Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

56 551). országos ülés 1914 Julius 7-én, kedden. foglalt jogügylet képezte az ítélkezés tárgyát, hanem esetleg egy mellékkérdés. Ennek tudatában a pénzügyi bizottság csatolta a 86. §-hoz mitigálásul az első ponttal szemben azt az intézkedést, amely azt mondja, hogy (olvassa:) »Ha kereskedők és iparosok feltételesen illetékes levelezéseit a polgári bíróságok előtt nem a levelezésekkel megkötött jogügylet érdemének, hanem csak az ebből eredő mellékkérdéseknek érvényesítése czéljából használják, azok csak a szorosan vett peres tárgy, vagyis a mellékkérdés értékének s a levelezésekben foglalt jogügylet minőségének megfelelő illeték alá esnek. Ha a per tárgya nem vagyonjogi igény vagy meg nem becsülhető, a levelezések ivenként 1 koronás illeték alá esnek.« Ennek az intézkedésnek tehát pénzügyi szempontból az a hordereje, hogy ha abban a levélben foglaltatik egy olyan jogügylet, amely után esetleg százakra menő illeték volna lerovandó s amely okirat után a múltban az illeték hiánya miatt a leletet fel is vették s a felek nemcsak az egyszeres illetéket, hanem a legtöbb esetben még bírságot is voltak kénytelenek fizetni, a jövőben az ilyen levelezések után csak annyi illetéket rónak le azon az okiraton, amely a per tárgyának megfelel és viszont, ha azt értékelni nem lehet, 1 korona illeték lerovásával mentesülnek. A XII. fejezet az életbeléptetés körülményeivel foglalkozik és a törvény végrehajtásával a pénzügyministert bízza meg. Itt újból rámutatok arra a hiányra, amely a törvény rendelkezéseiben foglaltatik, különösen annak 89. §-ában, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) t. i. nincs intézkedés abban az irányban, vájjon a fizetési meghagyások dolgában ez a 1894-ben kibocsátott pénzügyministeri rendelet ezek után is hatályban marad-e, vagy megszűnik ? Szerintem, tekintettel arra, hogy a vonatkozó intézkedések e törvényben belefoglaltatnak, még pedig ugy a beadványokra, mint a határozati illetékekre vonatkozó intézkedések is, ennek következtében a pénzügyministeri rendelet, a dolog természete szerint, hatályban fenn nem maradhat. De nem maradhat fenn azon szempontból sem, mert az 1894-iki rendelet, amint már voltam bátor rámutatni, csak a járásbirósági eljárásra vonatkozott, ott pedig a maximális értékhatár a fizetési meghagyások etkintetében 1000 koronára vonatkozott, ennek következtében annak a rendeletnek fentartása és illetőleg ide be nem iktatása semmiféle értelemmel nem bir és igy bátor vagyok a minister ur becses figyelmét felhívni, hogy e hiányt pótolja. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Végigmentem a törvényjavaslaton pontról pontra, rámutattam a törvény előnyeire pontról pontra, rámutattam a törvény hátrányaira. Már most nem marad más hátra, mint hogy az eddig elmondottakból megállapítsam a mérleget. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Megállapítsam azt, vájjon a »tartozik« vagy a »követel« rovat nagyobb-e; megállapítsam azt, hogy a javaslat előnyei hogyan viszonylanak a hátrányokhoz, minő arányban vannak velük és ebből a megállapításból azután levonom a magam konzekvencziáit. (Halljuk ! bálról.) Itt, t. képviselőház, reasszumálni fogom a dolgokat, mert csakugyan, ha reasszumálom röviden és szembe állítom a törvényben megnyilvánuló előnyöket a hátrányokkal, akkor fogjuk látni azt, hogy az előnyök szemben a hátrányokkal rendkívül elenyésző csekélyek (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) és hogy minden politikai vonatkozástól és bizalomtól eltekintve, e hátrányok teljes jogot és okot adnak arra, hogy a javaslattal szemben állást foglaljunk. A javaslatnak előnye, amelyre különben maga az indokolás is, sőt a pénzügyi bizottság is rámutat, az, hogy az ilktéketa birói eljárásban egységesebben szabályozza. Ez mindenesetre, ha nem is teljes mértékben, de némi részben bir előnynyel; ezt eltagadni nem lehet. De ha ezzel szembeállítjuk a tényt, hogy e rendezés mégis csak a jogéletnek egész kis területére szorítkozik és ezzel szemben a jogélet tágabb mezeje még mindig törvényes rendezésen kivül marad, ez az intézkedés egymagában nem lelkesít bennünket a tekintetben, hogy a javaslatot elfogadjuk. (Halljuk! a bal- és a szélsőbahldalon.) Második előnye a javaslatnak, amelyet voltam bátor kiemelni, az, hogy egyrészt az értékfokozatokat egységesebben állapítja meg, de másrészt elvül tűzi ki készpénzben fizetendő Ítéleti illetékekre nézve, hogy a per tárgya után szabandók ki. Ezzel természetesen megszűnik az az anomália, amely eddig volt és amely szerint a készpénzben lerovandó illeték nem ugyanúgy szabatott ki, mint a bélyegben lerovandó illeték, mert mig a bélyegben lerovandó illetéket mindenkor a per tárgya után kellett leróni, a készpénzben fizetendő illeték csak a marasztalási összeg után volt lerovandó. Ez a készpénzben fizetendő illetékre nézve szerintem helyes, méltányos és jó intézkedés, de amint egyrészt ezen oldalon a javaslat előnyére irom ezen intézkedést, azonképpen rovására írom a birói egyezségeknél ezt az intézkedést, mert ott ennek már indokoltsága nincs, mert ott tényleg intézkedés csak arról történik, ami az egyezségben foglaltatik és ennek következtében az egész per tárgya után való illetéklerovás méltánytalan. (Helyeslés balfelől.) További előnye a javaslatnak a 40. §-ban foglalt az az intézkedés, amelyet külön ki is emeltem, hogy az összes bélyegek a beadvány első példányának első ivén rovandók le. Ep ugy vívmánynak tekintem azt, hogy a 41. §. értelmében arra az esetre kibocsátandó felhívás, ha nincs jelen a fél, mikor az illetéket le kell róni és felszólítják kötelezettségének utólagos teljesítésére, a határidőt e tekintetben három nap helyett öt napban állapítja meg. Ugyancsak előny fog-