőház! Mindig azt halljuk emlegetni, hogy ez a bélyeglerovás voltaképen ellenértéke az igazságszolgáltatás által nyújtott dolgoknak. Hát ez tényleg igy van, mert hiszen már volt szerencsém kimutatni, hogy az 1868-i budgetben, ugyebár, körülbelül 9—10 millió vagy mondjuk, 12 millió korona volt a kiadás és a bevétel — mert hiszen akkor még nem lehetett pontosan megállapítani — most pedig tisztán csak a nagyobb részben az igazságszolKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxv. KÖTET. gáltatás keretéből folyó és azzal összeköttetésben álló bélyeg- és illetékbevételekből is több mint 175 milliót fog az igen t. pénzügyminister ur az államkincstár javára biztosítani. T. képviselőház! Ha csak azt az oldalát néznénk az éremnek, amely az állami bevételek szaporítását illeti, akkor igen kevés kifogásolható lenne ebben. Azonban az éremnek másik oldala is van, t. i. az, hogy miként fogja majd az igen t. pénzügyminister ur bevenni ezeket az illetéktöbbleteket, amiket most kontemplál ? Mert a mai megnyúzott, a mai tönkrement polgári társadalom nem hiszem, hogy képes lenne ezek teljesítésére. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hála Istennek, elértünk arra a poziczióra, hogy Balogh Jenő igazságügyminister ur minden szempontból megkötözte a népet. Közszabadsági intézményeink már igazán a lehető legmélyebben le vannak tiporva; (Igaz! Ugy van! balfelől.) s hogy mindez miért törtónt, hogy miért kellett a népet megkötözni, az most tűnik ki: azért, hogy ez a polgárság ne mozoghasson s hogy, mikor már rendőri és egyéb intézkedésekkel teljesen meg van kötve, akkor jöhessen a nagy bottal az igen t. pénzügyminister ur s a magával tehetetlen adózó polgárságot sikerüljön neki nem kifosztani, bocsánat a kifejezésért, hanem teljesen agyonütni. (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) Mert az én felfogásom szerint, t. pénzügyminister ur, az ilyen törvénykezési, az ilyen bélyegilletéki javaslatok igazán alkalmasak az adóalanyok teljes tönkretételére. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mikor a kilenczvenes években, 1891-ben a franczia illetékreformok szőnyegre kerültek — és amint már említettem, ez a reform szintén nagy emelkedéseket kontemplált — akkor felállott egy franczia politikus és tiltakozott az ellen, hogy ezeket a reformjavaslatokat ilyen mértékben létesítsék. Azt mondotta, hogy a fiskus megöli a tyúkot, mely neki aranytojást hoz. Hát, t. képviselőház, a mi fináncztörekvéseink, ugy látszik, nem Francziaországban valósulnak meg, hanem meg fognak valósulni itt, Magyarországon. Azt az aranyat tojó tyúkot, amely igaz, hogy most már —• fájdalom — épen a magyar polgárság adózóképességének csökkenése folytán, nagyon kevés és nagyon kis aranytojást tojik, ugy látszik, az urak türelmetlenül meg akarják ölni és hogy mit fognak találni benne, azt megmondja önöknek az aranyat tojó tyúk meséje. Kun Béla: Sót is tojt nekik, de keveset! (Élénk derültség balfelől.) Ábrahám Dezső: Előttem van az igazságügyi és a pénzügyi bizottság jelentése. Ennek a pénzügyi és igazságügyi bizottságnak akkor közös elnökeként idősb Erdély Sándor képviselő urat, volt igazságügyminister urat volt ós van szerencsénk üdvözölni. En ugy tudom, hogy ő nem pénzügyminister volt, hanem igazságügyminister ós ebben az esetben mint mellékfoglalkozás, ugy látszik, mégis a pénzügyminister12