Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

55U. országos ülés lí tal szemben ez annyiban vívmány, amennyiben az 1894: XXVI. t.-czikk 31. §-a szerint a kétszerest kellett fizetni, most tebát a kétszeres helyett egy másfélszeres tétel állapittatik meg, ami mindenesetre előny. További előnye ennek a szakasznak a múlttal szemben még az, hogy mig a múltban ezt a kétszeres illetéket nyolcz nap alatt kellett fizetni, most ezt a másfélszeres illetéket tizenöt nap alatt lehet megfizetni, tehát itt is egy nagyobb spafcium áll rendelkezésre, s ez megint valami kis mértékben előnynek mondható. Azonban kérdezem, miért applikálták ezt az intézkedést egyedül és kizárólag a polgári perrendtartás által szabályozott eljárásra? Ezt méltóztassék nekem megindokolni. Akkor, mikor ez a törvényjavaslat nemcsak a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokról, hanem minden bírói eljárásról intézkedik és akkor, mikor mi épen avval hivalkodunk, hogy egy bizonyos egységet teremtünk az összes birói eljárások illetékére nézve, akkor igazán nem tudom megérteni az okát annak, hogy miért nem lehetett ezt az igazán helyes és humánus intézkedést egyúttal minden birói eljárásra applikálni és miért kellett ezt egyedül és kizárólag erre a térre szorítani. És amit itt mondok, t. ház, az nemcsak erre, hanem a következő szakaszra is vonatkozik. Mert a következő szakasz intézkedése is teljesen egyoldalú és a kérdést nem minden irányban dönti el, amennyiben a következő szakasz megállapítja, hogy az, aki az illetéket egyáltalán nem, vagy nem abban a mértékben rójja le, mint ahogy azt lerónia kellene, az ötszörösét tartozik annak az illetéknek fizetni, amelyet leróni elmulasztott. És itt megint felhívom a t. pénzügyminister úr figyelmét arra, hogy ez a szakasz is egyedül és kizárólag csak a polgári perrendtartással szabályozott eljárásra vonatkozik, de nem vonatkozik az egyéb birói eljárásokra. Méltóztatik tudni, hogy az 1873: IX. t.-czikk 7. §-a és az 1881: XXVI. t.-cz. 9. §-a kétféle bírságot, illetékfelemelést állapit meg, a szerint, amint peres ügyben vagy nem peres ügyben történik a kivetés. A peres ügyre nézve ötszörös, a nem peres ügyre nézve pedig négyszeres illetéket állapit meg. Miért nem lehetett ezt az intézkedést is egységesen szabályozni az összes birói eljárásokra vonatkozólag és miért nem lehetett itt is egy kis vivmánynyal előállani, hogy minden ügyben csak négyszeresre felemelt illetéket követeljék attól a féltől, aki a maga kötelességének eleget nem tett? A kincstárt ezen a réven igazán kevés kár érte volna. Megjegyzem, hogy a 82. §-ban megállapított azon kedvezmény, hogy a másfélszerest tartozik fizetni, nemcsak az ügyvédre, hanem minden peres félre szól s ennek következtében csak fel \ Julius 7-én, kedden. 55 lehet tételezni azt a gondosságot az ügyvéd részéről és a legtöbb fél részéről is, hogy amenynyiben mulasztást követ el és erre a mulasztásra vonatkozólag a biróságtól figyelmeztetést kap, iparkodni fog megszabadulni a több tehertől azáltal, hogy ezt a másfélszerest lerója, tehát igen ritka esetben fog bekövetkezni, épen a peres és birói eljárásban az, hogy valaki a kétszerest vagy az ötszöröst fogja fizetni. Ez legfeljebb olyan egyénnél fog bekövetkezni, a kin amúgy sem lehet bevasalni semmit és aki nem törődik az egész dologgal. Ha ez igy van, kérdem, nem lett volna-e helyesebb, nem lett volna-e praktikusabb, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) ezt a kérdést is ebben a 82. és 83. §-ban egységesen megoldani és bevenni azt, hogy igenis, egységesen szabatik ki a bírság, még pedig a négyszeres összegben? Mondom, a kincstárra nézve ez veszteséget nem jelentene és mégis látszólag, külsőleg legalább bizonyos vivmányszámba menne. (Ugy van! bal felölj. A 84. és 85. §. rendelkezik a polgári bíróságok előtti eljárásokban a szóbeli előterjesztéseknél az illeték lerovása körül előforduló mulasztások esetében a leletek felvételéről s viszont a 85. §. rendelkezik arról, hogy mik a feladatai és kötelességei a királyi bíróságok és a községi bíróságok közegeinek az illetékek lerovásának ellenőrzése tekintetében. Az itt egybefoglalt intézkedések túlnyomó részben benfoglaltatnak az 1894 .-XXVI. t.-cz. 3. §-ában; itt nóvum nincs, anynyira nincs, hogy ez a szakasz majdnem szórói-szóra megegyezik azzal az általam czitált szakasszal. A 86. §-ban az a módosítás, amelyet beszédem elején megemlítettem és amelyet a pénzügyi-bizottság tett, a második és harmadik pontra vonatkozik és azzal kapcsolatban került ebbe a szakaszba, hogy ennek első pontja megállapitja, hogy (olvassa:) »Ha illetékköteles jogügylet szolgál valamely per alapjául s nem igazolják, hogy a törvényszerű illetéket lerótták, a bírósági iroda hivatalos lelet alakjában köteles az illeték megszabásához szükséges adatokat az illeték kiszabására jogosult hivatallal közölni. Tehát megállapítja azt, hogy egy olyan okirat, amely per tárgyául és alapjául szolgál és nincs felbélyegezve, feltétlenül illeték tárgyát képezi, arról lelet veendő fel és elküldendő a pénzügyi hatósághoz. Már most, épen a kereskedelmi életben fordulnak elő azok az esetek a legnagyobb számban és mértékben, amidőn kereskedők a maguk, egyébként illetékmentes levelezéseiket kénytelenek a birósághoz bemutatni, amely illetékmentes levelezések a legtöbb esetben nagy és fontos jogügyletek megkötését tárgyazzák; ily esetekben a hivatalos közegek az ilyen mellékletnek birtokában megállapítván a jogügylet fenforgását, súlyos illetékkel terhelték meg a feleket, teljesen ok és czól nélkül, miután a legtöbb esetben nem az illető levélben