Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 191k Julius 8-án, szerdán. 81 teszik ki a birói személyzetet, annak részére a megfelelő fizetést is biztosítsák? Hiszen nálunk, fájdalom, a közélet annyira lehanyatlott minden tekintetben, a különböző hivatali állásokat annyira megkötözték, annyira a központi vezetés hatalmába adták, hogy egye­dül függetlennek nevezhető testületünk csak a bíróság még. De mit ér az, ha talán bizonyos tekintetben politikai és más egyéb működési szabadságot biztosítanak a bírónak, — bár ez sem áll a legutóbbi intézkedések folytán, ami­kor áthelyezésről lehet szó — amikor az anyagi függetlenség nincs meg ott, ahol olyan óriási és erkölcsi felelősség terheli a birót? Hogy az igazságszolgáltatást ez a törvény egyenesen üzletnek tekinti, arra nézve elég hivatkoznom az 1914. évi költségvetési javas­latnak, illetve most már törvénynek az intéz­kedéseire. Ez a törvény ugyanis a rendes bélyeg­bevételeket 64,024.000 K-ban állapítja meg, a jog­illetékeket pedig 111,665.000 K-ban, e két tétel czimén tehát 175,689.000 K rendes jövedelmet irányoztak elő. Azt hiszem, itt az igazságügy megint érinti a pénzügyi érdekeket is, mert hiszen nagyon jól tudja az igazságügyi állam­titkár ur, hogy ezeknek az illetékeknek túl­nyomó részét épen az igazságügyi szolgáltatások biztosítják. Hiszen a felek nem azért állítanak ki jog­ügyletekről okiratokat, hogy azzal a fináncznak szívességet tegyenek, hanem hogy esetleges peres kérdéseknél ezek az okiratok számukra kellő biztosítékot szolgáltassanak. Tehát ha nem is közvetlenül, de közvetve feltétlenül az igazság­szolgáltatás kifolyása ez a 175 milliónál többre rugó állami bevétel. Ha méltóztatnak az 1868-i budgetet megtekinteni, ahol, elismerem, nem lehet összehasonlítást tenni, mert a bíróságok­nak a közigazgatástól való elválasztása csak az 1869: IV. t.-cz.-ben létesül, azért mégis össze­hasonlitásképen nagyon érdekes megjelölni, hogy az ottani bevételek nem egészen 6—7 millióra voltak kontemplálva és a kiadások is természe­tesen; később elválasztatván a közigazgatástól a birói funkczió, ez is megfelelő mértékben emelkedett. De hol van az a 9 millió a mostam 175 millióban előirányzott és tényleg bevenni is szo­kott nagy állami jövedelemmel szemben ? Ezeket mind csak azért hoztam elő, hogy ha még nem késett el az igazságügyi resszort képviselője, te­gyen megfelelő intézkedéseket a pénzügyminis­ternél arra nézve, hogy saját embereit is meg­felelő mértékben kielégítse. Ami magát a javaslatot illeti, a javaslat az egyes-illeték rendszerének bázisán áll. Ezzel szemben van, amint tudjuk, az átalány-rendszer, amelyet a pénzügyminister ur ezúttal nálunk meghonosítani nem tudott, vagy talán nem akart. Azt mondja ugyanis a pénzügyminister ur javaslata, hogy az egyes illetékrendszer, bár nem olyan kedvező a felekre nézve, mint a másik, de KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. a jelen helyzetben fel nem volt adható a kellő statisztikai adatok hiányában. Viszont egészen őszintén bevallja a minister ur, hogy nem lehet tagadni, hogy az átalányrendszer job­ban megfelel az illeték természetének és a felek érdekeinek is, amint épen az indokolás­ban is felemlíti: tévedések ki vannak kerülve, mulasztásokból származó károsodások nem fordulnak elő stb. A minister ur azonban, ugy látszik, elsiette a dolgot és igyekezett a nyári időt felhasználni arra, hogy statisztikát ne gyűj­tessen. Pedig, amint a javaslat is mondja, az átalányrendszer statisztikai adatok hiányában csak feltevésekre volna alapitható. Különben érdekes ennél az egész javaslat­nál, hogy mennyire nélkülözi a kellő körülte­kintés. Nem akarok nagyon szigorú lenni, elis­merem, hogy vannak a javaslatnak előnyei is, hisz a minister ur pénzügyministeri, illetőleg pénzügyi tisztviselői közpályája kell hogy garan­cziát nyújtson arra nézve, hogy teljesen alap­nélküli javaslatot nem terjeszt a képviselőház elé. Hanem méltóztassék megengedni, de az 1894: XXVI. t.-cz. megalkotásánál sokkal na­gyobb körültekintéssel jártak el. Például annak a törvényjavaslatnak előterjesztésénél már kül­földi példákra hivatkoztak. Az 1894-es javaslat indokolása hivatkozik a német birodalmi rend­szerre, hivatkozik a franczia rendszerre; ott legalább lehet összehasonlítást tenni. Ott van különösen a németországi rendszer, amely daczára annak, hogy 1878-ból származik, az átalány­rendszerre van alapítva. Ez az átalányrendszer sokkal liberálisabb, mint az egyes bélyeg rendszere, miként ezt a t. előadó ur is már hangsúlyozta, mert hiszen ez jobban fedi azt az ellenértéket, amit az egyes felek kapnak az igazságszolgáltatástól. De ez a német rendszer sokkal liberálisabb más tekintetben is. Pl. látjuk, hogy ennek a javas­latnak második szakaszában bizonyos bünteté­sek vannak rendszeresítve, nevezetesen kétszeres beadványi és jegyzőkönyvi illeték van arra az esetre is felvéve, ha a tárgyalás elnapoltalak. Ilyen büntető rendelkezések a német törvény­ben szintén nem foglaltatnak, tehát szintén liberálisabb, mint ez a mostani. Azután nem látunk olyan abnormitást sem, mint nálunk, amikor a javaslat az alap- és a viszontkereset pertárgyának összegét együtt veszi illeték alá, míg a német javaslattal mind a kettő külön-külön számíttatik, tehát ebben is liberálisabb. Az 1894 : XXVI. t.-czikk tár­gyalásánál ott volt a franczia százalékrendszer is, amely százalékban állapítja meg, hogy bizo­nyos összeg után mennyi illeték rovandó le. Elismerem, hogy a franczia reformjavalat, amely abban az időben, a 94-es törvényjavaslat léte­sítésénél volt aktuális, sokkal magasabb foko­zatú illetékeket állapított meg, mint a mienk. Ezt konczedálom és elismerem. Azonban a mi parlamenti életünkben egy nagy csapás 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom