Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

550. országos ülés 1 alatt foglaltatott, tehát egy fennálló intézkedés, mely egyszerűen az illetékszabályokból vétetett át ide és amely ennek következtében az illetékszabályokból az életbeléptetési intézkedések folytán töröltetni fog. Az 56. §. megállapit egy magától értetődő elvet, mely szerint ha a bélyegben vagy készpénzben fizetendő illeték fizetésére vonatkozólag többeket terhel a kötelezettség, akkor egyetemleges a felelősség. Ez magától értetődő dolog. Ezen fejezetnek 5. czime az illetékek lerovására, beszámítására és visszatérítésére vonatkozó egyéb rendelkezésekkel foglalkozik és itt külön beszél először a lerovás eseteiről és pedig az 57—58. szakaszokban, beszél a beszámítás eseteiről az 59—60. szakaszokban s beszél azután a visszatérítésről a 61. §-t követő szakaszokban. Ami az első két szakaszt illeti, az 57. §-ban intézkedés történik azokról a beadványokról, amelyeket a fél a bíróság felhívása folytán vagy pedig pótlás czimén ad be és megállapítja a szakasz azt, hogy a bíróság felhívása folytán kiállított beadványok után ugyanaz az illeték jár, mint amely illeték fizetendő a fél által önként beadott beadványokra, vagy a jegyzőkönyvre stbre vonatkozólag. Viszont a pótlás végett visszaadott beadványok tekintetében megállapítja azt, hogy csak abban az esetben jár külön illeték, ha nem a j>ótlás végett visszaadott beadvány, hanem uj beadvány nyujtatik be, vagy pedig a pótlás szélesebb terjedelmű, mint amilyen volt az eredeti beadvány; akkor a különbözet pótlandó. Ugyancsak itt az utolsó pontban foglaltatik egy intézkedés, amely hivatva van egy hosszú időn keresztül fennállott és még ma is fennálló visszaélés megszüntetésére és pedig azt mondja ki ez az utolsó pont, hogy a bírósági végrehajtókhoz intézett levélalaku megkeresések után beadványi illeték nem jár. A közigazgatási bíróság ezt már régen kimondta, de ennek daczára mi ügyvédek legjobban éreztük ennek átkát és baját. Mert amikor mi a bíróság által is megállapított ezen jogunkkal éltünk, a legtöbb, száz közül kilenczvenkilencz esetben annak voltunk kitéve, hogy leletet vesznek fel ellenünk. És mi erre a panaczea? Mikor egy koronás leletet vesznek fel, amely mellett esetleg jogom van attól az 1 koronás lelettől 2 K lefizetése ellenében szabadulni, vagy neki állok és csinálok egy felebbezést, vagy pedig kifizetem a 2 K illetéket. A legtöbb esetben az ügyvédek is ezt az egyszerű módot választották; lefizették a 2 K illetéket, habár annak kirovására absolute semmi jogczim sem volt, és maga a pénzügyi hatóság semmiféle intézkedést sem tett abban a tekintetben, hogy ezt az anomáliát egy világos és határozott rendelkezéssel megszüntesse. Most ez itt megtörtént, és ez mindenesetre vivmány épen az ügyvédi kar érdeke szempontjából. Ábrahám Dezső: Nagyon kevés ilyen vívmány van! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. k Julius '/-én, kedden. 49 Springer Ferencz: Ha megengedi az elnöls ur, egy kis szünetet kérnék! (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Kérem, a képviselő ur beszéde közben volt a két órás nagy szünet, ennél többet egy szónok sem igényelhet. (Zajos felkiáltások bal felöl és a szélsöbaloldalon: Hallatlan! Micsoda ? Erőszakoskodni akar ? Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) A képviselő ur vagy fejezze be beszédét, vagy méltóztassék folytatni. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Menjen Aligára! Elnök: Csendet kérek! Szmrecsányi György: A legelemibb méltányosság követeli ! Hallatlan ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: A spiritusz-bárók nyugtalanok már ? (Zaj a baloldalon és jobbjelöl.) Szmrecsányi György: Ez a legelemibb méltányossággal ellenkezik Elnök : Szmrecsányi György képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) Sümegi Vilmos : Legalább megtanulják önök is tőle a javaslat tartalmát! Ugy sem olvasták el ! Springer Ferencz: T. ház! Én azt hiszem, hogy az a kérelem, amelyet előterjesztettem, egyáltalán nem méltánytalan, (ügy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha szememre méltóztatik vetni azt a két órát, amely közbeesett, méltóztassék egyúttal megállapítani, hogy azóta, vagyis két óra óta egyhuzamban beszélek. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ez oly fizikai és szellemi munka, (Zaj.) amely után, azt hiszem, egész joggal számíthattam méltányosságra és kérelmem teljesítésére, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) annál is inkább, mert hivatkozhatom azokra, akik végighallgattak, hogy én egy betűvel a tárgytól el nem tértem. (Perezekig tartó, meg-megújuló éljenzés és taps a bál- és a szélsöbaloldalon. Zajos jelkiáltások balfélől : Éljen Springer!) De én érzek magamban annyfi erőt, hogy az elnök ur intézkedése mellett is folytatom a magam beszédét. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az 59. §. azokról az esetekről intézkedik, amikor az elsőbiróság csak közbenszóló határozatot hozott és a másodbiróság az érdemben hoz határozatot ; ebben az esetben a dolog természete szerint kimondja azt, hogy a másodbiróság határozata után a törvényjavaslat 14. és 15. §-aiban megállapított illetéket kell leróni. Ez magától értődő intézkedés. Már most a következő szakaszok és pedig az 59. és a 60. szakasz a beszámítás kérdésével foglalkoznak. Az 59. §. a feloldás esetére való beszámításról szól, t. i. intézkedik arra az esetre, hogyha a felsőbíróság az alsóbiróság Ítéletét fel7